Az RMS Titanic brit Olympic osztályú utasszállító egykor a világ legnagyobb utasszállító óceánjárója volt. Rekeszes szerkezete miatt akkoriban elsüllyeszthetetlennek vélték, és erre már az első útján rácáfolt, amikor 1912. április 16-án jéghegynek ütközött és elsüllyedt, nagyjából 1500 utast rántva magával a mélybe.

Habár jó eséllyel a haditengerészet már korábban is pontosan ismerte a roncs pontos helyzetét, ezt csak 1985-ben hozták nyilvánosságra, miután Robert Ballard megtalálta a Titanic maradványait. A roncs két nagyobb darabja 3900 méter mélyen, egymástól 600 méterre az Atlanti-óceán mélyén fekszik. A roncsot a kincsvadászok is felfedezték maguknak, a technikai nehézségek ellenére már többen is fosztogatták az egyébként UNESCO védelem alatt álló helyszínt.

Mindenesetre függetlenül a fosztogatásoktól a roncs mindenképpen magától is össze fog roskadni 15-20 éven belül. Már Ballard is felfigyelt a hajóroncsban függő, rozsdabarna színű „cseppkövekre”, amiket a vasevő baktériumok hoztak létre.

„A roncsot egyfajta biofilm borítja és rozsda” – mondja Antje Boetius tengerbiológus, az Alfred Wegener Intézet kutatója – „Ezt a baktériumfajt a kutatók itt, a Titanic roncsainál azonosították először, nevét is innen kapta; Halomonas titanicae. Ez a baktérium egyébként a 30 fokos meleg tengervizet kedveli, a roncs pedig 4 fokos vízben fekszik.”

Úgy látszik, a hőmérsékletre nem annyira finnyás ez a faj, ha nagy mennyiségű táplálékot talál. A roncs meglehetősen rideg környezetben találta meg a végső nyugalmát, itt sem fény, sem meleg tengeráramlatok nem kedveznek az életnek. Az itt élősködő baktériumok a vas oxidációja során felszabaduló elektronokból nyerik a túlélésükhöz az energiát, és mivel vas van bőven, jelentősen el is szaporodtak.

Ez a jelenség persze nem csak a hajóroncsokat fenyegeti, az olajfúrótornyok, tenger alatti távvezetékek és egyéb szerkezetek fejlesztőinek is meg kell küzdeniük ezekkel a különös élőlényekkel és az általuk előidézett felgyorsult rozsdásodási folyamatokkal.

A Titanic roncsa mindenesetre már ezt a csatát elvesztette. Bár a falazata viszonylag vastagabb acélból készült, a felépítmény szerkezete nem ilyen masszív, azzal 10-15 éven belül végeznek a falánk lények, az instabillá váló szerkezet össze fog omlani. Ez persze rossz hír a fosztatóknak, de ha úgy tekintünk a roncsra, mint 1500 ember sírboltjára, akkor ez a jelenség elhozhatja valóban az áldozatok végső nyugalmát.

Wikipedia: RMS Titanic
infranken.de: Das Wrack der "Titanic" verschwindet

Bejegyzésmegtekintések száma: 2048