Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen


passport:a_dannenwalde-i_baleset

A dannenwalde-i baleset

2002-ben a Berlintől északra, mintegy 80 kilométerre fekvő Dannenwalde környékén egy nagyszabású robbanóanyag mentesítési akcióba kezdtek a német hatóságok, mivel a település környéki erdők művelésre alkalmatlanok voltak a sok – szanaszét heverő – robbanótesttől. Nagyon nem is lepődtek meg a kereső-egységek, amikor egy sekély árokban elföldelve több, mint 270 orosz (M–21 típusú) katyúsa (illetve BM–8 „GRAD”) rakétára bukkantak.

Ural-375D "katyusa" BM-21 rakétákkal, kép: Wikipedia

A falu határában, főleg Berlin közelsége okán 1938-ban a Luftwaffe egy lőszer-raktárt épített ki, melyhez egy máig voltaképpen feltáratlan bunker-rendszer is tartozott. A világháborút követően az objektumra a Vörös Hadsereg tette rá a kezét, és használták tovább a létesítményt. Főleg katyúsákat és azok rakétáit tárolták ott, oroszos alapossággal, felszíni – gyakorlatilag fedetlen – ládákban és konténerekben.

1977. augusztus 14-én egy vihar vonult végig a térségen. Utólagos beszámolók szerint igazán az eső el sem eredt, csak egy sima nyári zápor széle vonult végig az erdő felett, egyet-kettőt villámlott és elvonult a vihar. Ennek ellenére a villámlások és a hatalmas dörgéseknek csak nem akart véget szakadni a tájon. Idősebb emberek még emlékeztek a katyúsák jellemző sivító hangjára, és ez vélték felfedezni az egyre intenzívebb dübörgés hátterében.

Valószínűleg annak ez egy-két villámnak az egyike pont egy ilyen – szabadban tárolt – rakétakonténerbe csaphatott, és beindította azt, majd mintegy láncreakciószerűen a többit is. Nagyon rövid idő elteltével óriási káosz alakult ki a telephelyen. A spontán beinduló rakéták – mint a felborult szilveszteri rakéta-kilövők lövedékei – kontrollálatlanul repkedtek minden irányba.

Ha beletaláltak egy másik – hasonló – konténerbe, akkor az ott tárolt lőszerek is felrobbantak, illetve azok a rakéták is beindultak. A tábor lakói – nagyon sok hozzátartozó nő és gyerek – fejvesztve menekültek a barakkjaikból, és a téglaépületekben, illetve a betonbunkerek fedezékében kerestek oltalmat. A hatalmas „tűzijáték” csúcspontján volt, hogy egyszerre húsz rakéta is repkedett a levegőben. A katonák páncélozott járművekkel próbálták a még be nem robbant konténereket elkotorni az útból.

Az NDK-s vasutasok egy – a raktárba beállt lőszervonatot vontattak ki az életük kockáztatásával, mielőtt az is felrobbant volna. A hatalmas tűzijáték délután kettőkor vette a kezdetét és nagyjából este nyolcig tombolt, akkor sikerült nagyjából úrrá lenni az infernó felett, ami Berlinben is látható és hallható volt.

A bázis napjainkban. Lenin! Ő járjon előtted míg élsz!, kép: bunkerratten.de

Másnap a környéken hatalmas csend honolt a lakóhelyeikre visszatérő seilershofiak szerint, csak az erdő mélyéről hallották a páncélosok zúgását és a hangszórókból harsogó szovjet indulókat.

Természetesen a keletnémet sajtó mélyen hallgatott az eseményekről, arról is, hogy bár a német civilek csodával határos módon haláleset nélkül megúszták a robbanást, illetve egy tehén és egy teherautót esett csupán áldozatul a rakétainváziónak.

Az orosz (szovjet) személyzetből nagyjából 50 – 300 halálos áldozatot követelt a robbanás. Pontos adatokat senki nem tud az eseményekről, mivel Moszkvában természetesen titkosították az erről szóló feljegyzéseket, és a Stasi archívumokban sem találtak erről dokumentumokat. Habár a titkosítás határideje 2017-ben lejárt, az oroszok egyszerűen tovább-hosszabbították azt.

Arról is csak találgatások olvashatók, hogy mennyi robbanóanyag semmisült meg.

Figyelmezetető tábla a helyszínen, kép: bunkerratten.de

A mentesítési munkálatokban németek is részt vettek. Több, mint 300 teherautónyi rakétát hordtak el más raktárakba. A sérült rakétákat és konténereket a helyszínen megsemmisítették, jó pár héten keresztül lehet hallani ezeket a robbanásokat az erdő mélyéről.

Találtak több, a jellegzetes sárga felfestést viselő rakétát is, ami alapján feltételezték, hogy nem kevés vegyifegyver is volt a raktárban, ezekkel természetesen nagyon-nagyon óvatosan jártak el. A baleset másnapján hatalmas (speciális) katonai szállítójárművek is jelentek meg a bázisnál, és lázas sietséggel elkezdtek a bunkerekből kirakodni.

A dannenwalde-i baleset

Ugyanis volt ott még valami.

A 3397-es mozgó rakétatechnikai bázis tulajdonában volt még néhány MAZ rakétahordozó jármű, és a bunkerben tárolták a hozzá tartozó SS–21 (Scarab) nukleáris rakétákat is. Hogy mennyit, arról persze senki nem tud, de az biztos, hogy jelentős mennyiségű atomrakétát állomásoztattak a keletnémet oldalon a szovjetek, nyugat-európai célpontokra „irányozva” azokat.

A 9M79 Tocska (Точка) egy szovjet gyártású egylépcsős szilárd-üzemanyagú taktikai ballisztikus föld-föld rakéta volt, melynek Nato kódneve SS–21 „Scarab” volt.

A dannenwalde-i baleset

A rakétatípus 1976-ban került bevezetésre, és nagyjából 1200 darab került legyártásra. Érdekesség, hogy a rakéta, amivel az észak-koreaiak is minden díszszemlén „villognak”; a KN–02 ennek a típusnak a replikája, amihez állítólag „reverse engineering” (azaz pofátlan koppintás) révén jutottak hozzá. A rakétát többféle robbanófejjel is lehet szerelni, ezeknek csak egy része volt nukleáris (9N39, 9N64) nagyjából 10 – 200 kT TNT-egyenértékkel.

Habár a hitleri időkből hátramaradt több méteres falvastagságú betonon a rakétáknak esélyük nem volt áttörni, a oroszok által használt bunkerkapukra ez már nem volt elmondható, ezek egyszerű lemezajtók voltak. Az, hogy valamelyik elszabadult rakéta nem tört be a bunkerbe, csak a vakszerencsének volt köszönhető.

Persze lehet erre azt mondani, hogy egy atomtöltet aktiválásához vélhetően nem lett volna elég egy kóbor rakéta becsapódása. Erre azért nem mernék nagyobb összegben fogadni, hogy mondjuk a tölteteket aktiváló elektronika is eléggé ellenálló lett volna egy ilyen baleset esetén. Emlékezzünk az amerikaiak Goldsboroban „elejtett” bombájára, ahol mindössze egy, azaz egy rizsszem méretű biztonsági kapcsoló (relé-kontakt) akadályozott meg egy nukleáris katasztrófát.

A bázis – illetve annak fennmaradt maradványai – napjainkban is zárt zóna. Néhány életunt stalker persze bemerészkedik, de a figyelmeztetőtáblák itt nem „kamuznak”: tényleg mindenütt robbanóanyagok hevernek még az erdőben.

Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.

Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, kérlek, ne késlekedj!

Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.

A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt.

Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n

Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái. A mostanában a blogon megjelent írások a főoldalon jelennek meg.

2025/07/20 08:26

Források

passport/a_dannenwalde-i_baleset.txt · Utolsó módosítás: szerkesztette: 127.0.0.1