Tartalomjegyzék
Kémek hídja
Csak egy híd Berlin határában, ami a Havel folyón ível át Potsdam felé, a régi országúton. Régi fémszerkezet, egyen-zöld festés, az úton éppenhogy csak csordogál a forgalom. Az elhúzó autóvezetők sem értik – ez tükröződik a nézésükből – hogy mi a fenét lehet fényképezni egy ilyen jellegtelen – tizenkettő egy tucat – hídon.
Pedig a hídfőn álló név tanúsága szerint ez a Glienicker Brücke, azaz a Bridge of spies, a kémek hídja.
Családommal felkerekedtünk, hogy eltöltsünk egy hétvégét Berlinben, a születésnapom alkalmából. Szerencsére találtam egy kedvező árú szállást, egy ifjúsági hotelt, azaz Jugenherbergét a Wannsee mellett, és a híd innen már csak pár kilométerre esett.
Előző nap azért még meglátogattuk a teufelsbergi CIA lehallgatóállomás maradványait is, mert nekem kicsit extrém elképzeléseim vannak a városnézésekről, de szerencsére családom ezeket a dolgaimat (is) jól tolerálja. A híd környékén sehol nem lehet parkolni, a négy gyerekhez dukáló Ford Tranzittal mégannyira sem. Ahogy találtunk egy szűk kis parkolót, beálltunk, az utánunk érkező BMW-s nő ha szemmel gyilkolni tudott volna – de nem tudott, még élünk.
A híd maga tényleg nem egy turistamágnes – szerencsére itt nem szednek olyan berliniesen vaskos belépési díjakat, sőt, a híd egykori jelentős szerepére is csak egy jelentéktelen tábla emlékeztet.
A második világháború előtt sem volt különösebben fontos történelmi szerepe, a Fal felhúzása, a hidegháborús szembenállás és a kölcsönös bizalmatlanság avatta „A Kémhíd”-dá.
Ugyanis az egykori amerikai szektor és az NDK határán található – jórészt lezárt, csak különengedéllyel használható – híd remek lehetőséget teremtett a kémcserék zökkenő- és szemtanúmentes lebonyolításához.
A 2015-ös film, a Kémek hídja – Tom Hanks-sel a főszerepben – remekül érzékelteti a kor hangulatát, és mutatja be az itt lezajlott leghíresebb kémcserét, amikor a Szovjetunó felett lelőtt amerikai U–2-es kémrepülőgép pilótát, Francis Gary Powers-t cserélték be a szovjet mesterkémre, Rudolf Ivanovics Abel ezredesre.
(Zárójelben; nagyon szeretem Tom Hankset, de a világért sem mennék vele utazgatni; tranzitban vagy szigeten ragad, időnként folyóra száll vagy kémhídon didereg…)
A film egyébként egészen pontosan követte az eseményeket, valóban akkor (1962. február 10-én) és ott zajlott le az első kémcsere a hídon, ahogy azt bemutatta. Még az a rész is igaz, hogy bár a felek megpróbálták titokban tartani az eseményt, annak híre kiszivárgott és világszerte – persze kivéve a Szovjetuniót, meg a keleti blokkot – főcímekre került.
A következő kémcsere mintegy 20 évet váratott magára. Az NDK főtárgyalója, Wolfgang Vogel – egy meglehetősen jó kapcsolatokkal rendelkező keletnémet ügyvéd – megállapodott az amerikaiakkal, hogy az NDK-ban és Lengyelországban 25 fogva tartott nyugati ügynököt (köztük Eberhard Fätkenheuert, Werner és Heinz Jonseket) kicserélnek négy, a CIA által nyugaton letartóztatott kémre (közöttük Alfred Zehe-re és Alice Michelsonra). A kémcsere helyszíne ismét a Glienicker -híd lett, 1985. június 11-én.
A cserelistán felbukkant Alice Michelson neve is; ő a szovjetek futárja volt, egy 67 éves kelet-német hölgy. A megbízói valószínűleg abból indultak ki, hogy egy idős hölgyet nem fognak a határon annyira ellenőrizni, hát de.
Őt a Kennedy repülőtéren, egy cigarettacsomagnyi, katonai információkat tartalmazó mikrofilmmel kapcsolták le, miközben Csehszlovákiába igyekezett 1984. október 3-án.
Werner Jonsek egy tisztségviselő volt a keletnémet Greizban, őt a stuttgarti CIA-iroda szervezte be 1980-ban.
Több beszámolót is küldött a szovjetek katonai tevékenységéről, mielőtt 83-ban lebukott két társával, feleségével és bátyjával együtt. Mindhárman rögtön felkerültek a keletnémet ügyvéd, Wolfgang Vogel kémcsere-listájára, az amerikaiak innen válogathattak a csereprogramjukhoz, miközben őt 15, feleségét 9, és bátyját életfogytiglanra ítélték az NDK-ban. A CIA csak a két férfit volta be a csereprogramba, Renate Jonsek maradt a keletnémet börtönben.
A 31 éves Eberhard Fätkenheuer egy osztrák barátja, nem mellesleg CIA alkalmazott szervezte be egy magyarországi üdülés alkalmával. Őt 1979-ben kapcsolta le a keletnémet elhárítás, és 6 évet töltött a rácsok mögött a cseréig.
A harmadik, és egyben utolsó kémcserét 1986. február 11-én bonyolították le a hídon.
Anatoly Borisovich Shcharansky (Анато́лий Бори́сович Щара́нский) egy polgárjogi aktivista volt, ami a 70-es években a Szovjetunióban nem számított a túlélés zálogának. 1977-ben letartóztatták, megvádolták kémkedéssel és árulással.
Az ítélet akár a halál is lehetett volna, de 13 évet kapott. Nemzetközi nyomásra felkerült a neve a Vogel-féle listára, és három alacsonyabb szintű nyugati kémre (a csehszlovák Jaroslav Javorsky-ra és a nyugat-német Wolf-Georg Frohnra és Dietrich Nistroy-ra) cserélték.
Shcharansky később – 1999 után – ipari majd belügyminiszter is volt Izraelben, immár Natan Sharansky néven.
Vele együtt amerikai részről Karl Koecher és Hana Koecher csehszlovák kémeket cserélték a szovjet Jevgeni Zemljakov, a lengyel Marian Zacharski és a kelet-német Detlef Scharfenorth kémekre.
Karl és Hanna Koecher csehszlovák disszidensként érkeztek 1965-ben az Egyesült Államokba. 1973-tól a CIA-nak dolgoztak cseh fordítóként, és a KGB-nek egyik legfontosabb információforrásává váltak. 1984-ben buktak le, de 2 év raboskodás után őket cserélték ki Sharansky-ra.
A híd a Fal leomlását követően elvesztette a kémcsereprogramban betöltött szerepét és visszatért eredeti funkciója; országúti hídként szolgál Berlin és Potsdam között 1989. november 10-e óta.
Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.
Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!
Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
Berlin-magazin: Die Brücke der Spione
wikipedia: Glienicker Brücke
wikipedia: Natan Sharansky
könyv: Der Krieg im Dunkeln: Die wahre Macht der Geheimdienste
Bejegyzésmegtekintések száma: 301