Még talán szakközépiskolás koromban is (1986-91, még a múlt században) egy kötelező pontja volt az összes megemlékezős – szovjetekkel összeborulós, és együtt-sírós programnak a fenti költemény. Habár az utolsó tanévben még élőben láthattuk a Jurányi utcai iskolánkból (Hámán SzKI) hogy szorgos kezek hogyan szerelik le a vörös csillagot a Parlament kupolájáról, a fenti költemény legalább két zárósorára szerintem még jól emlékszik mindenki.

Kinyílt előttünk a világ, mehettünk, amerre akartunk (például Amszterdamba), a közterületekről a Szoborparkba szorultak a nyomasztó alkotások, Lenin-szobrok (hogy átadják helyüket az esztétikailag sokkal kiemelkedőbb gurulmadaraknak. Zárójel bezárva.). Ma már szinte csoda, ha valahol sikerül beleakadnunk egy-egy Lenin-szoborba, lehet, hogy akár a Déli-sarkig kell utaznunk, hogy láthassunk egyet (spoiler alert: de lehet, hogy már ott sem).

1958. december 14-én Jevgenyij Tolsztikov szovjet poláris felfedező vezette azt a szovjet expedíciót, mely elérte az úgynevezett elérhetetlenségi pólust (pole of inaccessibility, Pol der Unzugänglichkeit) az Antarktiszon.

A kifejezés a Déli-sarkvidék azon részére vonatkozik, amely a környező tengerektől minden irányból legtávolabb van. Mivel a megközelíthetetlenség pólusa a kontinens legtávolabbi pontja minden parttól, ezért ez a legnehezebben elérhető vidék, különösen az Antarktiszon.

Az 1958-as szovjet expedíció az elérhetetlenségi pólusra a Szovjetunió válasza volt az Amundsen-Scott állomásra, amelyet az Egyesült Államok két évvel korábban, 1956-ban létesített a Déli-sarkon. Az amerikaiak Antarktiszon elért sikereinek ellensúlyozása indították a szovjetek a harmadik, 18 tudósból álló antarktiszi expedíciót, speciális vontatókkal és traktorokkal a pólus felé.

A felszerelés mellett a szovjet csapat egy hordozható, előre összeszerelt („lapra szerelt”) 260 négyzetméteres kunyhót is vittek magukkal. A kunyhót elektromos sütővel és olajsütővel, generátorral és rádióval is felszerelték. Ja, míg el nem felejtem, a déli-sarki túléléshez elengedhetetlenül szükséges Lenin mellszobrot is vittek magukkal, amelyet a kutatók a kunyhó mellett, egy magas oszlopon (totem-oszlop?) állítottak fel.

Habár szovjet expedíció jelentős mennyiségű élelemmel és üzemanyaggal rendelkezett, a táborverés után 12 nappal visszaindultak. A felszerelt kunyhót ott hagyták, Leninnel együtt, egy tábla társaságában, melyben meghívták a leendő látogatókat a menedékhely használatára. Nyilván sokan nem vetődtek arrafelé, de a Lenin-totemoszlopos menedék egy ismert pontjává vált a vidéknek – persze nem volt nehéz dolga a sok helyi látnivaló tengerében.

A Déli-sarkon az elérhetetlenségi pólus nemcsak távoli és barátságtalan hely, hanem 3700 méterrel a tengerszint felett található. Már normális klímájú vidékeken is ilyen magasságban jelentősen zordabb körülményekkel találkozhatunk, mint a völgyben – gondoljunk csak például az Alpokra – de ott már a „völgy” is már meglehetősen zimankós vidék.

Az állomás környékén az átlaghőmérséklet -58,2 ° C körül alakul, és ez a tény is biztosította, hogy a szovjet kunyhó ne fogadjon túl gyakran vendégeket. Ennek ellenére időnként néhányan elvetődtek a menedékhelyre.

1964 -ben például amerikai felfedezők egy csoportja a Maud királyné föld expedíció keretében az Antarktisz megközelíthetetlenségi sarkához is ellátogatott. Amikor az amerikaiak megtalálták a szovjet kunyhót, állítólag úgy rendezték át a szobrot, hogy Lenin Moszkva helyett azóta Washington DC-re szegezi szigorú tekintetét.

Lehet, hogy ez a tény is közrejátszott a rendszer bukásában – ki tudja?

Nagyjából negyven évig senki nem tette be a lábát a fagyott tájra, míg 2007 januárjában egy kanadai és brit kutatócsoport, köztük a kanadai Paul Landry és a brit Rupert Longsdon, Rory Sweet és Henry Cookson újabb merész kísérletet tettek, hogy elérjék az elérhetetlent.

A team tagjai elszánták magukat, hogy motoros meghajtás nélkül, snowkiten-nel (vitorlázva-síelve) teszik meg az 1700 kilométeres utat az orosz „Novolaszarevszkaja” tudományos bázistól az elérhetetlenségi pólusig. A naplójukból idézek:

Az expedíció óta eltelt majd 15 évben a hó már jó eséllyel teljesen ellepte a bázist, no meg a szobrot, de ki tudja. Lehet, hogy Lenin szigorú tekintetét továbbra is Moszkvára Washingtonra szegezi.

A Föld legmagasabban futó vasútvonala
A Gran Paradiso kecskéi
Amszterdam
A vlagyivosztoki kitérő
A rénszarvas és a tengeralattjáró
Kémek hídja

explorersweb.com: "It so, so very surreal," team n2i meets Lenin at the POI!
de.rbth.com: Wie ein britisch-kanadisches Forscherteam in der Antarktis auf Lenin traf

Bejegyzésmegtekintések száma: 908