1985-ben született Mike Brodie, azaz a Polaroid Kidd. Brodie családi háttere gyenge lábakon állt, így élete egy szakaszában, 2003 és 2009 között hozzácsapódott a vasúti csavargók, a vagabondok népes táborához.

A vagabond szónak csavargó, világjáró, országjáró, világutazó, vándor a szinonimái, ha a google-be a „train vagabond” szópárt adjuk meg, és a képekre kapcsolunk át, sok esetben Brodie képei fognak ott is felbukkanni.

Mindaddig, amíg nem bánod, hogy mocskos vagy és nincs egy váltás ruhád,
ez az egész egy nagyon klassz dolog.

1985-ben születtem az arizonai Mesaban, és még sosem láttam a Grand Canyon-t. Anya abbahagyta az ivást, amikor születtem. Apám mindig szukának hívta anyámat. Egy napon kirepült a szélvédőn keresztül a kocsinkból, de túlélte. Volt, hogy öt rendőr nem bírta leteperni a konyhában.

Beleszerettem egy lányba, Szabrinába. Ő, ha együtt voltunk, mindig kanállal ette a fagyit, és rózsaszín harisnyát hordott. Az anyja anyám barátnője volt. Ő drogos lett. Láttam, amikor egy érméért, talán tíz centért eladta a gyűrűjét.

Szabrinát sok évig nem láttam, de aztán összefutottam vele. A száját fekete rúzzsal kente ki, goth lett. Megadta a telefonszámát, de sosem hívtam fel.

Apám 1996-ban szabadult a börtönből. Lopott egy BMX-et, és azt adta nekem születésnapomra. Visszatért közénk.

Apát aztán ismét lesittelték – ezúttal kilenc évre. Meglátogattam négyszer, egyszer sírt is. 15 éves voltam, amikor anyával, és testvérével, Jake-kel elköltöztünk Floridába. Kaptam munkát, is, egy boltban csomagoltam. A középiskolában első lettem a rajzversenyen, és a BMX bajnokságon.

A lányok mások voltak, mint én, de aztán találkoztam Savannah-hal. Ő punk volt, és megfosztott a szüzességemtől. Tizenhét voltam, a nagy igyekezetben a mosogató leszakadt a falról a fürdőszobánkban. Persze, hazudtam valamit anyának, hogy mi történt a mosogatóval. Savannah tanított meg autót vezetni és vele voltam életem első punk koncertjén. Kirúgtak a munkahelyről, és a 12 évfolyamban kimaradtam az iskolából. Nem hittem többet istenben.

Grafitizésért letartóztattak. Egy barátom adott egy Polaroid fényképezőgépet, amit egy autó hátsó ülésén talált. Az első pár fénykép tetszett, amit készítettem. Egy Gabe nevű srác varrta fel az első tetoválásomat. Felugrottam egy vonatra, és elmentem Jacksonville-be.

Elköltöztem Philadelphiába, és egy underground zenekarhoz csapódtam. Majd visszatértem Floridába. Nyáron, a nagy melegben felugrottam egy vonatra, ami New Orleansba tartott. A vonaton ismertem meg Alit, aki nagyon szép volt, és volt egy klassz tetkó a karján. Három nappal később lecsapott a hurrikán New Orleansra. Elmentem San Francisco-ba, ott egy paraszt fizetett volna, ha leszopom. De én nem vagyok meleg. Mindenesetre őt is lefényképeztem.

Philadelphiába költöztem ismét, és ott csináltattam egy ugyanolyan tetoválást, amit Alin láttam.

A Polaroidom tönkrement, vettem egy Nikont 150 dollárért. 50.000 mérföldet utaztam vonattal, ezalatt 7000 fotót készítettem. Egy fotópályázaton megnyertem az első helyet, kaptam érte 10.000 dollárt, amit anyámnak adtam. Ismertté váltam az interneten, Paul mutatta be nekem Jacket. Jack harminc éve könyvekkel foglalkozik. Ő rendezte gyűjteménybe a fotóimat. Nem hiszem, hogy ettől leszek gazdag, de szerinte egymilliót is megér a gyűjteményem. Nem akarok híres lenni, de remélem, hogy a munkámra örökké emlékezni fognak.

Brodie ma már felhagyott a fényképezéssel és a vonatokon potyázással is. „Egy visszafogottabb karrierrel próbálkozok, mint autószerelő”.

Nehezemre esik nyugton maradni, de megpróbálom. Még mindig vonz a régi, sokkal szabadabb életmódom, de nem vagyok már gyerek. Megpróbálok lenyugodni.

Brodie képei a neten itt találhatók.

A szöveget többé-kevésbé (inkább kevésbé) pontosan egy orosz oldalról fordítottam, mert az eredeti angolt sehol nem találtam. Elnézést a pontatlanságokért.

fishki.net: На обочине: другая Америка в объективе фотографа-панка Майка Броди
theguardian: Mike Brodie's freight-train photographs: 'It's a romantic life, at least in the spring and summer'

Bejegyzésmegtekintések száma: 1411