Ennek a majomnak az ábrázatát a Baraka nevű 1992-es ős time-lapse filmből ismertem meg. Kissé extrém foglalatosságnak tűnik egy – mit egy, egy csomó – makákótól a forró vízben dekkolni és tojni a világra. Igazán a képeket nem tudtam hová tenni, és a filmben sem hangzott el túl sok információ afelől, hogy mit művelnek ezek a jószágok ott a térdig érő fagyban – lévén a Baraka egy narratíva nélküli film – információszomjam kielégítetlen maradt (ezzel azért még együtt tudtam élni).

Mindenesetre megmaradt a majom ábrázatáról sugárzó „tömény mindenbe beleszarás” érzése (bocs, ez szerintem a legjobb kifejezés), egy olyan lény tekintete volt ez, aki már elérte a nihilt (a semmit, lat.), és nem is akar onnan kikászálódni egy darabig. (Lásd itt lent, a Youtube jóvoltából. A teljes Barakaitt tekinthető meg, addig, míg valaki rá nem jön, hogy ennek a több, mint húsz éves filmnek a közzététele mennyire sérti az ő jogait.)

A Baraka első pár perce, a főcímmel meg az ominózus majommal:

Aztán, pár év múlva, mintegy dejà-vu (: hiba a mátrixban) felismerésként csapott belém a majom ábrázata. Szerencsen szilvesztereztünk egy low-end parti szűkre szabott keretei között, de tényleg nagyon jól éreztük magunkat.

Az évváltás komoly pezsgőmennyiségbe lett áztatva, így a másnapi hazaút Pestre nem sok jóval kecsegtetett.  Ahogy az ember minden fejmozdulatánál érzi, hogy a szürkeállománya helyén imbolygó megnevezhetetlen massza fájdalmasan odacsapódik a koponyája belső falához, uhh.

Hazafelé útba ejtettük Egerszalókot, ahol a szilveszter másnapjának és a baromi hidegnek köszönhetően csak néhányan lézengtek. Az egyszerű deszkákból tákolt öltözőkabinban, az ordas mínuszokban komoly kihívás volt a levetkőzés, de bevállaltuk, hogy a medencéből, a sűrű gőzből, már-nem-is-annyira másnaposan kissé szebb fényben pillanthassuk meg az új esztendőt. Na, ott ugrott be a majom, a maga nihiljével, és rögtön tudtam, hogy neki volt igaza.

A majmok – visszakanyarodva a bejegyzés címére a kitérő után  – Japánban, egy Naganótól már nem túl távoli, de – főleg télen – nehezen megközelíthető völgyben tengetik életüket. A völgyet nagyon meredek sziklák határolják és mindenhonnan gőz tör fel, a japánok a Jigokudani („pokol”) névvel illetik. A makákók a hideg téli nappalokon ütik el az idejüket a fürdőben, estére visszavonulnak az erdőbe.

Mielőtt valakinek hirtelen ötlete támadna kihúzni Japánba, hogy ott csobbanhasson a majmok között, érdemes végigbogarászni a Jigokudani honlapját: „A fürdés a majmokkal szigorúan tilos, egészségügyi, higiéniai és mentális okokból kifolyólag.”

( A figyelmeztetésből nekem úgy tűnik, hogy volt, aki már valóban kipróbálta.)

A park címe: Jigokudani Monkey Park, 6845 Hirao, Yamanouchi, Präfektur Nagano, Japan

 slate.com: Jigokudani Park: A Thermal Spa Snow Monkeys
jigokudani-yaenkoen.co.jp

Bejegyzésmegtekintések száma: 1378