Szerintem majdnem mindenkiben felmerül néha az a kósza ötlet, hogy el kellene húzni a csíkot, valahová jó messzire, a civilizáción kívülre, vagy legalábbis annak a valamelyik, jó távoli peremvidékére.

Van úgy, hogy napjában – főleg munkába menet – többször is felmerül bennem, hogy el kellene menni mondjuk birkapásztornak, és a napi meetingeket leváltva csak nézni ahogy a birkák időnként elkoccolnak jobbra, aztán balra, aztán megint jobbra, vagy valami ilyesmi (meg ahogy az ilyesmit az íróasztalhoz ragasztott fejlesztőmérnök elképzeli).

Vagy csak beülni a kocsiba, oszt' hajrá, irány a Nagyvilág. De én is csak papírkutya vagyok, nagy levegőt véve csak felszállok minden reggel arra a rossz irányba menő buszra – nem úgy, mint a 77 éves Gunther Holtorf, aki 26 éve nejével, Christine-vel elugrottak egy afrikai szafarira, és – elmondása szerint –, ha már olyan messzire elvetődtek otthonuktól, Felső-Bajorországtól, meg akarták azt is nézni, hogy mi van a látóhatár szélén, a hegy mögött. Meg az ott felbukkanó, következő hegy mögött, és így tovább.

Öt éven keresztül becsavarogták Afrikát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átnyergeltek Dél-Amerikára. Ezt követte aztán Észak-Amerika, Ázsia, Ausztrália és végül Európa.
Az anyagiak miatt nem kellett aggódniuk, Herr Holtorf a Hapag-Lloydnál volt korábban igazgató, és igazi modern-nomádok módjára elutasították a kényelmes utazás minden módozatát, a hotelekben alvást, az éttermekben étkezést és a GPS-es navigációt is (GPS azért volt náluk, helymeghatározás céljára).

Christine 2010-ben rákban elhunyt, de Herr Holtorf folytatta a világra szóló utazását, a Mercedes G-Klasséval, Ottóval. Ottó, elmondása szerint sosem hagyta őket cserben, a legproblémásabb alkatrészének az elülső tengely bizonyult, azt összesen nyolcszor kellett cserélni a 900.000 kilométeres világnézés alatt. Igen, kilencszáz ezer kilométer – ez azért nem semmi.

 Ez alatt meglátogattak 215 országot, a világjárásukról készült 30 órányi videót és 8000 fotót a Stern magazin segítségével dolgozták fel, és ennek az anyagnak egy jelentős része az Ottos Reise oldalon megtekinthető.

A világrekorder kocsi egy három literes, 88 lóerős, 5 hengeres Mercedes 300 GD, amit a graz-i Magna-Steyr-nél szereltek össze még 1988-ban, ahol lassan 35 éve építették a típust, a G osztályt gyakorlatilag csak kisebb változtatásokkal.

A kocsi szerkezetén az utazás során nem változtattak, mindössze a hátsó üléssortól szabadultak meg, hogy ott a csomagtartóba épített ágy és a magukkal cipelt élelem, ruha, szerszámok, pótalkatrészek, a konyha és tartalék üzemanyagtartályok elférjenek. A klímaberendezést még Afrikában szerelte ki Holtorf úr, és ajándékozta el egy kenyai autószerelőnek; „az ablakok úgyis mindig le voltak eresztve”, és – „ami nincs, az nem romolhat el” – írta később. A központi zárat is inkább – biztonsági okokból – kiiktatták. A merevített motorháztetőt a Magna-Steyr a kanadai hadseregnek szállította eredetileg, de Ottóra is egy ilyet bütyköltek fel, csúszásgátló foltokkal, hogy a tetőre szerelt csomagtartó egyszerűbben megközelíthető legyen.

Ottó számára a nagy kaland 2014. október 11-én fejeződik be, amikor Gunther Holtorf átadja a Daimler főnök Dieter Zetsche-nek a kocsi kulcsait. Na nem az eredeti kulcsokat, azok ugyanis rég elhasználódtak már, az indítókulcsokat Herr Holtorf a szaúd-arábiai Djidda-ban, az ajtó új kulcsait pedig Észak-Koreában csináltatta a kocsihoz.

Otto a stuttgarti Mercedes-Múzeumban kerül majd kiállításra – nem hiszem, hogy egy Merci tartósságának, elnyűhetetlenségének kell ennél komolyabb bizonyíték, Holtorf úr pedig hazatér Gstadt am Chiemsee-be, a mindig jéghideg bajor tó partjára.

Stern: 26 Jahre, 900.000 km: Ein Auto fährt durch alle Länder (német)
Bild: Nach 26 Jahren Weltreise sind sie am Ziel (német)
Ottos Reise (német)

Bejegyzésmegtekintések száma: 1270