A pályaudvart eredetileg a Spanyolországot és Franciaországot összekötő fő vasúti vonal csomópontjának és átrakó pályaudvarának szánták és ehhez a funkcióhoz méretezték, de a vonal története másként alakult. Napjainkban két pár egykocsis motorvonatot fogad a pusztulásában is lenyűgöző de már régóta lezárt hatalmas épület.

A vonal gyakorlatilag az eltérő nyomtávolságok miatt két részből állt. A francia oldalról Pau felől érkeztek a vonatok, 1500 V egyenárammal villamosított vonalon és 1435 mm nyomtávon, míg Spanyolország felé egy alagutakkal sűrűn megtűzdelt, kanyargós szakaszon juthattak el Zaragosáig (1668 mm-es nyomtávon). A határállomáson a spanyol vonatokról a franciákra ( vagy fordítva) az eltérő nyomtáv miatt át kellett szállni, és közben az útlevél-ellenőrzésen is át kellett esniük az utasoknak.

A canfranc-i pályaudvart hatalmas teherforgalomra is méretezték, ezért a teljes sínhossz az állomáson 27 km volt, ami akkor Európa második legnagyobb pályaudvarává avatta, rögtön Lipcse után. A 250 méter széles fogadóépületet Fernando Ramírez de Dampierre tervezte, az építmény mindkét oldalán található 75 ajtó jól érzékelteti az épület méreteit. Az állomást Canfranc településétől nem messze, egy – a hatalmas hegyek között megbújó – platóra építették, az így létrejött új település a Canfranc-Estacion nevet kapta.

A pályaudvart 1928-ban adták át a forgalomnak, nagy elvárásokkal, melyekből szinte semmi nem teljesült. Az utasok száma soha nem érte el a tervezett szintet, a kanyargós és hosszú alagutakkal tűzdelt pályán a vonatok csak lassan tudtak haladni, így az utazási idő nagyon hosszúra nyúlt. Ráadásul a történelem sem kedvezett a szakasznak, először 1936 és 1940 között zárták le a spanyol polgárháború miatt, majd 1944 és 1948 között a Franco diktatúra okán (bár a Franco diktatúra Spanyolországban ezután is fennállt, egészen a diktátor 1975-ös haláláig).

Ráadásul a második világháborúban a nácik ezen a pályaudvaron keresztül rakodták át a Spanyolországból és Portugáliából a rabolt aranyért cserébe beszerzett fontosabb alapanyagokat, például volfrámot.

1970-ben a francia l'Estanguet híd összeomlott a vasútvonalon, és valószínűleg ez volt a franciák számára az utolsó csepp a pohárban; a hidat nem építették újjá és a vonalat Franciaország irányába véglegesen lezárták.

Napjainkban a spanyol Zaragosából naponta két pár motorvonat érkezik a pusztulásában is lenyűgöző pályaudvarra. A főépületet omlásveszély miatt már régóta lezárták, de előbb az épületet teljesen kifosztották. A jókora sínhálózatot felveri a gaz, és csak néhány örökre itt felejtett, de napjainkra vázig elrohadt vonatkocsi emlékeztet a nem éppen dicső, de jócskán elméretezett múltra.

A pályaudvart az utóbbi években felálványozák ugyan, de a spanyol válság miatt az érdemi felújítási munkák elmaradtak.

Vonatút Jaca-n keresztül Canfrancba, 1996-os felvétel, hosszú és rossz minőségű, de érdemes belenézni.

A hatalmas vasútállomás a google.maps-on:

Wikipedia: Canfranc Bahnhof

Bejegyzésmegtekintések száma: 272