Csak a mauritániai Nouadhibou-ba kell valahogy eljutnunk a következő passport.blog-beli látványossághoz. Innen indul ugyanis – naponta háromszor – a világ leghosszabb (és legnehezebb) vonata, a Vasérc-expressz, vagy közkeletűbb nevén a Szahara-expressz.

Mauritánia nemzeti vasúttársasága a Mauritania Railway, mely gyakorlatilag egyetlen vasúti vonalat üzemeltet. A vonal 704 kilométer hosszú, fő és egyetlen célja a Zouérat környéki vasércbányák kiszolgálása – összekötése az Atlanti-óceánra néző Nouadhibou kikötővárossal, Fderîck és Choum városokon keresztül. A vonalat az állami tulajdonú Société Nationale Industrielle et Minière (Országos Bányászati és Ipari Vállalat, SNIM) felügyeli.

Az itt közlekedő vasúti szerelvények a leghosszabbak és legnehezebbek a világon, hosszuk akár a 2,5 kilométert is elérheti. Súlyuk a 200-210, egyenként 84 tonna vasércet szállító kocsiból tevődik össze, nagyjából 20.000 tonna körül lehet. A vonalon évente nagyjából 17 millió tonna vasércet mozgatnak meg.

Érdekesség: A világ eddigi leghosszabb és legnehezebb vonatai: 3.: az egykori Szovjetunióban, 1986-ban szállított szenet Ekibastuz-ból az Ural-ba. Az a szerelvény akkor 439 kocsiból állt, teljes hossza 6,5 kilométer volt és 43.400 tonna szállítmányt vitt. 2.: Sishen–Saldanha, Dél-Afrika. 1989.08.26-27., 660 kocsiból állt, 7,302 kilométer hosszú volt (4.537 mi) és teljes súlya 71.765 tonnát tett ki. A szerelvényt 16 mozdony vonattta. 1.: Az ausztrál BHP vasércszállító szerelvénye, amely 2001. június 21-én Newman és Port Hedland között közlekedett. 682 vagonból állt, teljes hossza 7,353 km, össztömege 99.732 tonna volt. A szerelvényt 8, 6000 lóerős General Electric AC6000CW dízel-elektromos mozdony vontatta.

A térkép-szemelvényen Nouadhibou ércrakodó-kikötője látható, középen egy mozdonyok nélküli Vasérc-expressz szerelvénnyel. Érdemes a térképet végiggörgetni a vonat hosszán.

A vonatokra néha személyszállító kocsikat is csatolnak, de a legtöbb utas egyszerűen csak potyázik a teherkocsikon. Ez, több leírás alapján is úgy tűnik, fontos része a helyi közlekedésnek, a vasúttársaság is eltűri a „trainsurfing”-et a vonatokon.

Naponta három szerelvény vág át a sivatagon, vasérccel megrakva, ebből egy vonat áll meg a vasútállomásokon, hogy utasokat is felvegyen. A vonat a 460 kilométeres útját Choum-ig nagyjából 12 óra alatt teszi meg, 40 kilométer per órás átlagsebességgel.

Brendan van Son, aki már utazott a vonaton, blogján gyakorlati tanácsokkal is ellátja a kalandra vágyó utazókat:

„A vasércvonat „megülése” az egyik legjobb utazási élmény. A vonat nagyjából 14 órakor indul Nouadhibou-ból. A jegyeket a személykocsiba érdemes egy-két nappal előre venni, de ha egyszerűen teherkocsiban akarsz utazni, az ingyenes.

Nouadhibou-ból Choum irányába a vonat üres, de mindent ellep a vasérc-por, ami nem is olyan szörnyű, mint az ember gondolná. A vonat Choum-ba nagyjából hajnal 4 órakor érkezik. Fejkendőt és több liter vizet mindenképpen ajánlatos magunkkal vinni, de a helyiek nagyon barátságosak, teával és étellel is kínáltak a vonaton.”

A vonatjegy ülőhelyre, egy útra 1000 Mauritániai Ouguiya-ba (MRO) kerül, nagyjából 3,82 dollár, az első osztályra pedig 3000 MRO (11,50 dollár). A nyitott ércszállító kocsikban habár ingyenes az utazás, ez eléggé veszélyes is, mivel a nappali 50 fokos hőségről az éjszakai hőmérséklet fagypont alá is süllyedhet és a folyamatosan gomolygó sivatagi homok és ércpor keveréke sem emeli jelentősen az utazási élményt.

Youtube videó a 197 kocsiból álló 5 km-es szerelvényről:

A város Mauritánia és Nyugat-Szahara határán található. A 60' évek elején, amikor a francia gyarmati hatóságok Zouérat-ban elkezdték feltárni a vasércet, a vasút nyomvonalával meg akarták kerülni a város szomszédságában a sziklás hegyeket.

A kedvezőbb irány Nyugat-Szaharán vezetett volna át, ami akkor spanyol gyarmat volt, és a két európai állam nem tudott a nyomvonalon megegyezni. A franciák inkább a tömör gránitba két kilométernyi alagutat véstek, és így francia területen sikerült elvezetniük a síneket. Az alagút hivatalosan a „tunnel de Choum” nevet kapta.

A helyzet abszurditását fokozza, hogy miután 1975-ben Spanyolország lemondott Nyugat-Szaharáról, annak déli része mauritániai felügyelet alá került, és a borsos pénzekből épült alagutat kiváltották a sivatagi, a kvázi-határon áthaladó szakasszal.

Az üres és elhagyott alagút azóta a nem túl hízelgő „monument to European stupidity in Africa” (az európai hülyeség emlékműve Afrikában) névre hallgat.

Wikipedia: longest trains 
Wikipedia: heaviest trains 
brendansadventures: How to Ride the Iron Ore Train in Mauritania 
mauritaniatraveldiaries: Iron Ore Train from Nouadhibou 
goworldtravel: The Iron Ore Express 

Bejegyzésmegtekintések száma: 189