Tartalomjegyzék
Mert az Opel sosem kop' el
A szakadt és elaggott Opel nem valami Kusturica film látványeleme (bár az is lehetne), hanem egy kísérlet tárgya, melyet Hanns-Lüdecke Rodewald professzor kezdett el nagyjából harminc éve és még napjainkban is tart.
Hanns-Lüdecke Rodewaldnak saját Wikipedia oldala is van, melynek tanúsága szerint a professzor a berlini Technikai és Kereskedelmi Főiskolán (HTW Berlin) a belső égésű motorokkal és járműbiztonsággal foglalkozik.
Már itt, a Wikipedián is említésre kerül a kísérlete, amely egyfajta mémmé avatta személyét a neten: Egy hosszú távú élettartam tanulmányt visz végig az 1956-os Opel Olympia Caravan-jával, melynek célkitűzése megállapítani, hogy mennyi ideig lehet forgalomban tartani egy gépjárművet, melyen csak és kizárólag a vizsgáztatásához feltétlenül szükséges javításokat végzik el.
Igen, tudom, Magyarországon is sokan végzik ezt a kísérletet, de kissé spontánabb módon – de lássuk be, Rodewald úrnak jobb a magyarázata a szarrá rohadt kocsijának az üzemben tartására. Így a kocsi továbbra is megfelel a közlekedésbiztonsági elvárásoknak, és a műszaki vizsgákon eddig sikeresen átvergődött.
A kocsi kinézetében a kísérlet alapelve már jelentősen kiütközik, mert a külcsín ugye továbbra sem követelmény a vizsgabiztosok számára. Az autó a tulajdonos bevallása szerint 1977-ben volt utoljára autómosóban, és lányának legutóbb négy különféle mohafajt sikerült azonosítania a karosszérián, illetve annak a hiányosságaiban.
„1977-ben el akartam adni az autót, de a meghirdetett 500 márkáért senkinek sem kellett.” – el is feledkezett a kocsijáról, amit egyszerűen a házuk előtt leparkolt Berlinben. 1990-ben felújították a lakásukat, akkor vették elő ismét a járgányt, ami ismét bizonyította praktikusságát. Habár a kocsi rendelkezett műszakival, a hatóságok roncsnak minősítették, és el akarták szállíttatni, az eljárást a bíróság előtt elbukták.
Ekkor határozott Rodewald úr a kísérlet mellett. Igaz, a járgány tízliteres fogyasztása nem túl környezetbarát, és hosszabb túrákra ezzel a kocsival már senki nem vállalkozna, de a motorja továbbra is üzemképes. Néha a vizsgáztatása során adódnak kellemetlenségek, van vizsgabiztos, aki először mosóba küldené a járgányt (ott ugye ’77 óta nem volt), és volt, aki a tolatólámpát hiányolta róla (’56-ban ez még nem volt követelmény).
Egyszer kellett komolyabb átalakítást eszközölni a kocsin, a amikor a ’90-as években egy ellenőrnek feltűnt, hogy a kocsi első ajtajának a kilincse nagyon kiáll, és ez veszélyes lehet baleset esetén a gyalogosokra. Akkor kissé áthegesztették az az ajtót. Legutóbb komolyabb konfliktusa a hasóságokkal plaketta-ügyben támadt. A kocsi ugyanis Berlin kellős közepén parkol, és a környezetvédelmi besorolása (finoman szólva) nem alkalmas ebben a zónában a közlekedésre.
A professzor szerint mivel az autót nem indítják be, így nem is szükséges rá a plaketta, a hatóság szerint viszont az engedélyre már a parkoláshoz is szükség van a zónán belül. Ez az ügy eddig ismét az Opel győzelmével végződött. A kocsi egyelőre maradhat, de beindítani ott, ahol parkol, nem szabad, ahhoz trélerrel ki kell jutttatni a zónából.
Így tehát a kísérlet tovább folytatódik, az Opel valahogy továbbra is átbukdácsol a műszakikon, létével cáfolva a fogyasztói társadalom egyre rövidülő autó-életciklusait. Rodewald tovább folytatja a kocsi állapot-változásait taglaló tanulmányát, ahol azért elismeri „az autó általános állapota: nagyon rossz”.
Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.
Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!
Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
Wikipedia: Hanns-Lüdecke Rodewald
Welt.de: Moos, Flechten und immer eine gültige TÜV-Plakette
Spiegel.de: Mein lieber Schrott
Bejegyzésmegtekintések száma: 143