A négy kilométer széles, szigorúan őrzött demilitarizált zóna két falvat is elválaszt egymástól. Az észak-koreai falut az '50-es években kezdték el kiépíteni. A házakba már akkoriban be volt vezetve az áram, ami mind északon, mint délen luxusnak számított. A jól felszerelt és többemeletes épületek 200 családnak adtak otthont, akik jólétben élték mindennapjaikat. A településen helyet kapott gyermekgondozási központ, óvoda, általános és középiskola, és egy kórház is.

Legalábbis az észak-koreai kormány ezt próbálta sugallni a „dél” irányába. Ha közelebbről is megnézzük ezt a falvat, egy nagy előd, Patyomkin, illetve az ő városai juthatnak eszünkbe.

A Patyomkin-falvak olyan állítólagos „ál-falvak” voltak, melyeket Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter állíttatott fel II. Katalin cárnő látogatása előtt (1787) a Dnyeper folyó partján, hogy megtévessze a cárnőt. Úgy tartják, Patyomkin, aki a hadjáratot vezette a Krím-félszigetre, falusi házak homlokzatait állíttatta fel, hogy lenyűgözze az uralkodót az újonnan meghódított terület gazdagságával.
Wikipedia: Patyomkin-falu 

A valóságban Kidzsongdong (Kijŏng-dong) egy lakatlan propaganda-eszköz település, aminek a célja, hogy tükrözze az elképzelt (de nem létező) gazdasági sikereket és disszidenseket csábítson a déli oldalról. Ha alapos szemügyre vesszük az épületeket, láthatjuk, hogy az ablakokban nincs üveg (arra már, még a színház kedvéért sem telt), és a világítás a lakásokban is feltűnően egyszerre kapcsolódik fel-le. A falu utcáin csak a karbantartók és a takarító személyzet lézeng, a valós napi tevékenységeknek semmi nyoma nincs.

Az a dél-koreai, akit ez a falu megtéveszt és figyelmen kívül hagyja azt, amit ott mindenki tud az észak-koreai állapotokról, és disszidál, meg is érdemli a sorsát.

A két falu – és nyilvánvaló, hogy voltaképpen a mögöttük álló államok – között komoly „kinek nagyobb a farka” viadal dúl, mely ezúttal a felállított zászlórudakban, illetve zászló-oszlopokban (ismét egy fallikus szimbólum) csúcsosodott ki. Végül is, mégis méltányosabb ez a vetélkedés, mintha egyszerűen visszabombáznák egymást a középkorba.

A '80-as években a dél-koreaiak egy 98.4 méter magas zászló-oszlopot állítottak fel Teszongdongban. A válaszra nem kellett sokat várni, az északiak egy 160 méter magas oszloppal vágtak vissza és állítottak be akkoriban világcsúcsot (nem, nem hülyeségben, illetve abban is).

Azt hiszem, jellemző fejlett világunkra, hogy ezt a világcsúcsot már sikerült elavulttá tenni. Nem, ezúttal nem a Dél-Koreaiak a hunyók. Lássuk a jelenlegi csúcstartókat: Azerbajdzsán (Baku): 162 méter, Tádzsikisztán (Dushanbe): 165 méter. Nincs kétségem afelől, hogy ezek a csúcsok is gyorsan meg fognak dőlni, például minden türkmének hős atyja, a Türkmenbaşi országának nevét még nem látom ezen a listán.

Visszatérve az észak-koreaiakra, az oszlopukra egy 270 kg-os zászlót aggattak fel. Ez az oszlop látható a lenti Google Maps képen is. Ráadásul a falu építményeire még hangszórókat is rögzítettek, melyeken keresztül propaganda-üzeneteket, nyugat-ellenes szónoklatokat, és természetesen jófajta északi indulókat is harsogtak a dél irányába, egészen 2004-ig.

Érzésem szerint az északra disszidálók száma ez idő alatt számottevően nem emelkedhetett.

Cím: Kijŏng-dong 413-920, Nordkorea, Hwanghae-pukto Kaesŏng

Wikipedia: Kidzsongdong
Wikipedia:Patyomkin-falu
slate.com: A Fake Village and a Colossal Flagpole: North Korea's Bizarre Propaganda Methods

Bejegyzésmegtekintések száma: 1265