A Bell Labs által kidolgozott Safeguard programban az ABM-ek (U.S. Army anti-ballistic missile) egy olyan védelmi ballisztikus rakéta-rendszert alkottak, melyek Észak-Amerikát voltak hivatottak megvédeni az akkori Szovjetunió irányából érkező nukleáris rakétáktól a hidegháborúban.

Illetve, ez így nem pontos, ugyanis csak az USA védelmére szolgált volna a rendszer, melynek kifejlesztéséhez egy meglehetősen rögös – és költséges – út vezetett. Először, még az 50-es években kezdtek bele az USA-ban a Nike Zeus védelmi programba, melyről aztán kiderült, hogy azon kívül, hogy iszonyú drága, nagyjából semmiféle védelmi funkcióra nem volt alkalmas. Megpróbálták menteni a menthetőt, a programot átkeresztelték Sentimel-re, és 1968-ban védelmi bázisokat kezdtek elővárosi területekre telepíteni.

Ez a program a lakók – teljesen érthető – ellenállásán bukott meg, így 1969-ben Richard Nixon (még saját bukása előtt) a program törlése mellett döntött, és úgy határozott, hogy a védelmi létesítményeket a városoktól messze kell telepíteni. Ez lett a Safeguard program. Három telephely mellett döntöttek, az építkezést viszont már csak két helyen, Észak-Dakotában és Montanában kezdték meg.

Ezek az ABM rendszerek több elemből álltak. A műholdak és a nagy érzékenységű radarok (PAR) feladata volt az ellenséges rakéták korai észlelése. Az irányítási központ is egy radarral egybeépítve kapta meg az MSR (Missile Site Radar) elnevezést. Ezek voltak a jellegzetes kör alakú foltok a csonka gúla formájú piramis tetején.

A piramis formáját egyébként az a meggondolás vezette, hogy így ellenállóbb maradhat közeli – akár nukleáris – robbanásokkal szemben is. A központtól nem messze telepítették a védelmi rakéták (Spartan, Sprint) kilövőállásait is. A montánai létesítményt végül még építése közben elkaszálták, így a három tervezett piramisból csak egy épülhetett meg mintegy 6 milliárd dollárból Észak-Dakotában, nem messze a kanadai határtól.

Az első komolyabb viszály pont ebből a határhoz közeli helyszínből adódott, ugyanis a kanadai kormányzat számára is viszonylag gyorsan világos lett, hogy ha az USA-ból kilövik a – részben kis hatótávolságú – védelmi rakétákat, akkor azok bizony Kanada fölött fogják eltalálni az orosz atomrakétákat. Ennek annyira nem örültek. Ráadásul míg a létesítményt a kubai rakétaválság időszakát követően, 1970-ben kezdték építeni, befejezése időszakában, 1975-ben már meglehetősen megváltozott a politikai széljárás.

Pont a Safeguard-dal egy időben mint az oroszok, mind az amerikaiak elkezdtek más, civilizáltabb megoldásokat is keresni az atomválságra, és 1972-ben tető alá hozták az első, (majd 79-ben a második, nem ratifikált) SALT leszerelési megállapodást.

A létesítményt a piramissal végül – Stanley R. Mickelsen védelmi komplexum néven – 1975. október 1-jén adták át. Aztán négy hónappal később, 1976. február 10-én (más, cinikusabb források szerint mindössze 3 napnyi üzem után) – kongresszusi döntésre – be is zárták.

A vadonatúj létesítményt így villámgyorsan leszerelték, a mellé telepített erőművet és kilövőállásokat is szétbontották, a komplexum föld alatti részeit vízzel árasztották el. A piramis sokáig magára hagyatva állt, és szabadon látogatható volt, legalábbis a lehegesztett ajtókig, és lassan turisztikai látnivalóvá vált.

2012-ben a szövetségi kormány egy pacifista, visszavonulást hirdető szektának adta el a betonmonstrumot 530 ezer dollárért, ami akár jutányos árnak is tekinthető egy 6 milliárdért épített, de csak négy hónapig használt építményért.

Egyes források szerint ettől függetlenül napjainkban is látogatható ez az impozáns létesítmény, mások szerint pedig csak a kerítések kívülről tekinthető meg. Ha arra jár, kérem dobjon egy kommentet a kínzó kérdésre, hogy akkor most mi a helyzet.

Wikipedia: Safeguard Program
Wikipedia: Nike Zeus
diply.com: America Had A $6 Billion Secret Pyramid For Three Days
atlasobscura.com: The Pyramid of North Dakota
gizmodo.com: The Abandoned Pyramid of North Dakota
coldwartourist.com: MISSILE SITE RADAR (MSR) COMPLEX, NEKOMA, ND

Bejegyzésmegtekintések száma: 103