Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen


passport:eszak_dakota_piramisa

Észak-Dakota piramisa

Észak-Dakota piramisa

A Bell Labs által kidolgozott Safeguard programban az ABM-ek (U.S. Army anti-ballistic missile) egy olyan védelmi ballisztikus rakéta-rendszert alkottak, melyek Észak-Amerikát voltak hivatottak megvédeni az akkori Szovjetunió irányából érkező nukleáris rakétáktól a hidegháborúban.

Illetve, ez így nem pontos, ugyanis csak az USA védelmére szolgált volna a rendszer, melynek kifejlesztéséhez egy meglehetősen rögös – és költséges – út vezetett. Először, még az 50-es években kezdtek bele az USA-ban a Nike Zeus védelmi programba, melyről aztán kiderült, hogy azon kívül, hogy iszonyú drága, nagyjából semmiféle védelmi funkcióra nem volt alkalmas. Megpróbálták menteni a menthetőt, a programot átkeresztelték Sentimel-re, és 1968-ban védelmi bázisokat kezdtek elővárosi területekre telepíteni.

A Stanley R. Mickelsen védelmi komplexum építése, forrás: Kongresszusi Könyvtár / social.diply.com

Ez a program a lakók – teljesen érthető – ellenállásán bukott meg, így 1969-ben Richard Nixon (még saját bukása előtt) a program törlése mellett döntött, és úgy határozott, hogy a védelmi létesítményeket a városoktól messze kell telepíteni. Ez lett a Safeguard program. Három telephely mellett döntöttek, az építkezést viszont már csak két helyen, Észak-Dakotában és Montanában kezdték meg.

Ezek az ABM rendszerek több elemből álltak. A műholdak és a nagy érzékenységű radarok (PAR) feladata volt az ellenséges rakéták korai észlelése. Az irányítási központ is egy radarral egybeépítve kapta meg az MSR (Missile Site Radar) elnevezést. Ezek voltak a jellegzetes kör alakú foltok a csonka gúla formájú piramis tetején.

A piramis napjainkban, forrás: social.diply.com

A piramis formáját egyébként az a meggondolás vezette, hogy így ellenállóbb maradhat közeli – akár nukleáris – robbanásokkal szemben is. A központtól nem messze telepítették a védelmi rakéták (Spartan, Sprint) kilövőállásait is. A montánai létesítményt végül még építése közben elkaszálták, így a három tervezett piramisból csak egy épülhetett meg mintegy 6 milliárd dollárból Észak-Dakotában, nem messze a kanadai határtól.

Az első komolyabb viszály pont ebből a határhoz közeli helyszínből adódott, ugyanis a kanadai kormányzat számára is viszonylag gyorsan világos lett, hogy ha az USA-ból kilövik a – részben kis hatótávolságú – védelmi rakétákat, akkor azok bizony Kanada fölött fogják eltalálni az orosz atomrakétákat. Ennek annyira nem örültek. Ráadásul míg a létesítményt a kubai rakétaválság időszakát követően, 1970-ben kezdték építeni, befejezése időszakában, 1975-ben már meglehetősen megváltozott a politikai széljárás.

A piramis napjainkban, forrás: coldwartourist.com

Pont a Safeguard-dal egy időben mint az oroszok, mind az amerikaiak elkezdtek más, civilizáltabb megoldásokat is keresni az atomválságra, és 1972-ben tető alá hozták az első, (majd 79-ben a második, nem ratifikált) SALT leszerelési megállapodást.

A létesítményt a piramissal végül – Stanley R. Mickelsen védelmi komplexum néven – 1975. október 1-jén adták át. Aztán négy hónappal később, 1976. február 10-én (más, cinikusabb források szerint mindössze 3 napnyi üzem után) – kongresszusi döntésre – be is zárták.

A vadonatúj létesítményt így villámgyorsan leszerelték, a mellé telepített erőművet és kilövőállásokat is szétbontották, a komplexum föld alatti részeit vízzel árasztották el. A piramis sokáig magára hagyatva állt, és szabadon látogatható volt, legalábbis a lehegesztett ajtókig, és lassan turisztikai látnivalóvá vált.

2012-ben a szövetségi kormány egy pacifista, visszavonulást hirdető szektának adta el a betonmonstrumot 530 ezer dollárért, ami akár jutányos árnak is tekinthető egy 6 milliárdért épített, de csak négy hónapig használt építményért.

Egyes források szerint ettől függetlenül napjainkban is látogatható ez az impozáns létesítmény, mások szerint pedig csak a kerítések kívülről tekinthető meg. Ha arra jár, kérem dobjon egy kommentet a kínzó kérdésre, hogy akkor most mi a helyzet.

Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.

Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!

Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!

Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.

A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.

Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n

Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.

2025/01/14 23:26

Források

passport/eszak_dakota_piramisa.txt · Utolsó módosítás: 2021/04/13 21:46 szerkesztette: 127.0.0.1