Tartalomjegyzék
Whisky-háború a Hans szigetért
A Hans sziget egy meglehetősen kietlen, kopár sziget, ahol nemhogy víz, de egyetlen fa sem tudott az idők folyamán megtelepedni. Itt nemhogy csak Robinson Crusoe-nak, de még talán Tom Hanks-nak is csúnyán felkopna az álla.
Az egész sziget voltaképpen egy alig több, mint 1 km²-es kiemelkedés a tengerből, ahol ráadásul még baromi hideg is van. Annyira azért mégsem jelentéktelen ez a hely, hogy két ország ne vívná érte már évtizedek óta vérre whiskyre menő és kissé rendhagyó háborúját.
A valamelyest is melegebb vizű tengereken felbukkant szigetekért már többnyire lejátszották a nagyhatalmak a maguk meccseit, itt elég a Japán körüli szigetek tulajdonjogáért folytatott háborúkra gondolni a második világháború egyébként is vértől csatakos időszakában. Vagy mondjuk a Falkland szigetek máig nyitott konfliktusára Argentína és Anglia között, ott is süllyedt el már pár hadihajó.
Szerencsére jelen esetben két visszafogottabb ország, Kanada és Dánia között tört ki a konfliktus, és ők vérmérsékletüknek megfelelően „küzdenek meg” egymással. A sziget Kanada és Grönland között található félúton, a semmi, illetve a Kennedy-csatorna közepén található. Streetview képet sajnos, valamilyen rejtélyes oknál fogva nem találtam róla, de szerencsére a Maps azért még felfedi a sziget helyét.
Valamennyi értékesebb territóriumot vagy tulajdont a tulajdonosa megjelöl, mióta világ a világ. Az állatvilágból most nem akarok példákat előrángatni, de a mondás például, hogy a férfiing olyan a megszerzett nőn, mint elfoglalt váron a lobogó; azért idekívánkozik, csakúgy, mint a sátrazások alkalmával körbehugyozott (rendkívül szűk) territórium, mely egy idő után úgy bűzlik, mint a Csanády utca eső nélküli rekkenő nyarakon. Az államok többnyire zászlókat szoktak szimbolikusan kitűzni tulajdonukra, vagy legalábbis arra a földre, amit annak vélnek, miután a korábbi ott fellelt zászlót – zászlókat diszkréten eltüntetik onnan. (Sőt, vannak a világnak olyan sarkai, ahol egyenesen a zászló méretével vetélkednek egymással a felek.)
Sokáig az efféle, a tengerből éppen hogy csak kiálló szirteknek a tulajdonjoga gyakorlatilag csak szimbolikus volt, mert partjaiktól nem messze már úgyis a nemzetközi vizek kezdődtek. A szél elgurigázgatott a döglött sirályok csontjaival, és ennyi, sok értelme nem volt ezeket birtokolni.
Ez a felállás lesz lassan a múlté, ennek a meccsnek az egyik fontosabb mozzanatát éppen a terjeszkedő Kína szolgáltatja, amint mesterséges szigetekkel tölti meg lassan az egész dél-kínai tengert, szomszédai legnagyobb és legőszintébb örömére ( →Index).
Sajnos a szárazföldet lassan sikerült teljesen birtokba vennünk, már alig van esőerdő, melyet fel ne égettek volna a pálmaolaj produkció felpörgetése érdekében, és szelfizni sem lehet már nagyon úgy (már akinek éppen erre van érkezése), hogy a háttérben ne bújna meg egy félig szétbányászott hegy, vagy szarrá légszennyezett város.
Az iparnak nyersanyag kell, bármi áron, és a tengerfenék sok – nagyon sok ásványt vagy például olajat rejt (amivel aztán gyorsabban szét lehet szennyezni a tengereket). A tengeri alapzat felosztása egy még meg nem szilárdult jogi játszma, melyben nagy szerepe – mondhatni aduásza – van annak, hogy az adott környéken ki birtokolja a szigeteket. A kopár kis sziklácskák szerepe erősen felértékelődik ebben a bizniszben, no meg a halászati jogok megosztásában is komoly szerepük van.
Visszakanyarodva a Hans körüli konfliktushoz, a tulajdonjogi vita kezdete a két ország között ma már a történelmi távlatokban veszik el, mindenesetre mindkét „szigettulajdonos” már többször is kitűzte a zászlóját a kopár szirten. A valódi harc, vagy háború 1984-ben tört ki, amikor az egyik, a szigeten éppen demonstratív látogatást megejtő dán miniszter egy üveg pálinkát hagyott hátra a parton „üdvözöljük a dán szigeten” szöveggel.
Nem sokkal később a kanadai haderő is meglátogatta a szirtet, ők egy üveg kanadai „Canadian Club” whiskyt hagytak hátra egy „Welcome to Canada” feliratú cetli társaságában. Ezzel a kihívó cselekedettel kitört a két ország körött az un. Whisky-háború. A rendhagyó háború azóta is zajlik a szemben álló felek között, legutóbb 2012-ben javasolta egy (brit?) tudóscsoport a két országnak, hogy osszák fel egymás között azt a nyomorult, whisky-áztatta talpalatnyi szirtet, de a felek ezt a javaslatot sem fogadták el.
Ráadásul – és egyébként – a két ország lassan hajlik a megegyezésre, főleg azért, mert kimondva – kimondatlanul nem akarják megvárni, míg cicaharcuk további résztvevő felekkel is bővül. Nem tapsikolnának örömükben, ha a világ háta mögötti koktélbárjuk választéka például vodkával bővülne, amit egy cirill-feliratos atom-tengeralattjáró személyzete helyezne el ott. Nehéz lenne félreérteni a célzást.
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
Wordatlas.com: Hans Off! Canada And Denmark's Arctic Dispute
Atlasobscura: Hans Island
Wikipedia: Hans Island
Bejegyzésmegtekintések száma: 1740