A dél-koreai rezsimellenes aktivisták ismerik a széljárást – mind átvitt és mind direkt értelemben. Amikor a széljárás nekik kedvez, jókora léggömbökre aggatják küldeményeiket és bízzák azokat a kedvező szelekre. A csomagokba az észak-koreaiak számára kurrens dolgokat pakolnak össze: pár amerikai dollárt, filmeket és internet oldalakat DVD-n és pendrive-on, édességeket, felvilágosító anyagokat.

Az északról megmenekültektől tudják meg, hogy mire van szükségük az otthon maradtaknak. Északon egy dollárból egy család meg tud élni két napig – így hogy pénzt küldenek, az nyilvánvaló. 

Az északiak vágynak a szabad információkra – és bár az internet természetesen ott tiltott dolog, de a  számítógépek engedélyezettek – így a pendrive-ok egy részén lementett Wikipedia és egyéb hasonló oldalak találhatók. Az északiak kedvelik az amerikai és dél-koreai filmeket és zenéket is, melyek mindenképpen szórakoztatóbbak, mint a tévéből rájuk hányt propaganda. Egy kutatás (Quiet Opening) szerint, melyet az elmenekült észak-koreaiak körében végeztek, ezek az információk meglepően széles körben tudnak terjedni. A számítógéppel rendelkező elittől a kevésbé tehetős emberekig szájhagyomány útján jutnak el a hírek / információk.

A déliek ezzel a címmel sugároznak az északiak által is fogható adást, melyben fiatal észak-koreaiak lépnek fel, akiknek sikerült a szökés. A tévéműsor állítólag az északon nagy sikereknek örvend, hiszen reményt ad nekik.

Az Észak-Koreában eladott tévéken nincs műsorválasztási lehetőség, mivel azokat gyárilag az állami tévére hangolják. A Quiet Opening szerint ezeknek a készülékeknek a harmadát már megbuherálták, hogy más csatornák is bejöjjenek rajtuk. Mivel szatellit-vevővel csak a kiválasztottak rendelkeznek az országban, a földi sugárzású tévéműsorokat csak a határoktól 60-120 kilométerre foghatják a szerencsések. A többieknek itt is a szájhagyomány jut.

A tévéműsorokon kívül rádióműsorokat is sugároznak a diktatúrába, ahol természetesen ezek nézése / hallgatása ugyanúgy tiltott dolog, mint Magyarországon a Portugáliából sugárzott Szabad Európa is az volt egészen a rendszerváltásig. Egyes becslések szerint egymillió észak-koreai hallgat rendszeresen déli rádióadásokat, ami ahhoz képest, hogy az országot 26 millióan lakják, és akár halálra is ítélhetik őket ezért, egészen szép eredmény.

Az észak-koreaiak világképét a beszivárgó információk lassan (de vélhetően alaposan) átformálják. Innen értesülnek arról, hogy a határaikon kívül – szemben a harsogó propagandával – náluk sokkal jobban élnek az emberek. És a 2010-es foci világbajnokságot sem Észak-Korea nyerte. Illetve hogy az évről-évre taroló éhhalál nem a déli szomszédjukat sújtja, hanem csodás és mindig hatalmas léptekkel fejlődő országukat.

Tavaly Kim „Cartman” Jong-un bemutatta a szocialista iparának a remekművét, a első észak-koreai okostelefont, az „Arirang”-ot. Sok gond nincs vele, csak nincs rajta internet, csak a kiválasztottak kaphatják és külföldi szám nem hívható róla, illetve valószínűleg még az NSA-nál is több hozzáféréssel rendelkeznek felette; de mindezeken kívül (biztos, hogy) egy előremutató fejlesztés.

Persze ahogy a kádári okostojásoknak sem volt sok ráhatásuk és rálátásuk arra, hogy a népük milyen eszközökkel kerülte meg az idióta korlátozásaikat, hogy másról ne is beszéljek, mint a máriahilferről becsempészett videókról, az alámondásos pornófilmekkel, ez Észak-Koreában is így van (lehet).

Az országot északról Kína határolja, és persze (khmm) ott sincs minden rendben a demokráciával, de a déli szomszédhoz képest az még mindig maga a paradicsom. A határ menti Észak-Koreaiak közül sokan rendelkeznek már a kínai hálózatra csatlakozó telefonokkal, amik egyrészt nekik nyitják meg a világot (legalább résnyire, ahogy az Kínában, az új-nagy-fal árnyékában ez lehetséges), másrészt a külvilág is sokkal több dologról értesül a készülékekkel készített filmek és képek által. Például arról az incidensről, ahol egy nőt, aki kvázi magántaxisként fuvarozott helyieket, megállították a rendőrök. A nő, nem várt fordulattal elkezdett kiabálni és sértegette az egyenruhásokat, akik – újabb fordulat – meghátráltak.

Habár a rendszeren megjelentek az első repedések és rések, a diktatúra brutális és hajthatatlan. 2004-ben Észak-Korea törvénykezése – felismerve az új idők szavát – bevezette a „bomlasztó viselkedés” és „bomlasztó kultúra” kifejezéseket a büntető törvénykönyvbe, és ezek alapján alaphangon 3 hónap ingyenmunkára ítélhetik a tévénéző-zenehallgató elkövetőt, de ha az pechjére dél-koreai vagy amerikai zenével-filmmel bukott le, már rögtön két év kényszermunka lesz a büntetése. Vagy halál, ha ítészei úgy gondolják, hogy ideje példát statuálni.

Hosszú lesz és sok szenvedést ígér még ez a lassú változássokkal kísért átmenet. Bár például Erich „a fal még 100 évig állni fog” Honecker sem gondolta volna még 1989-ben sem, hogy fala az egyik napról a másikra képes lesz ledőlni.

nokamu.postr.hu: Kalóztartalmakon keresztül ismeri meg a külvilágot Észak-Korea?
Quiet Opening jelentés
bild.de: Luftballons, getunte Radios / So tricksen die Nordkoreaner ihren Diktator aus

Bejegyzésmegtekintések száma: 92