Konstanz egy csendes kisváros a Boden-tó partján, hangulatos óvárossal, egyetemmel és vizet köpő vízinyulakkal.

Ja, és határátkelőkkel, ugyanis a várost kettészeli a svájci-német határ. Ez, mivel nem EU-n belüli határ, komolyabb ellenőrzőpontokkal rendelkezik, de azért nem kell NDK-s elhivatottságra gondolni.

Többnyire az odacsorgó autóknak egy-egy látványosan „tovább”-ot intő határőrrel kellett számolniuk, kivéve persze a román rendszámos kisbuszokat, azok látványára ugyanis rögtön felélénkülnek az őrök.

Legalábbis az utóbbi időkig ez így ment. Azután, hogy a svájci banktitkok komolyan elkezdtek erodálódni, és immár pár prominens német is csak a börtön rácsain keresztül szemlélheti a szabad világot, miután komolyabb összegű adóeltitkolásaik napfényre bukkantak, megváltozott a helyzet.

A bebukott promik egyike, a korosodó Bayern München ex-elnök, Uli Hoeness. Ő nagyjából 200 millió eurót felejtett el leadózni a német állam felé, ezért 30 milliót kellett utólag befizetnie, és három és fél évet kell leülnie.

A szakadt k-európai csotrogányok igen gondos teljes kipakoltatása helyett a német határőrök rávetődtek a Svájcból hazatérő, legalább közép- de inkább felső kategóriás autók láthatóan nem nyomorgó utasaira.

A határon már régóta szabály volt, hogy egyszerre legfeljebb 5 személy fejenként maximum 9.900 euró készpénzt vihet át magával a határon, efölött viszont – ha „elfelejti” bevallani, hát – bajba kerülhet. A határon a helyzet ezek után – bennem legalábbis déjà-vu érzéseket keltett – kezdett nagyon hasonlítani az egykori osztrák – magyar határra.

Akkoriban – még bőven a nagy EU-s összeborulás előtt, de főleg a múlt század 80-as éveiben az osztrákok intettek minden hazatérő magyarnak vidáman továbbot, a dugó a senki földjén állt, mivel a magyar határőrök szedték atomjaira a hazatérőket, valuta, pornókazetta és egyéb, a határőrök számára is értéket, de minimum megvesztegetési okot jelentő dolgok után kutatva. Itt, a svájci határon a német határőröket a pornó nem izgatta nagyon (legalábbis a határon nem), a vesztegetési kísérletek pedig csak rontottak a helyzeten, és valóban,  Konstanzban nem az ezeröcsiket és a csaucseszku-átkait szedték csavarjaikra. A svájci határőrök meg röhögtek. Eddig.

A svájci oldalon nagy a jólét. A jó keresetekhez magas árak is társulnak, így a svájciak inkább a német oldalra járnak bevásárolni és a fodrászhoz, onnan rendelik a vízvezeték szerelőt és a pizzát is házhoz. Ez persze a helyi svájci jómunkás pizzaiparos embereknek így nem tetszik, ezért a helyi pizzázó tulajdonosok egy éve kijárták, hogy a német pizzára vámot kelljen fizetniük az onnan szalajtott futároknak, ugyanis a svájci sült tészta nagyjából 30%-kal drágább a németnél.

A németek mindenesetre beadvánnyal fordultak a svájci vámhatósághoz, melyet néhány hónap gondolkodási idő után Rudolf Dietrich, a berni vámhatóság vezetője elutasított. Indoklása szerint a pizza különmegoldás („Pizza-Sonderlösung”; igen, így szerepel a cikkben is, itt) élelmiszer-hatósági és versenykorlátozó okok miatt nem lehetséges.

Mindenesetre a vám csak a pizzafutárokat sújtja, a gyógyszer-, újság- és csomagfutárokra az előírás ugyanúgy nem vonatkozik, mint például az iparosokra sem. A német iparkamara (Industrie- und Handwerkskammer – IHK) azért visszakérdezett „ha a határátkelő éjszaka zárva van, akkor a pizza erre az időszakra exporttilalom alá esik?”

Igen, valóban, igaza van a kedves olvasónak, ezek a 3. világ problémái. Szegény svájciaknak fel kell öltözniük, és sétálniuk kell pár száz métert Konstanzban, ha az olcsó német pizzára szottyan éppen kedvük. A nyulak* meg csak köpik tovább a vizet.

*: Vízinyulaknak hívták a délnémetek a Boden-tó környékén élőket, így hagyománytiszteletből szinte minden tóparti városban vannak vízinyúl szobrok és fesztiválok is.

focus online: "Versteuerung = Enteignung: Ich rate zur Kapitalflucht"
spiegel.de: Zu billig: Schweizer Zoll stoppt deutsche Pizza-Kuriere

Bejegyzésmegtekintések száma: 66