Werner Teské-t egy tíz méter hosszú, ablaktalan folyosóra kísérték: Lehet, hogy sejtette, hogy ott mi vár rá, de valószínűbb, hogy nem gondolt a legrosszabbra, amikor az állami hóhér, Hermann Lorenz hangtalanul mögé lépett, és hangtompítóval felszerelt Walther P 38 pisztolyával tarkón lőtte az elítéltet.

Az 1942-es születésű Teske 1969-ben közgazdászként végzett a berlini Humboldt Egyetemen, és elhelyezkedett az Állambiztonsági Minisztériumnál (Ministeriums für Staatssicherheit – MfS, közismertebb nevén a Stasi).

Nem volt különösebben tehetséges vagy szorgalmas munkatárs, szürkeségével jól illett a gépezetbe, lassan, de határozottan lépkedett fölfelé a szamárlétrán. A hetvenes években bár már századosnak nevezték ki a szervezetben, de valahogy megingott a bizalma az általa is buzgón épített rendszerben. 1979-ben a MfS egyik munkatársa, Werner Stiller, aki ráadásul a nyugatnémet nukleáris technika utáni kémkedést irányította, a berlini Friedrichstraße vasútállomáson üzemeltetett „szolgálati átjárón” keresztül elhagyta az NDK-t, és többet nem tért oda vissza.

A minisztériumban persze kitört a pánik, belső vizsgálatok sorát kezdeményezték, és egy ilyen vizsgálat során Teske esetében több visszásságot is feltártak. Miután felnyitották a páncélszekrényét, ott jókora káoszt találtak, meg még jelentősebb hiányt az operatív költségekre szánt kasszában. Ráadásul a lakásán végzett házkutatás során több, szigorúan titkos iratot is lefoglaltak, melyeket nem lett volna szabad a minisztérium épületéből kivinni.

1980. szeptember 4-én 18 órakor egy megbeszélésre hívták be „Egy fontos operatív feladat megoldása” indoklással, ami valójában egy kihallgatás volt. Öt nappal később feleségét is őrizetbe vették. A fogdában engedélyezték a beszélgetésüket, de persze ezt le is hallgatták, és a későbbiekben bizonyítékként használták fel ezt is ellene. Néhány nappal később egyik stasi-s kihallgatójának elismerte, hogy disszidálni akart, és ezért azonnal hadbíróság elé állították.

Nyilván az államgépezet és főleg Erich Mielke, az MfS főnöke példát akart statuálni Stiller lelépése kapcsán: „Az árulás a legsúlyosabb bűncselekmény, melyet a Stasi tagjai elkövethetnek. A párt és a munkásosztály, a munkás-paraszt hatalom által megbízott minisztérium a legjelentősebb eszköze a hatalom megvédésének. Aki visszaél ezzel a bizalommal, gyalázatos tettéért a legsúlyosabb büntetést érdemli” – hirdette meg egy 1980-as belső rendeletében. Bosszúra szomjazott, és erre a célra Teske esete tökéletesen megfelelt.

részlet a halálos ítéletből, forrás: bz-berlin.de

Nagyjából lefordítva „A Német Demokratikus Köztársaság árulásának szándéka” („Absicht, Verrat an der Deutschen Demokratischen Republik zu begehen”) volt a vád, melyet a katonai bíróság helybenhagyott, és ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték a századost. Látszólag. Ugyanis ezt hirdették ki a jelenlétében, a valódi ítélete ezzel szemben halálbüntetés volt. 1981. június 10-én fellebbezett az ítélete ellen, melyet Erik Honecker azon nyomban el is utasított, de ezt nem közölték Teske-vel, ehelyett átszállították Lipcsébe.

Lipcsében, az Arndtstraße 48 alatt található az egykori NDK egyik legbaljósabb emlékhelye, egy hatalmas szürke, nyomasztó vaskapus épület, ahol egykor a halálos ítéleteket hajtották végre.

A népi demokratikus bíróságokon 231 halálos ítélet született a világháborút követően, az NDK fennállása alatt, ebből vélhetően 160-at végre is hajtottak. 64 ítélet a világháborús náci cselekmények megtorlásaként született, 44 gyilkosságok és súlyos bűncselekmények miatt és 52 esetben politikai cselekményeket toroltak meg itt a nép nevében.

Az ötvenes évek végéig – még a náci időkből „megörökölt” – guillotine-nal fejezték le az ítéleteket Drezdában, ezután a szovjet elvtársaktól „eltanult” váratlan tarkólövés (szó szerint váratlan közeli lövés – „unerwartbaren Nahschuss”) került Lipcsében is bevezetésre.

Teske halálos ítéletét a már 52 évesen nyugdíjba vonult állami hóhér, Doktor Kotász Hermann Lorenz hajtotta végre, akit ez időre visszahívtak a „hivatalba”, mert utódjáról még nem gondoskodtak. Az ezt megelőző 20 kivégzést is ő hajtotta végre, esetenként 150 DDR-márka ütötte a markát prémiumként, persze a fizetése mellett.

Teskét 1981. június 26-án érte itt a váratlan tarkólövés, melynek végrehajtásakor a hóhéron kívül két segítő, egy parancsnok és egy orvos is volt a helyszínen, a földszinti, befalazott ablakú egykori házmesterlakásban. Holttestét még aznap elhamvasztották és egy jeltelen tömegsírba temették a lipcsei Südfriedhof-ban.

Lánya és felesége a pert követően új identitást kaptak és Berlinbe költöztek, 1990-ig úgy tudták, hogy Teske valahol még mindig a börtönben ül. Akkor értesültek először az előlük is mélyen elhallgatott államtitokról; a kivégzéséről.

1987. szeptemberben találkozott először Erich Honecker, a keletnémet állampárt, a SED főnöke Helmut Kohl-lal, az NSZK kancellárjával. „Az első találkozás előtt már Honecker úgy határozott, hogy rezsimje humanista irányultságának bizonyítékaként beszünteti a halálos büntetést az NDK-ban” – világította meg Hans-Jürgen Grasemann, az egykori Központi Nyilvántartó Hivatal szóvivője a háttérben húzódó motivációt.

Helmut Kohl és Erich Honecker találkozója Bonnban, 1987-ben, fotó: zeit.de

Ezután minden gyorsan történt. 1987 nyarán Honecker helyettese, Egon Krenz a politikai bizottsághoz benyújtott egy javaslatot, hogy töröljék az NDK-ban a halálos ítéletet, mely 10 nap múlva elfogadásra is került.

Az utolsó elítélt tette így szimbolikus jelentőségű lett; Teske voltaképpen nem követte el az árulást, csak a disszidálás gondolata megfordult a fejében, és ezért kivégezték. Esete egyáltalán nem volt egyedi sem az NDK-ban, sem az egész keleti blokkban.

Teske halálos ítélete – az NDK megszűnése után – 1993-ban megsemmisítésre került, majd az ítélet kapcsán az egykori katonai bírót és egy volt katonai államtitkárt, akik a halálos ítéletet összehozták, 1998-ban négy-négy év börtönre ítélte a berlini bíróság.

Indoklásukban szerepelt, hogy az egykori NDK jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, az eljárásrendet semmibe véve született meg a végzetes ítélet.

Hasonló jellegű bejegyzéseket a A szovjet imperium romjain tag alatt talál:

Welt: Für jede Hinrichtung 150 Mark Prämie für den Henker
Welt: Leipzigs Stasi-Henker tötete mit Schalldämpfer
Welt: Kein Geld für Henker-Gedenkstätte in Leipzig
Welt: DDR-Henker töteten mit „unerwartetem Nahschuss“
Wikipedia: Werner Teske
Wikipedia: Werner Stiller

Bejegyzésmegtekintések száma: 2164