bolyongó

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, keresd fel az adminisztrátorokat!
====== Hogyan lett Kínának repülőgép-hordozója? ======
Előre leszögezem, a történet meglehetősen zavaros és a források néha ellentmondásosak, ami nem csoda, ha a történet résztvevőire tekintünk: Kína, Ukrajna és a Szovjetunió. Egyiküket sem tüntették még ki a sajtószabadságuk kapcsán, és ilyen elismerés nem is igazán várható. Az általam leírt történet a források egy olvasata, nem biztos, hogy minden részletében stimmel -- de a végeredmény megmarad így is, Kína szert tett egy szovjet repülőgép-hordozóra.

{{ passport:riga_1.png |Hogyan lett Kínának repülőgép-hordozója?}}

A két ország, mármint a Szovjetunió és Kína viszonya a világháborút követően egy összeborulós, lepacsizós kommunizmustól lassanként elhidegült, és a 80-es évek végére egy végletesen eszkalálódott -- napi tányérröptetésekkel tarkított -- házasságra hasonlított leginkább.

Csak itt nem csak tányérok repültek, hanem határ menti villongásokban mindkét oldal veszteségeket és emberáldozatokat könyvelhetett el. Hogy ez a helyzet nem fajult igazán el, abban sok szerepe volt annak, hogy a Szovjetunió összeomlott. Hatalmas hadikészletei spontán elosztásra kerültek az utódállamok között, mindenki azt örökölte, ami a széteséskor éppen a területén volt.

Volt, aki szarrá fertőzött [[passport:a_poligon|kísérleti atombomba teszt-területhez]] jutott, no meg voltak szerencsésebbek is.

A Kuznyezov osztályú repülőgép-hordozót eredetileg **Riga** néven kezdték el építeni 1985-ben a 444-es ukrán mikolajev-i (Миколаїв) hajógyárban, majd 1990-ben **Varyag**-nak nevezték át. A kommunista szuperhatalom bukását követően a félkész állapotú hajót, illetve szinte csak hajó-testet Ukrajna örökölte meg, hogy aztán -- oroszos hagyományokat követve, csakúgy, mint az [[passport:urrepulogepek_az_elhagyott_hangarban|űrrepülőgépeket]], vagy a [[passport:az_elhagyott_szovjet_nuklearis_vilagitotornyok|nukleáris világítótornyokat]] -- hagyja szétrohadni az egészet az egyik kikötőjének a sarkában, illetve eladásra kínálja fel.

{{ passport:riga_3.png |A Varyag a Boszporusznál, 2001-ben, fotó: Wikipedia}}

A vevők között Kínán kívül India és Oroszország is potenciális vevőként lépett fel, sőt, Kína 1992-ben egy magas szintű küldöttséget is menesztett a hajó felmérésére. Ezt követően a kínai kormányzat (a Wikipédia szíves közlése szerint) a //„nemzetközi diplomáciai helyzet”// okán -- jelenten ez bármit is -- letett a vásárlási szándékáról. Szóval a hajó ott rohadt tovább, ahol volt.

1998-ban újabb vevő jelentkezett a hajóra a makaó-i **Chong Lot** személyében, aki 20 millió dollárt ajánlott a -- nevezzük nevén -- roncsért. A vevő a hajót kaszinónak vásárolta meg, ami mondjuk passzolt a makaói fedősztorihoz -- Makaó a távol-kelet Las Vegas-a --, de más szinte semmi sem. Chong Lot ugyanis se telefonszámmal, se lakcímmel nem rendelkezett, ami egy 20 milliós ajánlat-tevőtől azért kissé meglepő, ellenben viszont a kínai haditengerészet egykori tisztje volt.

Ráadásul a makaói hatóságok is megtagadták a kaszinó-üzemeltetési kérelmét. De ne akadjunk fenn apróságokon, az ukrán hatóságok se tették ezt, eladták a hajót kaszinónak. Az üzletbe több gazdag kínai üzletembert is bevolt Chong, így **Xu Zengping**-et is, aki saját elmondása szerint amikor meglátogatta a lerobbant hajót, rögtön úgy határozott, hogy megveszi azt zsebből.

Elmondása szerint a tárgyalások borzalmasak voltak, sok vesztegetés és még több alkohol szegélyezte a megegyezés útját (érzem, hogy az olvasót ez azért annyira nem lepi meg). Ráadásul elővigyázatosságból a hajó 40 tonnányi dokumentációját 8 tonnás adagokban szállították el <del>Kínába</del> Makaóra.

A problémák java azonban még hátra volt; a hajónak el kellett jutnia a Fekete-tengerről <del>Kínáig</del> Makaóig. Azaz először a csak ki, a Földközi-tengerre, erre azonban nem kaptak engedélyt a török hatóságoktól. Azok ugyanis tartottak attól, hogy az esetleg elszabaduló hajó, illetve hát vontatott roncs elzárja a Boszporuszi szorost. Újabb <del>vesztegetési egyezkedések</del> tárgyalások kezdődtek, ezúttal a török hatóságokkal, akik röpke másfél év elteltével végül beleegyezésüket adták a hajó áthaladásához.

Végül 2001. november 1-jén a vontatott hajó minden probléma nélkül áthaladt a Boszporuszon, miközben annak a teljes forgalmát lezárták. A Szuezi csatornán áthaladni esélyük sem volt, mert ott „halott” hajókat eleve nem engednek át, így hát kerültek Gibraltár felé, majd Afrikát megkerülve Szingapúron keresztül jutottak el a 2002. március 3-án az északkelet-kínai daliania-i hajógyárhoz.

Ekkor az akció költségei már 25 millió dollárra rúgtak, a félmilliós tranzitdíjjal és az 5 milliós vontatási díjjal együtt. Később, 2015-ben totális Xu Zengping csődnek minősítette az akciót, szerinte személy szerint ő is belerokkant az addigra 120 milliósra duzzadt költségekbe. Persze ez jó kitérőduma lehetett arra, hogy Időközben a hajó tulajdonviszonya is átrendeződött. Valahogy a kínai állam kezébe került.

Ráadásul kiderült, hogy az eredeti beszámolókkal szemben, amik szerint a hajónak nem volt hajtóműve, hogy de. Mind a négy eredeti motor lezsírozva ott lapult a hajó mélyében, sőt, az ezekhez szükséges szovjet gőzturbinás dízelgenerátor is működőképes lehetett volt, ugyanis a hajó már 2011-ben visszanyerte a működőképességét. Nahát!

A kínai állam egyre kevésbé leplezte azt, hogy ki a valódi új tulajdonosa a hajónak, például a 348-as típusú AESA pásztázó-radar és a //CIWS// és //FL--3000-es rakétarendszer//ek, amik a hajóra kerültek, valószínűleg általában nem képezik a kaszinóhajók alap-felszereltségét. Legkésőbb a 2012-ben már a fedélzetre telepített //Shenyang J--15//-ös vadászrepülőgépek nem sok kétséget hagytak afelől, hogy //„ki az úr a háznál”//.

{{ youtube>A0JhR_qZEso?large }}
\\
\\

Végül, 2012 vége felé -- talán a kínai kormányzat is megunta a rendkívül átlátszó csiki-csukit -- a hajót átkeresztelték a **Liaoning** névre, és hivatalosan is besorolták a kínai hadiflottába. Hiányosságai miatt -- nincs gőz-katapultja és a fedélzeti erőműve sem túl korszerű -- jelenleg a hordozó gyakorlóhajónak számít.

Ugyan nem tartozik az operatív flották kötelékébe, de azért nem sok olyan, a Dél-Kínai tengert szegélyező ország létezik, akik viccesnek éreznék ennek a monstrumnak a jelenlétét a partjaiknál -- márpedig erre egyre több esélyük lesz, ahogy Kína lassan bekebelezi ezt a térséget.

Is.

===== Ajánló =====
Hasonló jellegű bejegyzéseket a **A szovjet imperium romjain** tag alatt talál: {{topic>a_szovjet_imperium_romjain}}

{{page>passport:lablec}}

===== Források =====
Bloomberg: [[https://www.bloomberg.com/news/articles/2012-01-26/floating-casino-bid-turned-into-china-s-biggest-aircraft-carrier-purchase|Floating-Casino Bid Became China’s Biggest Aircraft Carrier]]\\ Wikipedia: [[https://en.wikipedia.org/wiki/Chinese_aircraft_carrier_Liaoning|Chinese aircraft carrier Liaoning]]\\ Chinapower: [[https://chinapower.csis.org/aircraft-carrier/|How does China’s first aircraft carrier stack up?]]\\ 

{{tag>utazás hotel korrupció hajózás tenger kaszinó érdekes_történet történelem átépítés problémamegoldás 2018 világutazás Kína Ukrajna Szovjetunió A_szovjet_impérium_romjain Kuznyezov_osztály repülőgép-hordozó Riga Varyag Makao Liaoning Chong_Lot}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}