passport:a_millio_dollar_pont
Összehasonlítás
A kiválasztott és az jelenlegi változat között az alábbi különbségek fordulnak elő:
| passport:a_millio_dollar_pont [2026/08/11 01:22] – létrehozva - külső szerkesztés 127.0.0.1 | passport:a_millio_dollar_pont [2026/08/11 01:22] (aktuális) – külső szerkesztés (Ismeretlen dátum) 127.0.0.1 | ||
|---|---|---|---|
| Sor 1: | Sor 1: | ||
| + | ====== A millió dollár pont ====== | ||
| + | {{ passport: | ||
| + | |||
| + | **Espiritu Santo** a csendes-óceáni **Vanuatu** szigetcsoport főszigete. Az Új-Hebridákhoz tartozó terület 1906 óta brit--francia közös fennhatóságú terület, vagy ha úgy tetszik, gyarmat volt. A két ország nem túl sok figyelmet fordított erre a vidékre, így a szigetlakók élete lassan és nyugodtan csordogált egészen a 2. világháborúig. | ||
| + | |||
| + | Akkor, a Pearl harbori eseményeket követően az amerikai kormányzat egy hatalmas támaszpontot épített fel a térségben, | ||
| + | |||
| + | {{url> | ||
| + | |||
| + | Ez a hely napjainkban a világ egyik legfelkapottabb merülőhelye, | ||
| + | |||
| + | A járművek némelyike még egészen újszerű állapotban, | ||
| + | |||
| + | ===== A roncstemető ===== | ||
| + | |||
| + | Az amerikai hadsereg itt a világháborút követően 1945. augusztus és 1947 decembere között eszméletlen mennyiségű felszerelést és járművet vetett a tengerbe. Az utazásait megörökítő író, **Thurston Clarke** így írta le a jelenetet: | ||
| + | |||
| + | //„A tengerészek egy tengerparti rámpát építettek, | ||
| + | |||
| + | {{ youtube> | ||
| + | \\ | ||
| + | \\ | ||
| + | A Wikipedia az események okait taglalva meglehetősen szűkszavúan fogalmaz: | ||
| + | |||
| + | //A háború végén közel kilencmillió tonna felszerelés maradt a szigeten, nagyjából négy milliárd dollár értékben. Mivel a visszaszállítás Amerikába költséges lett volna, és már csak néhány katona maradt a szigeten, és a felszerelés is már évek óta ott porosodott (vagy inkább pállott) a szigeten, a hadvezetés úgy ítélte meg, hogy nem éri meg mindezt hazaszállítani.// | ||
| + | |||
| + | Az amerikaiak ezek után a készletet felajánlották a sziget közigazgatásának tíz cent / kilogramm felvásárlási értéken. Azok ezt az ajánlatot elutasították, | ||
| + | |||
| + | A fenti történet igaz, de nem teljes. Próbáljuk meg // | ||
| + | |||
| + | ===== A gyarmati idők ===== | ||
| + | A brit--francia fennhatóság alatt a gyarmatosítókkal együtt misszionáriusok is érkeztek a szigetre, akik a kereszténységet kezdték el „teríteni” meglehetősen jó hatásfokkal a bennszülöttek között. Az alázatos alattvalókkal jó ideig nem is volt túl sok gond, rendesen dolgoztak az ültetvényeken és nem nagyon lázadoztak. Ezt, a gyarmatosítók számára ideális helyzetet rúgta fel nagy lendülettel a történelem. | ||
| + | |||
| + | {{ passport: | ||
| + | |||
| + | A japánok Perl-harbori rajtaütését követően offenzívába kezdtek a környező szigetvilágon is. Az amerikai haderő ennek a japán törekvésnek ellenállva jókora haderőt csoportosított a még szabad szigetekre, így Vanuatu-ra is. A helyi 60 ezres populációhoz képest is hatalmas, százezres létszámmal települt az amerikai hadsereg a szigetre 1942-ben. Voltaképpen a katonai konfliktus a térségben nem sokáig, nagyjából fél évig tartott, ezt követően a fronthatárok messzire távolodtak a szigettől. Mégis, ez a katonai jelenlét komoly változásokat indított el a szigeten. | ||
| + | |||
| + | Az amerikaiak megérkezésük után egy teljesen más kapcsolatot kezdtek kialakítani a helyiekkel, mint ők azt a kolonizáló uraiktól megszokták. Sokkal közelebb kerülhettek a fehérekhez, | ||
| + | |||
| + | A britek ezt a közeledést persze mindenáron akadályozni próbálták, | ||
| + | |||
| + | {{ passport: | ||
| + | |||
| + | A katonákat gyakorlatilag nem érdekelte a gyarmati kormány szigorú törvénykezése, | ||
| + | |||
| + | Az amerikaiak érzékelték a folyamatos ellenérzést irányukba a gyarmatosítók részéről, | ||
| + | |||
| + | Ezt a döntésüket megerősítette az a tény, hogy a gyarmati kormányzat -- akiket ugye megvédtek a japánoktól -- a készletek „diszkont-áron” való felvásárlási lehetőségét is elutasították. De a történet itt még nem ért véget. | ||
| + | |||
| + | ===== Szállító-kultusz ===== | ||
| + | Az amerikaiak levonulása után a helyieknek (no nem a briteknek meg a franciáknak) hiányérzetük támadt. Úgy vélték, hogy ha mindent úgy csinálnak, mint az amerikaiak, akkor // | ||
| + | |||
| + | Fából dokk-szerű létesítményeket és repülőtereket ácsoltak, a falvak házait barakkokká építették át, a férfiakat és a nőket elkülönítették, | ||
| + | |||
| + | {{ passport: | ||
| + | |||
| + | Sötétedés után a futópályákon a hullámszerű leszállási jeleket próbálják fáklyákkal utánozni. Gyakorlatilag újra- és újra eljátszották, | ||
| + | |||
| + | A leghíresebb szállító-kultusz a **Tanna sziget**en alakult ki, és **John Frum** mozgalomként vált ismertté. A mozgalom prófétája Frum lehet, hogy élő személy volt, egy egykor itt állomásozó amerikai katona, akinek az eljövetelét minden évben, február 15-én ünneplik. | ||
| + | |||
| + | A szigeten az amerikai kivonulást követően egy repülőtér imitációt építettek fel, felszállópályával meg irányítótoronnyal, | ||
| + | |||
| + | A mozgalom a haderő távozását követően jelentősen megerősödött, | ||
| + | |||
| + | //Az amerikai katonai egyenruhák és jelvények nagyon értékes vagyontárgyakká váltak, a legnagyobb becsben mégis a megtartott dögcédulák voltak. Sokan emlékeztek még a hadseregtől eltanult dalokra, és örömmel éneklik ceremóniáikon a „God Bless America” -t vagy a „The Marine' | ||
| + | |||
| + | Habár a kolonizálók tűzzel-vassal irtották a kultusz követőit, a háborút követő években több, mint 150 embert börtönöztek be, de a modern vallást nem sikerült visszaszorítaniuk. | ||
| + | |||
| + | A szállító-kultusz végül is túlélte a gyarmatosítókat, | ||
| + | |||
| + | {{ youtube> | ||
| + | \\ | ||
| + | \\ | ||
| + | |||
| + | {{page> | ||
| + | |||
| + | ===== Források ===== | ||
| + | Wikipedia: [[https:// | ||
| + | |||
| + | {{tag> | ||
| + | |||
| + | ~~NOCACHE~~ | ||
| + | Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}} | ||
