Az elhagyott épületek vagy éppen sufnik a kíváncsi emberek számára mindig nagy vonzerőt képviselnek, hogy vajon milyen elfeledett értékek porosodnak odabent. Gyerekként Gyömrőn, a Wekerle utcában – ahol a nyaraink jó részét töltöttük – mi is boldogan kutattuk át a kertvégi sufnit, meg nagyapám félhomályos és poros műhelyét, ahol a rég beszáradt festékes és hígítós üvegek között találtunk egy címke nélküli üveget is.

Az volt nagyapátok vésztartaléka, mondta nagyanyánk, amikor megmutattuk neki, és ez a vésztartalék szó valami nagyon büdös, festékszerű vegyszerként tudatosult bennünk akkor. Jó pár évre volt szükség ahhoz, hogy ez a szó is a helyére kerüljön a szótárunkban. Szegény nagyapánknak ugyanis az volt a pálinka-vésztartaléka lokális-prohibíció sújtotta vészterhes időkre.

Persze a gazdag nyugaton mindmáig kerülnek elő rejtegetett vagy csak elfeledett autócsodák elhagyott fészerekből, de az elhagyott épületeknek – talán nem túlzok, – az egykori Szovjetunió területén van valódi kultusza.

Persze ott meg nem árt némi egészséges gyanakvással közelíteni ezeket a helyeket, hiszen bármelyikben lapulhat egy-két elfeledett nukleáris reaktor (lásd, az elhagyott nukleáris világítótornyok esetét) vagy mondjuk némi „biohazzard” materiál. Esetleg pár űrrepülőgép, ha már Bajkonur környékére vetett szerencsénk és kíváncsiságunk.

„Olyan volt, mint amikor az ember egy antik istenség sírkamrájába toppan be” – írja le a pillanatot Ralph Mirebs, a fotós, amikor először lépett be az elfeledett hangárba. „Két űrrepülőgép alussza itt évtizedek óta Csipkerózsika álmát” – folytatja írását.

Sajnos, az a gép, amelyik valóban járt az űrben, nem lehet közöttük, mert egy 2002-es balesetben megsemmisült. Ebben a hangárban valószínűleg a maradék négy, már elkezdett, de soha be nem fejezett társaiból felejtettek kettőt.

A Buran (oroszul: Буран (hóvihar) szovjet űrrepülőgép, melyet az amerikai Space Shuttle alapján fejlesztették ki az1980-as években az NPO Molnyija vállalatnál Gleb Lozino-Lozinszkij vezetésével. Csak egy teljesen befejezett példánya készült el, amely egy, személyzet nélküli próbarepülést hajtott végre 1988.november 15-én, azután már nem repült többet. Mivel a rendszer fenntartása drága volt, 1992-ben leállították a programot. Ekkorra már egy másik űrrepülőgép építését is elkezdték. Az űrrepülőgépeket Enyergija hordozórakétával indították volna Bajkonurból. 2002. május 12-én a Buran tárolására használt hatalmas hangár teteje a nem kielégítő karbantartás miatt beszakadt, az űrrepülőgép megsemmisült. A balesetben nyolc munkás halt meg. Forrás: Wikipedia: Buran 

A Szovjetunió – szerencsére – már (és még) sehol sincs, a hatalmas – 130 méter hosszú, 60 méter magas hangár is elveszett a Pest megyénél némileg nagyobb, Kosmodrom hatalmas és szinte lakatlan pusztaságában.

A bajkonuri űrrepülőtér, a Kosmodrom a szovjet birodalom szétesését követően Kazahsztánhoz került, de Oroszország 1995-től kibérelte a területet, és azóta is innen indulnak többek között a nemzetközi űrállomásra a Progressz és Szojuz űrhajók.

Ha a hozzám hasonló „fotelturista”-ként végigpásztázzuk a területet a Google.maps-ban, iszonyú mennyiségű elhagyott és lehet, hogy elfeledett épületet, hangárt és kilövőhelyet fedezhetünk fel ott.

A hidegháború kölcsönös katonai elrettentése mellett a két világhatalom leglátványosabb rivalizációs terepének az űrrepülés számított. Melyikük küld először embert a Holdra, melyikük fejleszt modernebb technológiát.

Mellékszál ez ügyben, de ennek az eszement konkurálásnak nagyon sok találmányt köszönhet a világ, és ezt a húzóerőt én személy szerint nagyon hiányolom napjainkból. (Az egyre laposabb és mindent-tudóbb mobiltelefonok szerintem nem tekinthetők fejlődésnek, vagy legalábbis nem igazán előremutatóak. A szelfibotról nem is beszélve. Zárójel bezárva.).

Az eredeti témához visszakanyarodva; az USA-ban, még jóval az Apolló program lezárását megelőzően kezdték el kidolgozni az űrrepülőgépek terveit. 1976-ban épült meg az első space shuttle-jük, az Enterprise, mely bár űrrepülésre még nem volt alkalmas, de a légköri teszteket ezzel a géppel végezték el; elsőként a Columbia jutott ki az űrbe, 1981-ben.

A Szovjetunió sem akart lemaradni ebben a versengésben, ők a 80-as években kezdtek bele a saját űrrepülő-programjukba.

Az első orbitális repülést a Buran 1988-ban – személyzet nélkül – valósította meg, visszatérése előtt kétszer kerülte meg a Földet, majd automatikus leszállást hajtott végre a bajkonuri űrrepülőtéren (erre, mármint az automatikus repülésre az amerikai gépek nem voltak képesek).

Ezután a Buran program, no meg, nem mellesleg az egész Szovjetunió feledésbe merült. Az amerikai űrrepülőgépek közül utolsóként az Atlantis járt utoljára az űrben, az STS-135 program keretében.

Az űrrepülőgépek kora ezt követően leáldozott, főleg azért, mert kölségeik jelentősen meghaladták a hagyományos űrrakétákét. Jelenleg a nemzetközi űrállomást nagyrészt a Bajkonurból indított teherszállító Progressz rakéták és a személyszállító Szojuz űrhajók látják el.

A világ - és főleg az USA - azóta is adós maradt az űrrepülőgépek utódjával.

Upd1.: Ok, az Elon Musk-féle SpaceX azért jó úton jár…

Travelbook.de: UNGLAUBLICH, WAS EIN MANN IN DIESEM VERLASSENEN HANGAR FAND (német)
Wikipedia: Buran (magyar)
Wikipedia: Space Shuttle (magyar)

Bejegyzésmegtekintések száma: 2011