Összehasonlítás

A kiválasztott és az jelenlegi változat között az alábbi különbségek fordulnak elő:

--- passport:projekt_563 [2026/08/21 16:50] – létrehozva - külső szerkesztés 127.0.0.1
+++ passport:projekt_563 [2026/08/21 16:50] (aktuális) – külső szerkesztés (Ismeretlen dátum) 127.0.0.1
@@ Sor 1: / Sor 1: @@
+====== Projekt 506 ======
+Sztálin //„életművéről”// már többször is volt szó itt, a blogon. Nyilván a második világháborút követően a „győztes mindent visz” elvén nagyon sok mindent megbocsátottak neki a szövetségesek, de a háborút követően -- talán pont ennek a megerősítésnek is //„köszönhetően”// -- a sztálini terror egy korábban soha nem ismert fokozatra kapcsolt.
+{{ passport:506_0.png |Projekt 506}
+Máig nem ismerni a pontos számokat, de az általa megölt és megnyomorított emberek száma milliókban volt mérhető. A málenkij robot-ra elhurcolt, véletlenszerűen begyűjtött tömegeket tovább hizlalták a vélt vagy valós ellenzékiek, az orosz értelmiségiek, az elhajlók, magyarul bárki, aki akár csak egy pillanatra is ellenségnek tűnhetett a vérgőzös rendszer vezetőinek a szemében.
+A történelemkönyvekben ezért Sztálinnak Hitler, Pol Pot és az összes szadista diktátor társaságában volna helye, és nem ott, ahová az új orosz hatalom próbálja ismét emelni a bukott gyilkost.
+{{ passport:506_1.png|Projekt 506}}
+A terror időszakában az emberi élet és a kényszermunka ára semmivé lett. Őrült és semmire sem jó terveket szőttek, világvégi táborokat építetek fel a szerencsétlen tömegekkel ott, ahol a rettenetes hidegen kívül semmi sem volt.
+Oda, a **Gulag**-ra (//ГУЛаг: Главное управление исправительно-трудовых лагерей//) ezeket a tömegeket megsemmisíteni küldték, miközben olyan dolgokat építettek velük, melyeknek többnyire olyannyira nem volt értelmük, hogy napjainkra ezek teljesen elenyésztek.
+Az egykor hatalmas munkával és emberéletek árán megépített műtárgyakra ma már csak néhány rozsdás és a földből félig kiálló síndarab, árván oszladozó hídpillérek, és kibelezett, rozsdaette gépmaradványok emlékeztetnek.
+===== 500-as projektek =====
+Az egykori kiemelt projekteket 500 fölötti számokkal jelölték, ezeknek jelentős részét a Gulag-ra ítélt emberekkel építették meg:
+  * Projekt 501: Sarkköri vasút Csum -- Urengoj (Pur folyó) közötti szakasza (elenyészett)
+  * Projekt 502: Sarkköri vasút Novi Port szárnyvonala (a projektet 1949-ben felfüggesztették)
+  * Projekt 503: Sarkköri vasút Urengoj (Pur folyó) -- Igarka közötti szakasza (elenyészett)
+  * Projekt 505: Transszibéria vasút Ulan Bator-ig
+  * Projekt 506: Szahalin vasút alagút és sziget szakasza (elenyészett)
+  * Projekt 507: Szahalin vasút szárazföldi szakasza (elenyészett)
+  * Projekt 508: BAM (Байка́ло-Аму́рская магистра́ль / БАМ) Bajkál -- Amúr vasútvonal (magisztrálvonal)
+  * Projekt 509: MIA -- Kola félsziget vasút (egy kis része még használatban, nagyrészt elenyészett)
+  * Projekt 511: Murmanszk vasút (sok információm nincs, ezek szerint elenyészett)
+A Sarkköri vasútról szóló írásom ennek a sorozatnak az első része ([[passport:sztalin_elfeledett_vasutja|itt olvasható]]), ebben a második részben a Szahalin vasútról fogok írni. A fenti vasúti vállalkozások közül napjainkra a Transszibéria és a BAM maradt meg úgy, hogy azt tovább is fejlesztették. A többi vállalkozás jelenleg vagy csak részben üzemel, vagy teljesen felejtésre ítélték.
+===== Projekt 506: Szahalin vasút =====
+A Szahalin sziget a történelem során egy meglehetősen frekventált ütközőzónaként szolgált két nagyhatalom, a japán császár és az orosz cári udvar között. Az oroszok -- csakúgy, mint az angolok Ausztráliát -- bűnözők száműzésére használták a világtól távoli birtokukat, melyet később a japánok kaparintottak meg.
+A sziget területe úgy háromnegyede Magyarországénak, a második világháború végén még éppen japán tulajdonban volt. A japánok sokat fejlesztettek ebben az időszakban a sziget elmaradott infrastruktúráján, vasutat építettek és a déli fővárost **Toyohara**-t is szépen kiépítették.
+{{ passport:506_6.png |Projekt 506}}
+A szovjetek az 1945-ös megszállást követően a városokat gyorsan átnevezték (lakóikat internálták, vagy száműzték), a főváros így a **Juzno-Szahalinszk** néven szerepelt a továbbiakban a térképeken. 1951-ben Japán a San Francisco-i békeszerződés értelmében lemondott a Kuril- és Szahalin szigetek fölötti felügyeletéről. Azonban a szerződés a pontos részleteket nem tisztázta és az a szovjetek alá sem írták, így a szigetek hovatartozása a mai napig vitatott -- már csak azért is, mert komoly kőolajkészletek lapulnak meg a szigetek alatt.
+Mindenesetre a szovjetek gyorsan zárt katonai övezetté nyilvánították a szigetet, oda napjainkig nem egyszerű bejutni. A szigetet a Szovjetunió felé egy kompjárat kötötte (és köti) össze, ezt akarták Sztálin tanácsadói valami időjárástól függetlenebb megoldással felváltani.
+végére Lavrentyij Pavlovics Berija állt elő a nagyszerű tervvel, a tizenhárom kilométeres alagút ötletével. Úgy ítélték meg, hogy egy híd katonai sérülékenységével szemben az alagút ellenállóbb és védhetőbb lehet. A Miniszterek Tanácsa 1950-ben írta alá a rendeletet a Tatár-szoros alatti Komszomolszk és Pobedino közötti alagút megépítésére.
+{{ passport:506_4.png |Projekt 506}}
+A vasútvonal alagút és sziget oldali részét az **506**-os, míg a szárazföldi részét az **507**-es projektbe sorolták. A teljes tervezett vasútvonal hossza több, mint 1000 km volt. Egyes források azt állítják, hogy az ide jelentkező kényszermunkások sokkal jobb körülmények között éltek, mint a többi Gulag táborban, kiszabadultak a tábori körülmények közül és még fizetést is kaptak.
+Más források szerint ez csak a klasszikus szovjet/orosz múlt-szépítő legenda, és azok a megemlékezések is ezt a változatot támasztják alá, akik szerint csak az 506-os részen tíz tábor épült fel, a Gulágon megszokott őrtornyokkal és szögesdrót kerítésekkel, ahová 27 ezer embert vezényeltek a munkára.
+{{ passport:506_3.png |Projekt 506}}
+Mindenesetre tény, hogy az alagút megépítésében moszkvai metróépítők is részt vettek, akik már hozzászoktak a komplikált helyzetekhez, de ez az alagút rajtuk is kifogott. Az öböl alatt nem igazán találtak alacsony mélységben alagútépítésre alkalmas kőzetet, de a szeizmikusan aktív térség sem kecsegtetett sok jóval.
+Az alagútnak 1953-ra kellett volna elkészülnie (és 1955-ben üzembe állnia), de gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez a határidő tarthatatlan (sőt, lehet, hogy az egész projektet megvalósíthatatlannak ítélték a szakemberek, de persze ezt azért nem valószínű, hogy Berija-val is közölték).
+Szerencséjükre a történelem közbeszólt, és másként rendelkezett, mint a minisztertanácsi rendelet. 1953 tavaszán ugyanis a diktátor, Sztálin meghalt, és halálával gyakorlatilag egyidejűleg az összes Gulag-projekt is megszüntetésre került. **Yuri Koshelev**, a Szocialista Munka Hőse, aki korábban és később is a moszkvai metró építésén dolgozott, mint vezetőmérnök, így nyilatkozott Sztálin halálának napjáról:
+//„Aznap minden kiürült. Az őrök nem kapcsolták le a gépeket, egyszerűen csak lezárták az építési területet. Egyik nap még kellett dolgoznunk, másnap már nem, azt mondták: ez már nem szükséges. Semmi nem lett konzerválva, a tábor egyszerűen kiürült, csak a gépek és az építési anyagok maradtak ott. Voltak néhányan, akik továbbképzésre lettek küldve a közeli településre. Mikor visszatértek, csak üres barakkokat találtak ott."//
+{{ passport:506_5.png |Projekt 506}}
+A történészeket (és persze a blogírókat is) izgatja a kérdés, hogy vajon meddig jutottak az építkezésekben. A metróépítők beszámolói szerint több függőleges szellőzőaknát teljesen kiépítettek, nem kizárt, hogy az alagút részben -- akár néhány kilométer hosszan is -- elkészült. A levéltárakban az erre vonatkozó iratok nem érhetők el, és az interneten se található túl sok dokumentum erről az elátkozott építkezésről.
+Egy egykori szemtanú, egy sofőr így írt az alagútról: //„20 teherautó fordult egyszerre az alagútban, ami már 10 kilométer hosszan húzódott a Tatár-szoros alatt. Sztálin halála után írott levelében ez áll, miután szabadon engedték: Az építkezés lezárult, az alagútba betört a víz és mindenki, aki ott volt, meghalt."//
+Mikhail Kozlov megemlékezései szerint egyszer beszélt egy egykori ezredessel, aki az alagút építésénél szolgált. Szerinte az alagút építése során végzetes hiba történt, és a víz szerinte is betört a majdnem kész alagútba. Bár a mérnökök megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, Sztálin halála után a lezárt alagutat teljesen elöntötte a tengervíz.
+A helyszínen a fényképek tanúsága szerint ma már csak néhány rozsdás gép, egy beszakadt függőleges tárna és néhány félig elrohadt épület bizonyítja csak az egykori alagút létezését.
+===== 506 újratöltve =====
+Európába Japánból egy konténert legjobb esetben is több, mint egy hónap alatt lehetne eljuttatni. Ezt az időt vonattal akár két hétre is le lehetne csökkenteni, ha volna Japánnal a szárazfölddel közvetlen kapcsolata. A fő szigettől északra található **Hokkaido** szigete, és annak már van vasúti kapcsolata, így a térképre nézve adja magát a legegyszerűbb megoldás: Hokkaido-t össze kell kötni Szahalin szigetével és igen, Szahalint pedig a kontinenssel, nagyjából ugyanott, ahol Sztálin és bandája ezt eltervezte.
+{{ passport:506_2.png |Projekt 506}}
+Az orosz és japán kapcsolatokról nem a barátságosság jut először az elemzők eszébe, de nyilván a pénz ezen a területen is sok mindent felülírhat. A tárgyalások már megkezdődtek, és nem kizárt, hogy hamarosan -- ha személyvonattal nem is -- de a feladott konténereink száraz lábon -- igaz nem alagúton, hanem egy hatalmas hídon keresztül -- fognak eljutni a felkelő nap birodalmába.
+Ebben a projektben viszont nem a Tatár-szoros fölötti hét kilométeres híd a kihívás a finanszírozóknak és az építőknek, hanem a Hokkaido és a Szahalin közötti La Perouse-szorost 42 kilométeren átívelő híd. A 600 kilométernyi vasút, állomásokkal, hidakkal és alagutakkal ehhez képest már tényleg csak részletkérdésnek számít.
+Mindenesetre 2016-ban már a legfelsőbb szinten kezdtek egyeztetni a vasúti kapcsolatról az oroszok és a japánok, egy olyan szigeten keresztül, melynek hovatartozásáról az utóbbi 70 évben nem tudtak megegyezni.
+De a pénz beszél..
+===== Ajánló =====
+Hasonló jellegű bejegyzéseket a **A szovjet imperium romjain** tag alatt talál: {{topic>a_szovjet_imperium_romjain}}
+{{page>passport:lablec}}
+===== Források =====
+pastuh83.livejournal.com: [[https://pastuh83.livejournal.com/230836.html|Мертвые великие стройки]]\\ Wikipedia: [[https://de.wikipedia.org/wiki/Sachalin|Sachalin]]\\ Wikipedia: [[https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A1%D0%B0%D1%85%D0%B0%D0%BB%D0%B8%D0%BD%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B9_%D1%82%D0%BE%D0%BD%D0%BD%D0%B5%D0%BB%D1%8C|Сахалинский тоннель]]\\ vladnews.ru: [[https://vladnews.ru/ev/vl/3011/25907/tayna_tonnelya|Тайна тоннеля на Сахалин: миф или реальность?]]\\ domarchive.ru: [[http://www.domarchive.ru/history/part-3-ussr/8792|1954. МЕГАПРОЕКТЫ И.В. Сталина (закрытые после его смерти)]]\\ 4stor.ru/zabroshki: [[https://4stor.ru/zabroshki/94723-sahalinskiy-tonnel.html|Сахалинский тоннель]]\\ siberiantimes.com: [[http://siberiantimes.com/business/investment/news/n0760-tokyo-to-london-by-train-ambitious-new-plan-links-trans-siberian-to-japan/|Tokyo to London by train? Ambitious new plan links Trans-Siberian to Japan]]
+{{tag>történelem büntetés vasút elhagyatott romos alagút 2018 Japán Szovjetunió Sztálin Berija Gulág A_szovjet_impérium_romjain világjáró Szahalin-sziget GULAG kényszermunka BAM Toyohara Juzno-Szahalinszk Komszomolszk Pobedino Yuri_Koshelev Hokkaido Japán La_Perouse-szoros híd}}
+~~NOCACHE~~
+Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}