Tartalomjegyzék
A rénszarvas és a tengeralattjáró
Előfordul, hogy a sok időt a nyílt tengeren töltő hajókon a legénység kabala-állatokat tart, papagájt, hörcsögöt vagy fehér egeret. Persze, ez így rendben is van az ésszerűség határain belül. No de egy élő rénszarvas egy brit tengeralattjáró fedélzetén a második világháborúban? Az ember azt gondolná, hogy ez is egy ilyen urban legend, minta Schönherz-koli tizedik emeletén összeszerelt kispolszki, vagy a sínről leugrált 6-os villamos (ugyanott)
De nem, mert miután elkezdtem utánanézni, és a BBC-n is megtaláltam a történetet, nos, egy megtörtént sztori következik.
Az 1939-es évjáratú HMS Trident (N52) a britek egyik meglehetősen sikeres tengeralattjárója volt a második világháborúban. Főleg az Északi-tengeren, Skandinávia partjainál tevékenykedett, sűrűn süllyesztette a náci szállítóhajókat, sőt egyszer egy német tengeralattjárót is eltalált. Majdnem.
Nos, hogy hogyan került a rénszarvas a tengeralattjáróra, arra éppenséggel két történet is van. Az egyik szerint a HMS Trident az egyik szovjet kikötőben kikötött, hogy néhány javítást elvégezzenek rajta, és a kapitányt – Geoffrey Sladent – meghívták, hogy vacsorázzon az orosz admirálissal. Ott ő elmesélte, hogy a felesége rendesen szenved a lovaskocsijukkal otthon a nagy hóban, mire az admirális rögtön elővezette a megoldást; rénszarvasra lenne szükségük.
A másik sztori szerint a rénszarvast a legénység kapta ajándékba, a németekkel szembeni helytállásukért. Akárhogy is történt, ott álltak a kikötőben egy visszautasíthatatlan orosz ajándékkal, egy fiatal rénszarvassal, Pollyanna-val. Az oroszok adtak még az állat mellé ellátmányként egy hordó mohát.
Próbáljuk meg most magunk elé képzelni, ahogy a legénység fejvakarva nézte az állatot, meg a hordó mohát. A rénszarvas meg őket és a tengeralattjárót. A háttérben meg ott röhög a folyamatosan talajrészeg szovjet személyzet. Azt hiszem, a második világháború csekély számú vidám pillanataihoz sorolható ez az esemény - még így látatlanban is.
A jókora állat nyilván nem fért át a fedélzeti csapóajtón, így az egyik torpedóvető csövén keresztül bűvészkedték be a jószágot a fedélzetre. Az állatot (moháshordójával együtt) a torpedóraktárban szállásolták el, de Pollyanna másként döntött, ugyanis jobban kedvelte a kapitány kabinját, így ott került elszállásolásra. Állítólag leggyakrabban ott aludt, az ágy alatt, vagy éppen az ágyban.
A hajó folytatta a járőr-szolgálatát, és csak hat héttel később tért vissza a brit vizekre. Ez alatt az idő alatt a moha kifogyott, de mivel a tengeralattjáró nem tudott kikötni, a legénység a rénszarvast átszoktatta a legénységi ellátmányra. Elmondásuk szerint nagyon kedvelte a Carnation márkájú sűrített tejet, de azért a változatosság kedvéért néhány navigációs térképet is elfogyasztott.
A fedélzeti életbe gyorsan beleszokott, mindig ő volt mindig az első, aki a vezérlőtérben termett, ha kinyitották a fedélzeti csapóajtót és friss levegő áramlott be ott. Amikor a tengeralattjáró alámerült, mindig visszaballagott a kapitány kabinjába.
A angol Blyth kikötőjébe való érkezés után a legénység, meg Pollyanna új problémával szembesült: a legénységi koszt (meg az elfogyasztott sűrített tej és térképek) megtették a hatásukat; az állat már nem fért ki a torpedócsövön. Végül a leszerelt fedélzeti csapóajtó helyén ügyeskedték ki kabalaállatukat a hajóból, a parti személyzet aktív közreműködésével.
Végül Pollyannát soha nem fogták be Geoffrey Sladent (illetve felesége) fogatába, ugyanis a Regents Park Zoo-nak (későbbi nevén London Zoo) vált oszlopos tagjává. 1947-ben költözött át az égi legelőkre, ugyanebben az évben vonták ki a HMS Trident-et is a szolgálatból.
Az állatkert dolgozói szerint az állat soha nem felejtette el a tengeralattjárón tanultakat: ha a lemerülést jelző vagy arra emlékeztető hangú szirénát hallott, mindig egy stabil tartásba görnyedt.
Hasonló bejegyzések itt, a bolyongó blogon
Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.
Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!
Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
warhistoryonline.com: A Reindeer Lived on a British Sub, Ate a Navigation Chart, Got so Fat it Couldn’t Back Get Out
bbc.co.uk: Reindeer's wartime submarine trip
Wikipedia:HMS Trident (N52)
Bejegyzésmegtekintések száma: 242