====== Az elhagyott szovjet nukleáris világítótornyok ======
Oroszország északi partja több ezer kilométer hosszú és nagy része a sarkkörön túl található. Téli időszakban a nap nem emelkedik a horizont fölé, sötétségben követik egymást a napok. Ez az északkeleti átjáró (oroszul //Северный морской путь//, azaz //„Északi tengeri út”//), melynek egy része csak két hónapig mentes az egybefüggő jégtől.

{{ passport:vilagitotorony1.png |Szovjet nukleáris világítótorony, fotó: englishrussia}}

Az északkeleti átjáró a 60'-as években paranoid és a világtól elszigetelődött **Szovjetunió** számára felértékelődött. A jégtörők megépítése a hajózást technikailag lehetővé tette, de a tájékozódás továbbra is komoly probléma maradt. Napjainkban persze a műholdas GPS rendszerekkel ez nem okoz gondot, de a szovjet érában a hajók navigációja még sokkal összetettebb feladat volt. A 70'-es években a Kommunista Párt ezért úgy döntött, hogy a partvonal mentén egy **világítótorony -- lánc**ot kell kiépíteni.

{{ passport:vilagitotorony4.png |Az egyik világítótorony, még új(abb) korában, fotó: englishrussia}} 

A tornyoknak teljesen önállóan és önellátó módon kellett működniük, mivel a lakott területektől több száz kilométer távolságra estek. A rendszer tervezői a nukleáris technológia felhasználása mellett döntöttek. A speciális, és célnak is megfelelő **RTG** reaktorok akkoriban már a rendelkezésükre álltak.

> A radioizotópos termoelektromos generátor (angol rövidítéssel RTG -- Radioisotope Thermoelectric Generator) olyan berendezés, mely a radioaktív izotópok természetes bomlásából származó hőt hasznosítja, amelyet a Seebeck-hatás segítségével elektromos árammá alakít. A Naptól távolra küldött űrszondák használják a működésükhöz szükséges energia előállítására, mivel nincs elegendő fény a napelemekkel való energiatermelésre. Emellett lakatlan, energiahálózattal nem rendelkező területeken navigációs állomások energiaellátására is használják. \\ [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Radioizot%C3%B3pos_termoelektromos_gener%C3%A1tor|Wikipedia: Radioizotópos termoelektromos generátor]] 

A beépítésre került RTG-k villamos teljesítménye 10 -- 120 Watt között mozgott, a világítótoronyba telepített technika energiaigényétől függően. A termelt villamos energiát akkumulátor-telepekkel tárolták le. Nagyjából 1000, ilyen nukleáris áramfejlesztővel szerelték fel a gyorsan kiépített világítótorony-láncot, és a tornyokat kiegészítő jelzőbójákat.

==== Az RTG-k kifejlesztése és telepítése ====
Az RTG-ben fűtőanyagként **stroncium-90 ( <sup>90</sup> Sr)** alkalmaztak. A radioaktív és erős béta-sugárzó stroncium-90 felezési ideje 29,1 év. A béta-bomlás eredményeként **ittrium-90 ( <sup>90</sup> Y )** keletkezik belőle, miközben a bomlási energiája 0,546 MeV.

{{ passport:vilagitotorony6.png |egy eredeti szovjet petróleumlámpára illeszthető termoelektromos  generátor}}

A beépítésre került RTG-k villamos teljesítménye **10 -- 180 Watt** között mozgott, a világítótoronyba telepített technika energiaigényétől függően. **A berendezések üzemidejét 10 évre tervezték.**

Az RTG-k gyakorlatilag két technológiai részegységből épülnek fel: az **RHS** (Radionuclide Heat Source) nukleáris hőforrásból és a hőt villamos energiává átalakító technológiai modulból.

A stroncium-90 fűtőanyagot (**RHS-90**) stroncium titanát (SrTiO3) formában kétrétegű kapszulában argon védőgázas hegesztéssel hermetikusan lezárják. Az RTG burkolatát rozsdamentes acélból, alumíniumból és ólomból úgy képezték ki, hogy fizikai behatásoknak ellenálljon és a sugárzási szint az egység burkolatán nem haladhatja meg a **2 mSv / h**-t, illetve egy méter távolságban a **0,1 mSv / h**-t.

A gyártás időpontjában az RHS-90 egységek radioaktív aktivitása **35 -- 510 kCi** között mozgott.  A védőburkolat nélküli RHS-90 egységek gamma-sugárzása **fél méterre 4-8 Sv / h**, **egy méter távolságra 1-2 Sv / h** sugárdózis szintet érhet el. Az RHS-90-ek bomlási folyamataik révén nagyjából 900 év alatt lesz biztonságos a radioaktivitás szintje.

> Az akut (egy napon belüli) sugárdózisok tünetei:   0 -- 0,25 Sv (0 -- 250 mSv): Nincs tünet 0,25 -- 1 Sv (250 -- 1000 mSv): Egyes emberek hányingert és étvágytalanságot éreznek; csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás. 1 -- 3 Sv (1000 -- 3000 mSv): Közepes vagy erős hányinger, étvágytalanság, fertőzés, súlyosabb csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás, a felépülés valószínű, de nem biztos. 3 -- 6 Sv (3000 -- 6000 mSv): Erős hányinger, étvágytalanság; vérzés, fertőzés, hasmenés, hámló bőr, nemzőképtelenség (sterilitás); kezelés nélkül halál. 6 -- 10 Sv (6000 -- 10000 mSv): A fenti tünetek és a központi idegrendszer károsodása; elhalálozás várható. 10 Sv fölött (10000 mSv): bénulás és halál. Forrás: [[http://%20http//hu.wikipedia.org/wiki/Sievert|Wikipedia]] 

Az RHS-90 fűtőanyag felhasználásával a **VNIITFA** (Műszaki, fizikai és automatizálási kutató intézet) 1960 és 1980 között fejlesztette az RTG-ket, ezeknek fontosabb típusai :

{{ passport:vilagitotorony7.png |a VNIITFA által 1960 és 1980 között fejlesztett az RTG-k}}

A Szovjetunióban az RTG-k tömegtermelését a „**Baltiyets**” végezte Narva városában, ami ma már Észtországhoz tartozik. A gyár útódszervezetének a „Balti EFS”-nek nincs információja arról, hogy mennyi RTG-t építettek, és azok hová lettek telepítve.

(A „Baltiyets” szakemberei valószínűleg tudatában voltak az RTG-k jelentette veszéllyel, mert a Szovjetuniótól függetlenedő Észtországban már 1990-ben lecserélték ezeket a berendezéseket más energiaforrásokra.)

A termelt villamos energiát a helyszínen akkumulátor-telepekkel tárolták le. Nagyjából **1000**, ilyen nukleáris áramfejlesztővel szerelték fel a gyorsan kiépített világítótorony-láncot, és a tornyokat kiegészítő jelzőbójákat.

{{ passport:vilagitotorony8.png |A teljes RTG rendszer, forrás: IAEA.}}

Ezek a tornyok -- megelőzve a korukat -- egyfajta robot-világítótoronyként működtek, a sötétségben automatikusan felkapcsolták a világítást és a hajók rádiójeleire is válaszoltak.

==== A szovjet impérium romjain ====
A Szovjetuniótól megörökölt RTG-k felügyeleti jogán Oroszországban az Orosz Védelmi Minisztérium, a Közlekedési Minisztérium és a Szövetségi Hidrometeorológiai Szolgálat (Roshidromet) osztozott. Az orosz nukleáris felügyeleti szervek (GAN, FSAN Federal Service of Nuclear Oversight: Szövetségi Nuleáris Felügyeleti Szolgálat, 2004-től olvadt bele a Rosztyehnadzorba (Szövetségi Környezeti, Műszaki és Nukleáris Felügyeleti Szolgálat) teljes mértékben csak a Közlekedési Minisztérium berendezéseit tudták ellenőrizni, a többi szervezetnél az RTG-k katonai felhasználása okán csak elvileg volt ellenőrzési jogkörük.

{{ passport:vilagitotorony9.png |Az elfelejtett RTG-k száma 2007-ben, forrás: Grigoriev-jelentés}}

Az RTG-ket tervező VNIITFA szakemberei felismerve az RTG-k kritikus állapotát, magukra vállalták a helyzet rendezésének szinte lehetetlen feladatát. Figyelmeztették a kormányzatot, hogy az RTG-k üzemideje lejárt, és megkísérelték felmérni a helyzetet.

Megállapodást kötöttek a Közlekedési Minisztériummal, és 2001-ben és 2002-ben felmérték 104 RTG állapotát (melyeknek ismerte a helyszínét a minisztérium). Az orosz nukleáris felügyeleti szervek (GAN/FSAN) is vizsgálatokat kezdeményezett a távol-keleti térségben, és ezeknek eredményét egy 2003-as jelentésében tette közzé.

==== Elhagyott RTG-k a Távol-Keleten ====

**Csukcsföld**

**Shalaurov sziget:** A sugárzási szint több, mint 30-szorosa a megengedettnek. A RTG elhagyott és ellenőrizetlen.

**Okhotnichy-fok**: Az RTG elveszett a homokban az árapály idején. A balesetet a kezelőszemélyzet hozzá nem értése okozta.

**Serdtse-Kamen-fok:** Az RTG egy száz méter mély szakadék szélétől 3 méterre lett telepítve, a szakadék szélén repedések húzódnak.

**Nuneangan sziget:** A sugárzási szint több, mint ötszöröse a megengedettnek. Tervezési hiba a sugárzás oka.

**Chaplin-fok:** Az RTG alsó részéről hiányzik a borítás, a sugárzási szint több, mint huszonötszöröse a megengedettnek.

**Chekkul sziget**: A sugárzási szint az RTG-től egy méterre 35%-kal magasabb a megengedettnél.

**Shalaurova Izba sziget:** A sugárzási szint az RTG-től egy méterre 80%-kal magasabb a megengedettnél.

**Jakutföld**

**Kondratiev-fok:** két Gong típusú RTG süllyedt 20 méter mélyen a permafrost-ba.

**Makar-fok:** A sugárzási szint meghibásodás matt tízszer magasabb a megengedettnél.

==== RTG balesetek az egykori Szovjetunió területén ====

**1978, Pulkovo repülőtér, Leningrad (Szentpétervár):** Használt RTG-ket szállítottak sugárzás-védett konténerek nélkül

**1983, Nutevgi-fok, Csukcsföld:** Egy RTG megsérült egy közlekedési balesetben. Az esetet megpróbálták eltitkolni.

**1987, Nizky-fok, Szahalin régió:** Egy 2,5 tonnás IEU-1 RTG ejtettek helikopterről az Ohotszki-tengerbe. Ez a berendezés azóta nem került elő.

**1997, Dushanbe, Tádzsikisztán:** Három elavult RTG-t tároltak egy széntároló udvaron. A háttár gamma-sugárzás a környéken (a fővárosban) jelentősen megemelkedett. Tádzsikisztán kapcsolata Oroszországgal akkor és azóta sem felhőtlen, ez a 3 RTG eltűnt.

**1997, Mária-fok, Szahalin régió:** Ismét egy 2,5 tonnás IEU-1 RTG ejtettek a tengerbe.

**1998, Korszakov kikötő, Szahalin régió:** Roncstelepen találtak egy szétbontott RTG-t.

**1999-ben szentpétervári (leningrádi) régió:** a lopás helyszínétől 50 km-re Kingisepp város buszmegállójában hagyták a védőburkolat nélküli RHS-t, ami 1000 R/h-val (~8.8 Sv/h) sugárzott. A rendőrség által a lopással gyanúsított három tolvaj rövid időn belül sugárbetegségben meghalt.

**2000, Malaya Baranikha-fok, Csukcsföld:** Sérült RTG

**2001, Kandalaksha öböl, Murmanszk régió:** 3 RTG loptak el, de mindhárom meglett.

**2002, Lia falu, Nyugat-Grúzia:** Három pásztoron sugárbetegség nyomatit találták meg. Nem sokkal később néhány RTG került elő egy közeli erdőből, abból a 8 darabból, amit Grúzia kapott a szovjet időkben.

{{ passport:vilagitotorony10.png |A Navarin-öbölben 2003-ban megtalált IEU-1 típusú megrongált és szivárgó RTG. A rákövetkező évben még mindig ott volt, csak a sugárzás szintje emelkedett, fotó: iaea.org}}

**2003-ban a GAN a Navarin öbölben** talált egy megrongált RTG-t, a generátor felszínén az ún. expozíciós dózis 15 R/h (~0,13 Sv/h) volt. A következő, 2004-es vizsgálat már 87 R / h (~0,76 Sv/h) értéket állapított meg, és rögzítették a tényt, hogy stroncium-90 szivárgott a környezetbe, holott VNIITFA szakértői kijelentették, hogy ez csak akkor lenne lehetséges, ha az RHS-90 kapszulát robbanás érte volna.

Az RTG-n valószínűleg „csak” egy terepjáróval gázoltak át, és ettől a hőcserélője megsérült, a hőmérséklete meghaladta a 800 Celsiust, és ez okozhatta a burkolat repedését és a szivárgást. A figyelmeztető plakátok ellenére a helyiek és az állatok is közel mentek a sérült RTG-hez, melegedni.

**2003, Kola-öböl, Polyarny:** A Vízrajzi Szolgálat 2003 november 12-én a navigációs berendezéseket ellenőrizte a Kola-öbölben, nem messze az azóta már elhagyott haditengerészeti várostól, Polyarny-tól. Az Oleniya parton találtak egy sérült béta-M típusú RTG-t majd másnap, onnan nem messze, a **Yuzhny Goryachinsky** szigeten egy másikat is. Mindkét esetben a tolvajok az RTG-ket szétbontották, a sugárzó RHS-eket a vízbe dobták.

A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB -- a KGB utódszervezete) a rendőrséggel nyomozásba kezdett, és az RTG-k többi alkatrészeit is megtalálták egy roncstelepen. Az alkatrészek és főleg az RHS komoly sugárterhelésnek tették ki a lakókat, akár évek óta, hiszen az ellenőrzések itt sem voltak túl gyakoriak.

{{ passport:vilagitotorony11.png |A Kola-öbölben a fémtolvajok által szétbontott „Beta-M” típusú RTG, illetve annak a roncstelepre hurcolt része, a sugárzó RHS-90 kapszulát a tengerbe dobták, fotó: IAEA.}}

**2003-ban,** szintén fémtolvajok rongálták meg a Balti-tengeren, **a Pihlisaar-öbölben** található világítótornyot, a Kurgalsky félszigeten. Az RTG-t a befagyott öbölben hagyták, 200 méterre a toronytól. Az RTG átolvadt a jégen, és az öböl vizébe süllyedt, de a felszínen a gamma-sugárzás mértéke így is meghaladta a 0,3 Sv / h értéket.

Egy -- az RTG-khez nem értő -- céget bíztak meg az elsüllyedt kapszula ártalmatlanításával. Ők lapátok és vasvillák segítségével emelték ki a sérült és sugárzó RHS-t, majd szánon szállították el a helyszínről a telephelyükre, ahol további három hónapig tárolták -- szerencsére már az eredeti RTG tartályban.

==== A „Baltic RTG” program ====

2007-ben a **Grigoriev**-féle 2008-as Intézkedési tervben még csak 582 RTG szerepelt, ez a tervezet szolgált a RTG csereprogram alapjául. Már ez a terv is megemlékezik egy eltűnt, konkrétabban szállítás közben, a Szahalin-sziget környékén elsüllyedt RTG-ről (lásd fent).

Az egységeket 2008-ban feltérképezték és nemzetközi együttműködés keretében megkezdték ezeknek napelemekkel való kiváltását.

A //„Baltic RTG”// program megkezdését különösen Norvégia és Finnország sürgette, miután észlelték, hogy a gyenge felügyeletnek köszönhetően főleg fémtolvajok megkezdték a nukleáris világítótornyok szétbontását, és a reaktorokat vagy hulladékfém-gyűjtőkbe hurcolták, vagy csak valahol a helyszínen hagyták (talán, mert még mindig hőt termelnek, magas a hőmérsékletük, és az ilyesmi még Oroszországban sem jó ómen).

Az RTG-k fűtőanyagát piszkos bombákhoz is fel lehetett volna használni, és ez a fenyegetés is alátámasztotta a begyűjtés szükségességét.

Az RTG-k begyűjtési tervét a fent már említett Grigoriev-jelentés vázolta:

{{ passport:vilagitotorony12.png |Az RTG-k begyűjtési terve, amit a Grigoriev-jelentés vázolt}}

A tervek szerint a begyűjtött RTG-ket 3 fő útvonalon (Vlagyivosztok, Arhangelszk, Murmanszk) szállították a krasznojarszki **[[:passport:majak|Majak]] PO** üzembe, ahol kiégett fűtőanyagukat, a stroncium-90 ( 90 Sr) -et letárolták.

> Majak, teljes nevén Majak Termelési Egyesülés (Производственное объединение «Маяк», magyar átírásban: Proizvodsztvennoje objegyinyenyije Majak), korábbi nevein Kombinát--817, Bázis--10, Mengyelejev Állami Vegyiművek, PO 21, Majak Vegyi Kombinát) nukleáris fűtőanyag termelését és újrafeldolgozását végző üzem Oroszország Cseljabinszki területén, az ozjorszki zárt közigazgatási egységben. 1994 előtt Ozjorszk várost Cseljabinszk--40, illetve Cseljabinszk--65 néven illették. Napjainkban a Roszatom része. forrás: Wikipedia szócikk: Majak 

{{ passport:vilagitotorony13.png |Az RTG-k begyűjtési terve, amit a Grigoriev-jelentés vázolt}}

  * Az RTG-k kiszerelése és -- ha be volt tervezve -- napelemekkel való helyettesítésük. Fel kell mérni állapotukat, és  -- ha lehetséges -- elő kell készíteni a szállításukat.
  * Az RTG-k szállítása az átmeneti tárolókba.
  * Az átmeneti és őrzött tárolókban várakoztatták az RTG-ket a szétszerelésig.
  * Szállítás a szétszerelést végző üzemekbe.
  * Az RHS (a fűtőanyag) kiszerelése az RTG-ből, és annak hosszú távú tárolásra alkalmas konténerekbe rakodása.
  * A speciális konténerek szállítása Mayak-ba, vasúton és közúton.
  * A konténerek letárolása Mayak-ban.

{{ passport:vilagitotorony14.png |Csukcsföldön összegyűjtött RTG-k, fotó: iaea}}

Végül az eredetileg betervezett **582 RTG** helyett majdnem ennek a mennyiségnek a kétszerese, **1007 RTG** került leszerelésre, és (2012-es adat) még **119** maradt a helyén, főleg a távoli sarkvidéki területeken. A Baltic RTG program eddigi számlája (szintén 2012-es adat) **13 millió euró**.

A Tamír-félszigeten található 56 darab RTG-t 2013-ban tervezik ártalmatlanítani. 4 darab berendezés az Antarktiszon található; 2 a „Molodezhnaya“ állomáson, és egy-egy a „Novolazarevskaya” és a „Dome-B” környékén. Ezek begyűjtését 2014-ben tervezik megvalósítani.

Azt hiszem, ez a történet ismét az emberi felelőtlenségről és szűklátókörűségről szól, ami a szovjet mindennapokat sűrűn átjárta. Példaként itt állhat Csernobil vagy [[:passport:majak|Majak története]] is, mely esetek -- az RTG-k történetével együtt -- bizonyítják, hogy a technológiai fegyelem be nem tartása, a sugárzóanyagokkal való felelőtlen gazdálkodás előbb-utóbb visszaüt.

Ez sajnos nem csak a szovjetekre / oroszokra mondható el, szinte minden, nukleáris technológiával élő országnak megvannak a maga történetei. Nem vagyok a nukleáris technológiák ellen, még mindig jobb megoldásnak tartom az atomerőműveket, mint a barnaszenes alaperőműveket -- és valahogy csak kibírjuk velük a fúziós erőművekig, amik -- érzésem szerint -- hasonló problémák elé fogják állítani az üzemeltetőket.

A technológiai és normatív előírások betartása és betartatása ezeknek a berendezéseknek a tervezésénél és üzemeltetésénél elengedhetetlen. Eddig gyakorlatilag minden baleset az előírások be nem tartására vezethető vissza.

{{ passport:vilagitotorony2.png |Ez sincs túl jó állapotban, fotó: englishrussia}}

A tornyok, illetve ami megmaradt belőlük, még ma is áll, tengeri madaraknak szolgálnak ideális lakhelyül és emlékeztetik az arra vetődő érdeklődőket egy másik korra.

===== Ajánló =====
Hasonló jellegű bejegyzéseket a **A szovjet imperium romjain** tag alatt talál: {{topic>a_szovjet_imperium_romjain}}

{{page>passport:lablec}}

==== Források ====
[[http://englishrussia.com/2009/01/06/abandoned-russian-polar-nuclear-lighthouses|Englishrussia: Abadoned russian polar nuclear lighthouses]]\\ [[http://barentsobserver.com/en/arctic/2013/08/two-nuclear-generators-missing-arctic-26-08|Barents Observer: Two nuclear generators missing in Arctic]]\\ [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Radioizot%C3%B3pos_termoelektromos_gener%C3%A1tor|Wikipedia: Radioizotópos termoelektromos generátor]]\\ [[http://www.bellona.org/english_import_area/international/russia/nuke-weapons/nonproliferation/28067|Bellona: Nuclear lighthouses to be replaced]]

{{tag>Oroszország Szovjetunió 2013 világítótorony nukleáris orosz_mentalitás északkeleti_átjáró hajózás RTG elhagyott reaktor fosztogatás hidegháború tech világjáró történelem Majak a_szovjet_impérium_romjain stroncium-90 ittrium-90 RHS-90 VNIITFA Baltiyets Narva Shalaurov_sziget Okhotnichy-fok Serdtse-Kamen-fok Nuneangan_sziget Chaplin-fok Chekkul_sziget Shalaurova-Izba_sziget Jakutföld Kondratiev-fok Makar-fok Szentpétervár Nutevgi-fok Nizky-fok Szahalin Dushanbe Tádzsikisztán Csukcsföld Grúzia Polyarny Balti-tenger Pihlisaar-öböl Norvégia Finnország}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}