Vannak olyan helyek, amik ott vannak, pedig senki nem tud róluk, vagy csak nagyon kevesen. Jó, persze, ez így egy kicsit zavaros lesz, megvilágítom pár példával, hogy mit is akarok ezzel mondani írni.

Kedvelt alaptémája például ez sok filmnek is, ilyen volt a John Malkovich menetben a 7 és feledik emelet (Youtube-on itt) vagy hogy mást ne írjak, a Harry Potterből a 9 és háromnegyedik vágány (→ Youtube). Egyik ismerősöm mesélte ez utóbbiról, és mivel lusta vagyok ez után keresni, így inkább városi legendaként adom tovább, hogy a King Cross-on – mivel itt forgatták a film jelenetét – a kilencedik és a tizedik vágány között az oszlopsorra külön ráállítottak egy kamerát, ami azt figyeli, hogy kik rohannak poggyászkocsival a falnak. Mert igen, állítólag sokan próbálkoznak rá a rejtett átjáróra – azért megnézném ezt a filmet, komoly korlenyomata lehet társadalmunknak.

Mindenesetre tekerjük tovább a földgömbünket a keleti partra, konkrétan New Yorkba, és ott is a Grand Central Terminalra.

A pályaudvar – ami már ha a filmeknél tartottunk, rengeteg filmben is felbukkant, például itt található egy internet oldal ezeknek a felsorolásával. A jegyzék sajnos nagyon hiányos, fájóan hiányzik róla például a K-Pax, egyik kedvenc filmem, vagy mondjuk a Madagaszkár (az meg a kölykök kedvence a WC-szagosítót majszoló zsiráffal).

Szóval ez a szinte utolsó szegletéig ismert pályaudvar is képes meglepetésekkel szolgálni, például egy titkos vágánnyal, a 61.-kel. Ha a kasszáknál az innen induló vonatról érdeklődünk, jó eséllyel csak csodálkozó nézés fog minket fogadni, vagy ha esetleg idősebb dolgozóba futunk bele, ő tovább fog irányítani minket a néhány sarokkal arrébb magasodó Waldorf hotelhez, hogy inkább ott érdeklődjünk a következő onnan induló vonat felől.

A Grand Central-t New York egyik legnagyobb pályaudvarát 1903-ban adták át az utasforgalomnak. Korának az egyik legnagyobb építkezése volt a hatalmas, 19 hektáron elterülő pályaudvar, ugyanis már eleve a talajszint alá mélyítették be, számolva azzal, hogy a későbbiekben a város majd „benövi” a vágányokat. Az évek múltával ez meg is történt, de a kezdetek kezdetén, mint az a lenti rajz is bizonyítja, a vonatok még jórészt a szabad ég alatt várakoztak az állomáson.

A rendkívül előrelátó várostervezésre utal, hogy a keresztutcákat (46th, 47th, 48th.. Street) és a vágányok fölött hosszában végighúzódó Park Ave-t már akkor, a kezdetek kezdetén felhúzták a sínek fölé.

Az így kialakult „lyukakat” lassanként betöltötték, a város szövete lassan elfedte a pályaudvart. A 49th és 50th utca közé először egy erőművet telepítettek a lyukra. Ehhez egy iparvágányt is kihúztak ide a pályaudvarról, egy saját peronnal és teherlifttel, amin a fűtőanyagot és a berendezéseket a vasútról kényelmesen kirakodhatták.

Végül a városházán a 30-as években az erőmű megszüntetése mellett döntöttek, így az átadta a helyét (ha úgy tetszik, a „lyukját”) a Waldorf Astoria Hotel extravagáns épületének. A 47 emeletes, és ezzel korában a világ legmagasabb hoteljének számító, Art Deco stílusban felhúzott épület szinte azonnal a gazdagság és a talmi csillogás ikonjává vált a soha nem alvó városban.

Érdekes módon az alatta elhúzódó pályaudvar nemhogy csökkentette, hanem növelte a hely presztízsét, az igazán gazdag mágnások ugyanis így saját vonataikkal tudtak becsekkolni a hotelbe, ami azért a fényűzés egy valóban új szintjét nyitotta meg az arra fogékony közönségnek. És igen, ez volt a 61-es vágány, az iparvágány a Waldorfba, az úgynevezett „elnöki iparvágány (presidential siding)” – ráadásul ez csak a kezdete volt a legendának.

Franklin Delano Roosevelt volt az Egyesült Államok 32. elnöke egy igazán véráztatta történelmi időszakban, 1933 és 1945 között – ráadásul négyszer újrázott, amit azóta sem tudott egy elnök sem megismételni. Jó, ez annyira nem véletlen, a törvényhozás ugyanis az ő halálát követően 1947-ben szavazta meg az amerikai alkotmány 22. kiegészítését, amely szabályozta, hogy egy személy csak kétszer választható elnöknek.

Míg anyai nagyapja kínai ópiumkereskedésből szerezte vagyonát (és hol van ez még a Kennedy klán múltjához képest), az ő szerepe elvitathatatlan abban, hogy egy világválságtól megtépázott országot a 2. világháború győzelméig vezetett. Akkoriban az emberi gyengeség jele volt, ha valakit sorsa rokkantkocsihoz kötött, így megválasztása előtt igyekezett titkolni azt a tényt, hogy 1921-ben egy betegség folyományaként deréktól lefelé megbénult.

Ebben volt jókora segítségére a 61. vágány, new yorki látogatásai alkalmával ugyanis különvonatából itt, a Waldorf-Astoria „takarásában” szállt át nyitott autójába. A teherlift az autóval, a páncélozott Pierce Arrow-val együtt a szálloda parkolójába emelte, ahonnan a sajtó is követhette kortes-útjait.

Rooseveltet követően még több ismert ember vette igénybe a különvágány kínálta exkluzivitást, például George W. Bush elnöksége alatt, amikor a szállodába látogatott, egy szerelvényt toltak be a vágányra, hogy adott esetben azon tudják elmenekíteni a helyszínről az elnököt.

Napjainkban a vágányon már hosszú évek óta egy forgalomból kivont vagont tárolnak, és a lift bejárata sem a napi igénybevételről tanúskodik. Egy videó a 61. vágányról (angolul):

Valahol itt van, az utcafront alatt a rejtélyes vágány:

nbcnews.com: Bush „escape train” under New York City hotel
wikipedia: Track 61 (New York City)
gothamist.com: A Look Inside Track 61, The Secret Train Platform Under The Waldorf-Astoria
atlasobscura.com: Track 61
Youtube: New York in 24 hours Track 61
Youtube: Tour of Grand Central's top-secret tunnel that only presidents use
columbia.edu: Grand Central Terminal, Waldorf-Astoria platform

Bejegyzésmegtekintések száma: 1384