A hidegháború időszaka a két nagyhatalom közötti folyamatos kémkedéssel (is) telt. Időnként persze megbuktak a kémek, ilyenkor kicserélték őket, például a Glinickei hídon, aztán minden ment tovább. Berlinben a CIA lehallgatta a szovjeteket, mire azok beszerveztek pár kémet a lehallgatóállomásról, az FSB-ről.

A szovjetek a lehallgatóállomásaikat egy a fal alatt elvezetett vezetékkel kötötték össze, mire a CIA alagutat ásott az alagúthoz, és így csapolta meg a kábel tartalmát. A szovjetek elsüllyedt tengeralattjáróját speciális hajóval emelték ki a tenger mélyéről, és a Berlinben lezuhant vadászgép titkos radarját is a tó mélyén szerelték le a roncsról.

Míg a KGB archívumai mélyen hallgatnak, a CIA dokumentum-tárai lassan megnyílnak, és egyre több, érdekes történettel színesítik tovább a hidegháború legendáinak sorát. Például az ellopott műhold esetével.

Pontos időpontot nem lehet tudni, az eset valamikor 1959 és 1960 környékén történt. A szovjetek a Luna programjukkal, az 1959-ben felbocsátott Luna–1 (E–1) lett az első, Nap körül keringő mesterséges bolygó, miután a szovjet irányítás eredeti tervei szerinti Holdba csapódást elvétette, és az Nap körüli pályára állt. A kapcsolatot a műholddal 62 órán keresztül sikerült fenntartani, aztán az akkumulátora kimerült. A szintén ’59-ben indított Luna–2 (E–1–6) ezzel szemben már elérte a Hold felszínét, a Palus Putredinis régióban csapódott be.

A szovjet műholdak, és főleg azoknak a technikai megoldásai persze felkeltették a CIA érdeklődését is, szerettek volna többet megtudni ezekről az eszközökről. Erre egy érdekes lehetőség nyílt számukra, ugyanis a Szovjetunió egy technikai vándorkiállítást indított világ körüli útjára, melynek fő feladata a kommunista állam technológiai fölényének a hirdetése volt. A kiállítás 1959 végén Mexikóba ért, az aktuális bemutatónak Mexikóváros volt a helyszíne. A bemutató egyik fontos látványossága volt egy Luna műhold makett.

A kiállítást nappal szovjet fegyveres őrök felügyelték, de a CIA emberei megoldották, hogy egy éjszakára a kiállításnak helyszínt biztosító múzeumban „éjszakázhattak”, és jobban szemügyre vehették a kiállítási tárgyakat. Meglepve tapasztalták, hogy a makett voltaképpen egy valódi műhold. Igaz, motor és műszerezettség nélkül, de így is mindenképpen közelebbről szemügyre akarták venni a Lunát. Gyorsan megszervezték a lopást: a kiállítás zárása után a kiállítási tárgyakat a szovjetek ládákba rakodták és teherautókkal egy vasútállomásra szállították, hogy onnan vonattal juttassák el ezeket a következő helyszínre.

A CIA beépített / megvásárolt emberei gondoskodtak arról, hogy a műhold az utolsó ládába kerüljön. A teherautó vezetőjét egyes források szerint 10.000 dollárral, mások szerint a szokásos ital és nő kombóval lefizették, hogy egy kijelölt motelnél álljon meg estére. ( A CIA jelentés olyan elegánsan fogalmaz: „The original driver was escorted to a hotel room and kept there for the night.”)

A járművet egy másik sofőr egy előre kijelölt roncstelepre vitte át és egy magas fal mögött parkolt le. A CIA emberei a rakteret egy jókora ponyvával lefedték és gyorsan szétkapták az oldalról leplombált láda tetejét. Meglepve tapasztalták, hogy a műhold meglehetősen kitöltötte a ládában rendelkezésre álló helyet, és ráadásul belül is le volt plombálva. Egyeztettek a központtal, elküldték a plomba fotóit oda, majd feltörték azt és rendesen körbefényképezték a műhold belterének minden négyzetcentiméterét.

Az akció este 7.30 és reggel 5:00 között zajlott, ezt követően a láda a hamisított plombákkal és az eredeti sofőrrel reggel 7-kor gördült be az őrökkel felügyelt vasútállomásra. A szovjet biztonsági őrök nem találtak semmi feltűnőt a szállítmányban, a kiállítás-sorozat zökkenőmentesen folytatódott.

cia.gov: The kipnaping of the lunik
cia.gov: Intelligence for the space race
popsci.com: The CIA's Bold Kidnapping of a Soviet Spacecraft

Bejegyzésmegtekintések száma: 684