Eljött a nyaralások időszaka, a hőmérő higanyszála tartósan áttörte a 26 fokot. Óriásplakátok és mindenféle egyéb hirdetési fórumok megtelnek vidám fürdőruhás emberekkel, strandlabdákkal és az egzotikumra utaló pálmalevelekkel. Hurrá, nyaralunk!

Majd. Mert először is meg kell tervezni mindezt. Nem tudom, feltűnt e már önöknek, hogy ezeken a nyaralásra buzdító plakátokon szinte mindig huszonéves, kisportolt, napbarnított fiatalok szerepelnek - ami már csak azért sem lehet nagyon igaz, mert ebben az életkorban az embert azért ennyire nem szokta felvetni a pénz.

Később, amikor már pénz éppenséggel lenne, nos, akkor meg már más problémák nehezítik meg a helyzetet. Mondjuk nálunk négy gyerek, meg egy kutya.

A tömegekkel terhelt tengerpart rögtön kilőve, kettőnknek együtt van négy szemünk, de sajnos ezek nem olyan kaméleonos különmozgó szervek, így egyszerre a négy kamikázét lehetetlen lekövetni – meg hát ott van a meglehetősen hülye kutya is.

Olyan helyszín kell tehát, ahol a maréknyi molylepke mozgáskoordinációját megszégyenítő csapatot legalább nagyjából felügyelni tudjuk. A lehetőségek között így bennmarad a Hortobágy, az Északi illetve Déli Sark, és mondjuk azok a hatalmas hegyi mezők, ahol még nekünk, szülőknek is kinéz némi nyaralás. Ott, ahol csak a mormoták füttyögését, a tehénkolompok hangját és a közeli patakok csobogását lehet csak hallani – leszámítva a négy gyerek folyamatos nyávogását és az idegbeteg kutya morgását és vartyogását.

Az Alpok adja magát (tőlünk, ahol lakunk, nincs messze), de akkor ott van a következő kardinális kérdés, az árak. Mert ha egy panzió még olcsó is, hattal szorozva az árakat már nem lesz az, és még ott van a hibbant jószág a problémahegy tetejére. És igen, tavaly megtaláltuk az ideális megoldást, ezt szeretném most önökkel is megosztani, hátha van még rá érdeklődő:

Az idén 150 éves Alpenverein („Alpok egyesület”) több, mint 1300 hüttét (hegyi házat) fog össze csak az Alpokban. Ezek a házak persze egyesületi tagság nélkül is látogathatók, de a tagság meglehetősen sok kedvezménnyel jár, és családok számára évente 100 euróba kerül. A hütték akár egy térképen is kereshetők (itt, családbarát hütték itt).

A foglalások habár néhány helyen online is megvalósíthatók, tapasztalataink alapján egyszerűbb felhívni őket, és úgy tájékozódni a helyzetről. Szinte minden ilyen ház családi tulajdonban van, akik érdekeltek abban, hogy a naptárjuk megteljen foglalásokkal, így nagyon barátságosak az érdeklődőkkel.

A hegyi hüttéket az egyesület három kategóriába sorolja:

• Kategorie I: Ezek meglehetősen puritán módon berendezett menedékházak. Ezekben lehet akár vendéglátás is, de lehetnek egyszerű bivakok.
• Kategorie II: Ezek a házak már egész évben elérhetők, rendelkeznek menedékház funkcióval is, de alapvetően vendéglátásra rendelkeztek be.
• Kategorie III: A legfrekventáltabb helyeken található és/vagy magas szintű vendéglátással rendelkező helyek.

Ezeken kívül vannak még önellátó hütték (Selbstversorgerhütten) és téli menedékházak (Winterräume) is, ezek a helyek jellemzően csak menedéket és némi tüzelőfát biztosítanak az ide betérőknek. Ezek vagy kulcsosházak, vagy állandóan nyitva vannak és gyakran télen, a síszezonban is, de most a nyaralásról szeretnék írni.

Először is, az árak. Szerintem meggyőzőek. Az alábbi táblázat az első kategóriás hüttékre vonatkozik és Alpenverein tagsággal, de a többi szállásra sem jellemzőek az elszállt árak (az ital és az étkezés egy más kérdés):

A családunk hat- (illetve kutyástól hét) tagú, számunkra az ideális megoldást a matracos termek nyújtják. Itt a szobákban egy kisebb emelvényen sorakoznak egymás mellett a matracok, jellemzően 6 – 12 darab. Mi ilyenkor egy teljes szobát megkaphatunk (kikunyerálhatunk), de normál esetben gyakran idegenek alszanak itt egymás mellett (a füldugó - mint a kapszulahotelekben, itt is - egy fontos kellék).

A Freiburger hütte egyik nagy matracos hálóterme, fotó: Freiburger hütte

A matracokat évente 1-2-3-szor cserélik, így saját érdekünkben is (meg mert kötelező) használni kell a magunkkal vitt hálózsákokat. A „normál” hálózsák is jó, de létezik egy külön, erre a célra kihegyezett alvóalkalmatosság is, az úgynevezett hütte-hálózsák, németül Hüttenschlafsack, ezeket például itt lehet megnézni.

A szállások általában jó hangulatú helyek, szintenként egy WC-vel és pénzbedobálós zuhanyokkal, de ide nyilván nem hosszú hetekre héderelni járnak az emberek, hanem a túrázás fáradalmait esténként kipihenni.

A hegyen alapvetően minden drága; a hüttékben az áramért és meleg vízért is fizetni kell, az étkezés is nagyjából annyiba kerül, mint egyébként egy étteremben. Ellenben nagyon sok helyen a helyben előállított tejtermékek és húsok kerülnek a kínálatba, például a svédasztalos reggeliként kipakolt helyi keménysajtok és a valóban köpült vaj egyszerűen zseniálisak tudnak lenni.

A szállásokon a viszonylag szigorú szabályokat fontos betartani (itt találhatók), mivel mindenki más is be fogja ezeket tartani, így az emberek kölcsönösen nem mennek (annyira) egymás agyára. Ezek közül pár szerintem fontosabbat kiemelek:

• A szálláskönyvbe érdemes beírni a mobiltelefonunk számát, ha túrázni megyünk onnan. Ha balesetet szenvedünk, vagy elkeveredünk, egyszerűbb lesz megtalálni minket.
• A hálózsák használata a hüttékben kötelező (kivéve a kétágyas 3. kategóriáju helyeket, ahol rendszeresen cserélik az ágyneműt, de ott úgyis szólnak erről).
• Az Alpenverein tagok számára minden hüttében kell, hogy legyen egy „hegymászó-koszt” (Bergsteigeressen), ami maximum 9 euró lehet. Szintén az ő előjoguk a (forró) teavíz 3 euróért literenként.
• Szemétgyűjtés nincs a hüttékben, a szemetet magunkkal kell (vissza) vinni a völgybe.
• A hütték többségében 22-től 6-ig csendes pihenő van (és erre harapnak).
• Zajos kütyük (tv, rádió, mobil) használata a hálószobákban nem megengedett, kivéve, ha például az időjárásról vagy lavinahelyzetről akarunk tájékozódni, de akkor sem zavarhatunk ezzel másokat.
• A dohányzás úgy általában tilos.
• A hálótermekben tilos étkezni és tüzeskedni.
• Ha háziállatot akarunk magunkkal hurcolni a szállásra, akkor arról már a foglalásnál kérdezzük meg a tulajt. Általában nem szokott gondot okozni, néha 10 euró egyszeri díjat számolnak fel utánuk. A jószágnak természetesen semmi keresnivalója nincs az ágyakon – ha ez otthon már nem lenne eleve egy szabály (amit persze a hülye kutya szeret ignorálni).
• A kinti cipőket a legtöbb hüttében a bejáratnál kell hagyni, ezért érdemes papucsot vagy vastagabb zoknit is magunkkal hurcolnunk. (Ja, és amikor belépéskor megcsap minket a tömény beizzadtcipőszag, ne ijedjünk rögtön meg, ez csak a bejáratnál jellemző. Meg a hálótermekben reggelenként, de az mástól..)

Ha sokan indulnának most rögtön útnak, hogy felfedezzék a hütték világát, vagy hosszabb időt szeretnének ott tölteni, akkor érdemes bejelentkezni valamelyik DAV (a német „Alpenverein”) vagy ÖAV (az oszták „Alpenverein”) szervezetnél és tagságit igényelni. Külön megkérdeztem az egyesületet, és onnan azt válaszolták, hogy ez magyar állampolgárként minden további nélkül lehetséges, örömmel fogadják a magyar jelentkezőket a helyi szervezeteknél.

Remélem, hogy van, akinek kedvet adtam egy kis „hüttézéshez”, mi mindenesetre augusztus elején megyünk a Warnsdorfer és a Birnlücken hüttékbe. Beszámolóval majd később jelentkezem.

DAV: Deutscher Alpenverein
ÖAV: Österreichischer Alpenverein

Bejegyzésmegtekintések száma: 791