Tartalomjegyzék
Hogyan lett Kínának repülőgép-hordozója?
Előre leszögezem, a történet meglehetősen zavaros és a források néha ellentmondásosak, ami nem csoda, ha a történet résztvevőire tekintünk: Kína, Ukrajna és a Szovjetunió. Egyiküket sem tüntették még ki a sajtószabadságuk kapcsán, és ilyen elismerés nem is igazán várható. Az általam leírt történet a források egy olvasata, nem biztos, hogy minden részletében stimmel – de a végeredmény megmarad így is, Kína szert tett egy szovjet repülőgép-hordozóra.
A két ország, mármint a Szovjetunió és Kína viszonya a világháborút követően egy összeborulós, lepacsizós kommunizmustól lassanként elhidegült, és a 80-es évek végére egy végletesen eszkalálódott – napi tányérröptetésekkel tarkított – házasságra hasonlított leginkább.
Csak itt nem csak tányérok repültek, hanem határ menti villongásokban mindkét oldal veszteségeket és emberáldozatokat könyvelhetett el. Hogy ez a helyzet nem fajult igazán el, abban sok szerepe volt annak, hogy a Szovjetunió összeomlott. Hatalmas hadikészletei spontán elosztásra kerültek az utódállamok között, mindenki azt örökölte, ami a széteséskor éppen a területén volt.
Volt, aki szarrá fertőzött kísérleti atombomba teszt-területhez jutott, no meg voltak szerencsésebbek is.
A Kuznyezov osztályú repülőgép-hordozót eredetileg Riga néven kezdték el építeni 1985-ben a 444-es ukrán mikolajev-i (Миколаїв) hajógyárban, majd 1990-ben Varyag-nak nevezték át. A kommunista szuperhatalom bukását követően a félkész állapotú hajót, illetve szinte csak hajó-testet Ukrajna örökölte meg, hogy aztán – oroszos hagyományokat követve, csakúgy, mint az űrrepülőgépeket, vagy a nukleáris világítótornyokat – hagyja szétrohadni az egészet az egyik kikötőjének a sarkában, illetve eladásra kínálja fel.
A vevők között Kínán kívül India és Oroszország is potenciális vevőként lépett fel, sőt, Kína 1992-ben egy magas szintű küldöttséget is menesztett a hajó felmérésére. Ezt követően a kínai kormányzat (a Wikipédia szíves közlése szerint) a „nemzetközi diplomáciai helyzet” okán – jelenten ez bármit is – letett a vásárlási szándékáról. Szóval a hajó ott rohadt tovább, ahol volt.
1998-ban újabb vevő jelentkezett a hajóra a makaó-i Chong Lot személyében, aki 20 millió dollárt ajánlott a – nevezzük nevén – roncsért. A vevő a hajót kaszinónak vásárolta meg, ami mondjuk passzolt a makaói fedősztorihoz – Makaó a távol-kelet Las Vegas-a –, de más szinte semmi sem. Chong Lot ugyanis se telefonszámmal, se lakcímmel nem rendelkezett, ami egy 20 milliós ajánlat-tevőtől azért kissé meglepő, ellenben viszont a kínai haditengerészet egykori tisztje volt.
Ráadásul a makaói hatóságok is megtagadták a kaszinó-üzemeltetési kérelmét. De ne akadjunk fenn apróságokon, az ukrán hatóságok se tették ezt, eladták a hajót kaszinónak. Az üzletbe több gazdag kínai üzletembert is bevolt Chong, így Xu Zengping-et is, aki saját elmondása szerint amikor meglátogatta a lerobbant hajót, rögtön úgy határozott, hogy megveszi azt zsebből.
Elmondása szerint a tárgyalások borzalmasak voltak, sok vesztegetés és még több alkohol szegélyezte a megegyezés útját (érzem, hogy az olvasót ez azért annyira nem lepi meg). Ráadásul elővigyázatosságból a hajó 40 tonnányi dokumentációját 8 tonnás adagokban szállították el Kínába Makaóra.
A problémák java azonban még hátra volt; a hajónak el kellett jutnia a Fekete-tengerről Kínáig Makaóig. Azaz először a csak ki, a Földközi-tengerre, erre azonban nem kaptak engedélyt a török hatóságoktól. Azok ugyanis tartottak attól, hogy az esetleg elszabaduló hajó, illetve hát vontatott roncs elzárja a Boszporuszi szorost. Újabb vesztegetési egyezkedések tárgyalások kezdődtek, ezúttal a török hatóságokkal, akik röpke másfél év elteltével végül beleegyezésüket adták a hajó áthaladásához.
Végül 2001. november 1-jén a vontatott hajó minden probléma nélkül áthaladt a Boszporuszon, miközben annak a teljes forgalmát lezárták. A Szuezi csatornán áthaladni esélyük sem volt, mert ott „halott” hajókat eleve nem engednek át, így hát kerültek Gibraltár felé, majd Afrikát megkerülve Szingapúron keresztül jutottak el a 2002. március 3-án az északkelet-kínai daliania-i hajógyárhoz.
Ekkor az akció költségei már 25 millió dollárra rúgtak, a félmilliós tranzitdíjjal és az 5 milliós vontatási díjjal együtt. Később, 2015-ben totális Xu Zengping csődnek minősítette az akciót, szerinte személy szerint ő is belerokkant az addigra 120 milliósra duzzadt költségekbe. Persze ez jó kitérőduma lehetett arra, hogy Időközben a hajó tulajdonviszonya is átrendeződött. Valahogy a kínai állam kezébe került.
Ráadásul kiderült, hogy az eredeti beszámolókkal szemben, amik szerint a hajónak nem volt hajtóműve, hogy de. Mind a négy eredeti motor lezsírozva ott lapult a hajó mélyében, sőt, az ezekhez szükséges szovjet gőzturbinás dízelgenerátor is működőképes lehetett volt, ugyanis a hajó már 2011-ben visszanyerte a működőképességét. Nahát!
A kínai állam egyre kevésbé leplezte azt, hogy ki a valódi új tulajdonosa a hajónak, például a 348-as típusú AESA pásztázó-radar és a CIWS és FL–3000-es rakétarendszerek, amik a hajóra kerültek, valószínűleg általában nem képezik a kaszinóhajók alap-felszereltségét. Legkésőbb a 2012-ben már a fedélzetre telepített Shenyang J–15-ös vadászrepülőgépek nem sok kétséget hagytak afelől, hogy „ki az úr a háznál”.
Végül, 2012 vége felé – talán a kínai kormányzat is megunta a rendkívül átlátszó csiki-csukit – a hajót átkeresztelték a Liaoning névre, és hivatalosan is besorolták a kínai hadiflottába. Hiányosságai miatt – nincs gőz-katapultja és a fedélzeti erőműve sem túl korszerű – jelenleg a hordozó gyakorlóhajónak számít.
Ugyan nem tartozik az operatív flották kötelékébe, de azért nem sok olyan, a Dél-Kínai tengert szegélyező ország létezik, akik viccesnek éreznék ennek a monstrumnak a jelenlétét a partjaiknál – márpedig erre egyre több esélyük lesz, ahogy Kína lassan bekebelezi ezt a térséget.
Is.
Ajánló
Hasonló jellegű bejegyzéseket a A szovjet imperium romjain tag alatt talál:
2021/04/13 21:46 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2025/01/14 12:52 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2025/01/21 13:42 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2022/04/22 13:51 | ||
2022/04/24 11:16 | ||
2021/04/13 21:46 | ||
2021/04/13 21:47 | ||
2022/04/09 21:56 | ||
2021/04/13 21:47 | ||
2021/04/13 21:47 | ||
2021/04/13 21:47 |
Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.
Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!
Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
Bloomberg: Floating-Casino Bid Became China’s Biggest Aircraft Carrier
Wikipedia: Chinese aircraft carrier Liaoning
Chinapower: How does China’s first aircraft carrier stack up?
Bejegyzésmegtekintések száma: 143