Világot látni jó dolog, főleg ha az ember anyagilag is el van eresztve annyira, hogy ezt megteheti. Milliónyi ajánlat közül válogathat, és ha a google vagy a facebook megneszeli, hogy érdeklődünk az utazás után, soha többet nyugtot nem hagyva bombáznak majd az ajánlataikkal.

Persze van az úgy, hogy a magamfajta őrültebbek speciális igényekkel lépnek fel. Nem a mindenmentes étrendekre, meg a valódi pezsgőben fürdésre, vagy a non-stop you can eat-re gondolok most, éppen ellenkezőleg.

Meglehetősen befordulós típus – vagy hát modern kifejezéssel élve introvertált – vagyok. Ahol sok ember fordul elő, már rendesen tömegiszonyt tud belőlem kiváltani, csodálom, hogy a nejem meg a családom hogyan tolerálják ezt a hülye szokásomat. Nyugis alpokbeli turistaházaknak meg üres tengerpartokon ásítozó vendégházaknak vagyok a célközönsége, a szervezett nyaralások hidegen hagynak, és úgy hiszem, vannak még sokan, akik hasonlóan éreznek.

Ha egy jó kis hajókázásról esik szó, a többségnek persze a hatalmas utasszállító hajók ugranak be, ahol irgalmatlan létszámú személyzet lesi az utasok kívánságait, a fedélzeten a kaszinóktól a színházig minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere.

Meg baromi nagy a tömeg, visszataszító a rongyrázás és eszméletlen drága – teszem én meg hozzá. Nomeg ezért minek hajóra szállni, ha a tengert jószerivel nem is látja az ember, onnan a 23. emeletről, ahol a hajó fedélzete kezdődik, meg a csúzdapark úgy is kitakarja, a kabinja meg valahol középen van, jó messze ettől a kilátástól.

Van más módja is a hajózásnak, mondjuk nem annyira nomád, mint a vonatozásnál a vagabongok élete, de azért közelíti azt. A hatalmas nagy és fix utakon hajózó áruszállító de főleg a konténerszállító hajókon ugyanis a legénységi szállásokon kívül sok esetben utaskabinoknak is szorítottak helyet az üzemeltetők. Itt nem valami luxuskabinokra kell gondolni, pálmalevelekkel legyezgető rabszolgákkal, sőt, konkrétan kiszolgáló személyzet sincs.

Az étkezések a hajószemélyzettel együtt zajlanak, persze az ő ízlésükhöz igazított konyhával. A nagyobb hajók fedélzetén van kantin, ahol kisebb bevásárlások is lebonyolíthatók, a fizetés eszköze az USA dollár.

A szobákban sok esetben van tévé, de az csak a part közelében működik, csakúgy, mint a mobiltelefon. A kapitány irodájában telefon és fax is van, e-maileket lehet küldeni és fogadni, de internet nincs. Aki mondjuk le akarja tesztelni, hogy milyen pár napra vagy hétre az internet- és mobiltelefon függőségéből kiszakadni, annak eszményi környeztet nyújtanak ezek a hajók.

Az árak általában napi 100 – 120 euró (31.000 – 37.000 Ft) környékéről indulnak, ami mondjuk egy 51 napos szingapúri út esetén 6120 euróra (majdnem 2 millió forint) szaladhat fel, ami már nem kevés pénz, de ez van.

Ezért cserébe viszont jókat lehet unatkozni a fedélzeten, egyik irányba a konténereket, a másik irányba a végtelen óceánt bámulva, a világtól teljesen elhagyatottan. A hülyének is megéri, hát még mondjuk nekem.

Jó, annyira azért unatkozni sem kell, a hajókon uszoda és tornatermek is megtalálhatók, a társalgókban jól el lehet ütni az időt a pihenőidejét töltő személyzettel, vagy a többi utassal. Például makaóval.

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makaó nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat. (Rejtő: A tizennégy karátos autó)

Az utazáshoz a vízumról, az egészségügyi biztosításról és sárgaláz elleni oltás bizonyítványáról természetesen az utasnak kell gondoskodnia.

A CMA CGM Marco Polo a világ legnagyobb konténerszállító hajója (volt még 2014-ben). A méreteit remekül szemlélteti a lenti ábra.

1: autó (4m)  2: kamion (30m)  3: Airbus A380 (72.72m)  4: Charles de Gaulle repülőgép hordozó (261.5m)  5: Queen Mary II (345m), a hajó hossza 396 m, kép forrása: CMA-CGM

Fix útvonalon jár Hamburg és a koreai Busan között, egy útja 77 napig tart. A 16 ezer konténer mellett 10 utasnak is szorítottak egy kis helyet a hajón.

A legdrágább kétszemélyes kabin 140 euróba kerül fejenként, a legolcsóbb 110-ba, de rövidebb utakra ezek az árak 150 – 180 euróra emelkedhetnek.

Ha valakinek Amerikába volna kedve kiruccanni egy konténerszállítóval, annak sincs sok akadálya:

A négyágyas kabinok 100, az egyágyasok 110 eurót kóstálnak, 12 napnál rövidebb utak esetén ezek az árak 130 – 140 euróra emelkednek. A hajók minden héten indulnak Dél-Amerikába, az alábbi útvonalon:

Tilbury, UK; Rotterdam, Hollandia (1. nap); és Le Havre, Franciaország (3); Philipsburg, St. Maarten (13); Port of Spain, Trinidad (14); Cayenne (Degrad des Cannes terminál), French Guiana (18); Belem-Vila do Conde (23), Fortaleza (26) és Natal (28), Braziliában; Algeciras, Spanyolország (38); Tilbury, UK (42).

Ja, igen, majd' elfelejtettem, a CMA-CGM hajókraitt foglalhat szállást. De előtte azért érdemes más ajánlatoknak és ötleteknek utánanéznie, ebben az ön társa a Google lehet, a műfaj angol neve: freight travel, erre érdemes rákeresni.

Sok sikert!

Bejegyzésmegtekintések száma: 72