Tartalomjegyzék
A Titanic-ot lassan megeszik a baktériumok
Az RMS Titanic brit Olympic osztályú utasszállító egykor a világ legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Rekeszes szerkezete miatt akkoriban elsüllyeszthetetlennek vélték, és erre már az első útján rácáfolt, amikor 1912. április 16-án jéghegynek ütközött és elsüllyedt, nagyjából 1500 utast rántva magával a mélybe.
Habár jó eséllyel a haditengerészet már korábban is pontosan ismerte a roncs pontos helyzetét, ezt csak 1985-ben hozták nyilvánosságra, miután Robert Ballard megtalálta a Titanic maradványait. A roncs két nagyobb darabja 3900 méter mélyen, egymástól 600 méterre az Atlanti-óceán mélyén fekszik. A roncsot a kincsvadászok is felfedezték maguknak, a technikai nehézségek ellenére már többen is fosztogatták az egyébként UNESCO védelem alatt álló helyszínt.
Mindenesetre függetlenül a fosztogatásoktól a roncs mindenképpen magától is össze fog roskadni 15-20 éven belül. Már Ballard is felfigyelt a hajóroncsban függő, rozsdabarna színű „cseppkövekre”, amiket a vasevő baktériumok hoztak létre.
„A roncsot egyfajta biofilm borítja és rozsda” – mondja Antje Boetius tengerbiológus, az Alfred Wegener Intézet kutatója – „Ezt a baktériumfajt a kutatók itt, a Titanic roncsainál azonosították először, nevét is innen kapta; Halomonas titanicae. Ez a baktérium egyébként a 30 fokos meleg tengervizet kedveli, a roncs pedig 4 fokos vízben fekszik.”
Úgy látszik, a hőmérsékletre nem annyira finnyás ez a faj, ha nagy mennyiségű táplálékot talál. A roncs meglehetősen rideg környezetben találta meg a végső nyugalmát, itt sem fény, sem meleg tengeráramlatok nem kedveznek az életnek. Az itt élősködő baktériumok a vas oxidációja során felszabaduló elektronokból nyerik a túlélésükhöz az energiát, és mivel vas van bőven, jelentősen el is szaporodtak.
Ez a jelenség persze nem csak a hajóroncsokat fenyegeti, az olajfúrótornyok, tenger alatti távvezetékek és egyéb szerkezetek fejlesztőinek is meg kell küzdeniük ezekkel a különös élőlényekkel és az általuk előidézett felgyorsult rozsdásodási folyamatokkal.
A Titanic roncsa mindenesetre már ezt a csatát elvesztette. Bár a falazata viszonylag vastagabb acélból készült, a felépítmény szerkezete nem ilyen masszív, azzal 10-15 éven belül végeznek a falánk lények, az instabillá váló szerkezet össze fog omlani. Ez persze rossz hír a fosztatóknak, de ha úgy tekintünk a roncsra, mint 1500 ember sírboltjára, akkor ez a jelenség elhozhatja valóban az áldozatok végső nyugalmát.
Kedves olvasóm! Ha már idáig eljutottál az olvasásban, talán joggal feltételezhetem, hogy nem volt teljesen érdektelen számodra ez a bejegyzés. Jaj, le ne ixelj még; nem pénzt akarok tarhálni.
Pusztán annyit kérek, hogy ha van olyan ismerősöd, akivel jót tudnál vitatkozni az itt leírtakról, vagy csak simán megosztanád vele, hogy mondjuk hadd üsse meg a guta, kérlek, ne késlekedj!
Persze, én szívesen írok az íróasztal-fióknak, és mazochizmusom odáig terjed, hogy fenntartsak egy alig látogatott oldalt, mert nincs jobb dolog, amire el tudnám fecsérelni az erre fordított időmet, de azért szívesen látnám, ha néha néhányan idekattintanának két tiktok shortvideo között. Köszönöm!
Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.
A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt. Sajnos a Facebook valamilyen, előttem nem ismert okból nem engedi a blognak a „passport” nevet adni.
Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n
Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található. A blog helyekhez köthető bejegyzései a google.maps térképen is megtalálhatók: A világ valódi csodái.
Források
Wikipedia: RMS Titanic
infranken.de: Das Wrack der "Titanic" verschwindet
Bejegyzésmegtekintések száma: 179