A Yalu folyó mintegy 800 kilométeren keresztül határfolyóként kanyarog Kína és Észak-Korea között. Nem sokkal azelőtt, hogy elérné a Sárga-tengernél a torkolatát, található a kínai határváros, Dandong.

A kínai kormányzat még a hülye sérójú Cartman Kim Jong Un hatalomra kerülése előtt valahogy kiegyezett a faterjával, Kim Jong Il-lel, hogy az 1945-ben épített, és napjainkra már kissé elaggott híd helyett építenek egy másikat, melyen keresztül egy autópályát átvezetve összekötik a két országot.

Az Új Yalu-folyó Hídat a kínaiak, a hozzá csatlakozó úttal együtt mintegy 350 millió dollárból meg is építették, de az átadására már nem került sor, az ugyanis az Észak-Koreában egy szántóföld közepén végződik.

Un ugyanis a maga részéről semmisnek tekintette apja szerződését, és nem építették meg a hídhoz kapcsolódó utat. Ráadásul az eredeti szerződés háromoldalú volt, tehát míg Kína vállalta a híd és az odavezető autópálya kiépítését, Dél-Korea finanszírozta volna annak a folytatását egészen Szöulig.

Az öntörvényű vezérnek ez a döntése persze eltörpül amellett, ahogy mi mellett népét a nyomorba taszítja, atombombával játszadozgat és saját rokonait légvédelmi ágyuk csövére kötözve iktatgatja ki.

Mindenesetre ez a döntése egyrészt azért meglepő, mert gyakorlatilag az utolsó, vele (főleg gazdasági okokból) még némileg és viszolyogva szimpatizáló Kínával keménykedik, másrészt viszont ezen a határon bonyolódik országa külkereskedelmi forgalmának több mint hetven százaléka.

A kínaiak jelenleg azzal fenyegették meg az észak-koreaiakat, hogy a régi hidat le fogják zárni, ezzel megszüntetve a teljes határon átívelő forgalmat. Ennek a döntésnek elsősorban biztos, hogy Észak-Korea szenvedi meg az kárát, hiszen jelenleg 5,4 milliárd dollárnyi szenet és ásványi anyagot cserél el nagyszomszédjával a hídon élelmiszerre és technikai eszközökre. A határ lezárásával viszont Kína is meglehetősen rosszul járna.

A határváros a semmiből nőtte ki magát a határfolyó északi partján, és a kínai városfejlődések dinamikáját követve az utóbbi pár évben villámgyorsan egy 850.000-es „városkává” hízott, 30 emeletes toronyházakkal és ingatlan-boom-mal.

Az egész fejlődésnek a hátterében nyilvánvalóan az áll, hogy ez a két ország közötti szinte az egyetlen határváros, így a fejlődés legfőbb kiváltója az volt, hogy a kínai kormányzat bőséggel invesztált a határforgalom bővülésébe. Ennek a gazdasági fejlődésnek a dinamikája most megtörni látszik.

A régi – a „Barátság” híd – már régóta felújításra szorulna, a hatalmas teherforgalmat csak néha színesíti egy-egy tehervonat áthaladása a hídon, személyforgalom sem autóval, sem már formában nem nagyon van. A hídon magánszemélyként jószerivel csak észak-koreai funkcionáriusok és hivatalos kereskedők jutnak át (élve) a túlpartra, de ők ott is csak hazai tulajdonú hotelekben szállhatnak meg.

A város jövőjét így kissé beárnyékolja a fagyossá vált jó rossz-szomszédi viszony, azonban nincs még minden veszve, ugyanis a határvárosnak van még egy húzóágazata:

Az, ami egy-két évtizeddel ezelőtt a japán turista volt, az napjainkra a kínai turistává vált. Azt, amitől egy jobb érzésű világlátott ember viszolyog, a kínai turisták nyíltan és tömegesen felvállalják; a nyomor-turizmust.

A kikötőből óránként futnak ki zsúfolt fedélzettel a hajók, melyek olyan közel merészkednek a folyó közepén húzódó határhoz, amennyire lehet, közben utasaik mohón vizslatják távcsövekkel és mobiljaikkal a túlpartot, az ott regnáló diktatúra legapróbb jeleit is rögzítve.

Az őrtornyokból kukkoló őrökről és a kényszerből vizibivalyokkal szántó parasztokról valószínűleg már összességében több fénykép készült, mint mondjuk az Eiffel-toronyról, mondjuk annak megépülte óta. Ezek az emberek persze utána elmennek a városban az autentikus koreai éttermekbe, melyeket dél-koreai üzletemberek nyitottak, és a kimcsi majszolása közben elszörnyülködnek, hogy milyen lehet az élet az elfajzott kommunizmusban, ott délen, a dagadt harmadik Kim („Fatty Kim the Third”) rémuralma alatt.

A Tienanmen tér emléke lassan a feledésbe merül, és nincs is annál szórakoztatóbb dolog, mint olyan emberek nyomorán álmélkodni és/vagy csámcsogni, aki nagyobb szarban vannak, mint mi (ők).

bbc.com: Dandong: North Korea's most surprising border
hurryingly4.rssing.com: North Korea
mainepublic.org: A Chinese Border City Gives Tourists A Glimpse Of Life In North Korea

Bejegyzésmegtekintések száma: 90