Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen


passport:talalkozas_leninnel

Találkozás Leninnel

Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben
s havas tarlókon Ön itt van vélünk.
Az Ön nevével, a szívével szívünkben
eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk.
Elment a nap, táskájába tevén
ügyeit, gondjait. Csönd lesz talán.

Ketten vagyunk most: Lenin meg én,
Lenin mint fénykép szobám falán.

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal (részlet)

Találkozás Leninnel

Még talán szakközépiskolás koromban is (1986-91, még a múlt században) egy kötelező pontja volt az összes megemlékezős – szovjetekkel összeborulós, és együtt-sírós programnak a fenti költemény. Habár az utolsó tanévben még élőben láthattuk a Jurányi utcai iskolánkból (Hámán SzKI) hogy szorgos kezek hogyan szerelik le a vörös csillagot a Parlament kupolájáról, a fenti költemény legalább két zárósorára szerintem még jól emlékszik mindenki.

Kinyílt előttünk a világ, mehettünk, amerre akartunk (például Amszterdamba), a közterületekről a Szoborparkba szorultak a nyomasztó alkotások, Lenin-szobrok (hogy átadják helyüket az esztétikailag sokkal kiemelkedőbb gurulmadaraknak. Zárójel bezárva.). Ma már szinte csoda, ha valahol sikerül beleakadnunk egy-egy Lenin-szoborba, lehet, hogy akár a Déli-sarkig kell utaznunk, hogy láthassunk egyet (spoiler alert: de lehet, hogy már ott sem).

Antarktisz, 1959., Jevgenyij Tolsztikov expedíciója

1958. december 14-én Jevgenyij Tolsztikov szovjet poláris felfedező vezette azt a szovjet expedíciót, mely elérte az úgynevezett elérhetetlenségi pólust (pole of inaccessibility, Pol der Unzugänglichkeit) az Antarktiszon.

A kifejezés a Déli-sarkvidék azon részére vonatkozik, amely a környező tengerektől minden irányból legtávolabb van. Mivel a megközelíthetetlenség pólusa a kontinens legtávolabbi pontja minden parttól, ezért ez a legnehezebben elérhető vidék, különösen az Antarktiszon.

1959 április 1., az expedició lerakodik

Az elérhetetlenségi pólus meghódítása

Az 1958-as szovjet expedíció az elérhetetlenségi pólusra a Szovjetunió válasza volt az Amundsen-Scott állomásra, amelyet az Egyesült Államok két évvel korábban, 1956-ban létesített a Déli-sarkon. Az amerikaiak Antarktiszon elért sikereinek ellensúlyozása indították a szovjetek a harmadik, 18 tudósból álló antarktiszi expedíciót, speciális vontatókkal és traktorokkal a pólus felé.

a bázis 1959-ben

A felszerelés mellett a szovjet csapat egy hordozható, előre összeszerelt („lapra szerelt”) 260 négyzetméteres kunyhót is vittek magukkal. A kunyhót elektromos sütővel és olajsütővel, generátorral és rádióval is felszerelték. Ja, míg el nem felejtem, a déli-sarki túléléshez elengedhetetlenül szükséges Lenin mellszobrot is vittek magukkal, amelyet a kutatók a kunyhó mellett, egy magas oszlopon (totem-oszlop?) állítottak fel.

A rideg külső kedélyes belsőt takar

Habár szovjet expedíció jelentős mennyiségű élelemmel és üzemanyaggal rendelkezett, a táborverés után 12 nappal visszaindultak. A felszerelt kunyhót ott hagyták, Leninnel együtt, egy tábla társaságában, melyben meghívták a leendő látogatókat a menedékhely használatára. Nyilván sokan nem vetődtek arrafelé, de a Lenin-totemoszlopos menedék egy ismert pontjává vált a vidéknek – persze nem volt nehéz dolga a sok helyi látnivaló tengerében.

A látogatók hosszú sora

A Déli-sarkon az elérhetetlenségi pólus nemcsak távoli és barátságtalan hely, hanem 3700 méterrel a tengerszint felett található. Már normális klímájú vidékeken is ilyen magasságban jelentősen zordabb körülményekkel találkozhatunk, mint a völgyben – gondoljunk csak például az Alpokra – de ott már a „völgy” is már meglehetősen zimankós vidék.

Az állomás környékén az átlaghőmérséklet -58,2 ° C körül alakul, és ez a tény is biztosította, hogy a szovjet kunyhó ne fogadjon túl gyakran vendégeket. Ennek ellenére időnként néhányan elvetődtek a menedékhelyre.

1964 -ben például amerikai felfedezők egy csoportja a Maud királyné föld expedíció keretében az Antarktisz megközelíthetetlenségi sarkához is ellátogatott. Amikor az amerikaiak megtalálták a szovjet kunyhót, állítólag úgy rendezték át a szobrot, hogy Lenin Moszkva helyett azóta Washington DC-re szegezi szigorú tekintetét.

Lehet, hogy ez a tény is közrejátszott a rendszer bukásában – ki tudja?

Az eltemetett bázis 2007-ben

Nagyjából negyven évig senki nem tette be a lábát a fagyott tájra, míg 2007 januárjában egy kanadai és brit kutatócsoport, köztük a kanadai Paul Landry és a brit Rupert Longsdon, Rory Sweet és Henry Cookson újabb merész kísérletet tettek, hogy elérjék az elérhetetlent.

Team N2i

Team N2i

A team tagjai elszánták magukat, hogy motoros meghajtás nélkül, snowkiten-nel (vitorlázva-síelve) teszik meg az 1700 kilométeres utat az orosz „Novolaszarevszkaja” tudományos bázistól az elérhetetlenségi pólusig. A naplójukból idézek:

2007 január 19.-én 17.30 órakor értük el a POI -t – az Antarktisz közepét. 36 órája ébren voltunk, és 25 órát küzdöttünk, hogy megtegyük az utolsó 249 km -t és elérjük célunkat.

20 kilométerrel a cél előtt fájdalmaink eltűnni látszottak - már csak a csípős hideg és még egy órányi kiting maradt hátra. 6 km-rel a cél előtt egy pontot észleltünk a horizonton. A szemünk a kimerültségtől már többször becsapott minket, de mi annyira akartuk, hogy valami ott legyen.

Ahogy közelebb értünk a „ponthoz”, észrevehető oszloppá, körvonalakká kezdett összeállni …..a mellszobor! Azzal a felismeréssel szembesülve, hogy Lenin teljes valójában még mindig ott üdvözölt minket, mindannyian nevetésben törtünk ki.

A régi szovjet kunyhó melletti oszlop még áll, körülbelül 2 méterrel a hóhatár felett – rajta Lenin mellszobrával, mely nagyobb az életnagyságnál. Műanyag kompozitból készült, így teljesen fagymentes – mintha tegnap tették volna oda. Az egész annyira, nagyon szürreális.

[..]

Némi pihenő után a csapatunk a szobor körül ásott, de végül nem találtuk meg az „aranykönyvet”, melyet állítólag a szovjetek hagytak ott, hogy mindenki aláírja, amikor ideér.

A Team N2i és Lenin

Napjainkban

Az expedíció óta eltelt majd 15 évben a hó már jó eséllyel teljesen ellepte a bázist, no meg a szobrot, de ki tudja. Lehet, hogy Lenin szigorú tekintetét továbbra is Moszkvára Washingtonra szegezi.

A rablánc a lábon nehéz volt,
De széttörte büszkén a nép.
Mert példája volt ki érte
Feláldozta hű életét. Lenin!
A hős, ki csak népének él.

Lenin dal, részlet

Hasonló írások itt, a passport-on

szerző: Vámos Sándor

Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.

A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Bolyongó Facebook oldalt.

Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n

Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található.

A bejegyzések időrendben:

Bejegyzések: 175..151
Bejegyzések: 150..126
Bejegyzések: 125..101
Bejegyzések: 100..076
Bejegyzések: 075..051
Bejegyzések: 050..026
Bejegyzések: 025..001

A passport.blog tag-jei itt találhatók felhő fomában. A tag-ek a bejegyzésben felbukkanó kifejezések és szavak. Ezekkel több bejegyzés is összeköthető.

Az oldal látogatottsági adatai:
Ma: 1 / Tegnap: 0 / Összesen: 1671

2022/04/05 20:27

Források

passport/talalkozas_leninnel.txt · Utolsó módosítás: 2021/09/02 14:51 szerkesztette: vamsan