Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen


passport:nemet_hackerek_es_a_kgb

Német hackerek és a KGB

Húsz éve az ARD számolt be először a „Brennpunkt” című műsorában, hogy a Német biztonsági Hivatal egy keleti kémhálózatot leplezett le 1989 március 2-án. „Keleti kémek hatoltak be a nyugati számítógépes hálózatokra”, „német hackerek dolgoztak a KGB-nek”, szóltak a hangzatos főcímek, pedig a valóság – ezúttal meglepő módon – egy még meredekebb történet volt. 

Karl Koch

Ugyanezen a napon a rendőrség egy nagy razzia során négy fiatal férfit tartóztatott le, és házkutatások során még további 14 állítólagos segítőtől gyűjtött be bizonyítékot. A három férfi; Karl Koch alias „Hagbard Celine“, Dirk-Otto B. alias „DOB“ és Peter C. alias „Pedro“ először 1986-ban próbált kapcsolatot létesíteni Kelet-Berlinben.

Eleinte nem sok sikerrel jártak, de aztán egy KGB ügynök – fedőneve „Szergej” volt – meglátta a lehetőséget a csapatban. Az elkövetkező pár évben a társaság hatalmas mennyiségű adatot juttatott el a szovjet hírszerzésnek, akik ezt 90.000 DM-mel (mai értéken 80.000 euró) honorálták.

Ebben az időszakban még a nagyszámítógépek uralták a piacot, az internet még éppen hogy megszületett – a WWW-t például ebben az évben dobta be a köztudatba Tim Berners-Lee. A kémkedés eszközei is a kor technikai színvonalához igazodott: telefonos (akusztikus) modemekkel hatoltak be a nagygépek közötti hálózatokra, és mágnesszalagos tárolók között másolgatták a lopott adatokat.

A lenti film olyan emlékeket ébresztett bennem, melyek mellet nem tudtam elmenni (hackelés C64-gyel, Computer Caos Club, ősrégi terminálok, akusztikus modem, ..) így rádobtam néhány estémet, és nagyjából feliratoztam a tudósítást, remélem, másokban is ébreszt némi nosztalgikus libabőrt (a videót kommentelni ér!):



A fenti filmben egyébként a nevek egyáltalán nem stimmelnek, talán el akarták fedni az elkövetők személyazonosságát, de érdekes módon erre sehol nem utaltak. Érdekes megfigyelni a hatóságok értetlenségét és tehetetlenségét a CCC által képviselt hacker-szcénával szemben. Ez valószínűleg napjaikban se változott semmit.

A hacker-csapat vezetője, az akkor 21 éves Karl Koch volt, aki 1986-ban a hannoveri Cebit-en be is mutatta tudását, hogy egy otthoni kisgéppel, egy akkor újdonságnak számító Commodore 64-gyel hogyan lehet a nagyszámítógépes hálózatokra bejutni – betörni.

A sajtónak már ott sem engedte, hogy az arcát lefilmezzék, és minden oka megvolt megvédeni az identitását. Kábítószerfüggő, mentálisan rendkívül instabil személyiség volt, aki szerint a sötét erők vadásztak rá, és nicknevét is egy „Illuminatus!“ című romantikus trilógiából választotta.

Nem sokkal azután, hogy a csapat felvette a kapcsolatot a KGB-vel, az amerikaiak is megtalálták a hackelések nyomait. Clifford Stoll professzornak, a Lawrence Berkeley egyik rendszergazdájának (milyen idők; professzorok voltak a rendszergazdák!) tűnt fel egy 75 centes gazdátlan számla, no meg az, hogy valaki furcsa keresőszavakkal garázdálkodik a hálózatán, és innen jött rá az illetéktelen behatolásra.

Clifford Stoll professzor

Miután visszakövette a hívásokat, és a szálak az NSZK-ba vezettek, egy csapda felállítása mellett döntött; egy jókora állományt hozott létre „SDInet” néven. A „Stratégiai Védelmi Kezdeményezés” (Strategic Defense Initiative), rövidítve SDI, a 80-as évek második felében forró téma volt. Az akkori amerikai elnök, Ronald Reagen indította el a védelmi programot, mely az ellenséges rakéták ellen világűrbeli védelmi rendszert célzott meg – ezt a rendszert szerencsére azóta sem valósították meg.

A csoport megette a csalit, és miközben a jókora állományokat próbálták gépről-gépre mozgatni, a hatóságok is lekövették ezt, és így bukkantak a hackerek rejtekhelyére, ahonnan egy Atari ST-vel követték el a lopást. Karl Koch valószínűleg érezte, hogy szorul a hurok, ezért 1988-ban felajánlotta magát koronatanúnak, de a hatóságok ezt nem fogadták el.

1989 május 23-án Koch ebédidőben elhagyta a munkahelyét, ez volt az utolsó alkalom, hogy életben látták. Elszenesedett testét egy héttel később, egy Alsó-Szászországi erdőben Celle közelében találták meg, egy üres benzinkanna mellett. Hogy mi, vagy ki okozta a halálát, máig nem derült ki. Lehetett akár öngyilkos is, de nagyon sok jel a halála helyszínén arra mutatott, hogy nem ez történt. Talán valamelyik szolgálat, vagy éppen a KGB hallgattatta így el a köztudottan mentálisan meglehetősen instabil, akkor 23 éves hackert.

Karl Koch

Társait, Peter C.-t két évre, Dirk-Otto B.-t 14 hónap és még egy társtettest, Markus H.-t (alias Urmel) 20 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Az egész kémkedési ügyet a bíróság naiv fiatalok igen veszélyes tréfájának minősítették – ami azonban halálos véget ért. A csapatot lebuktató Clifford Stoll így fogalmazott az esetről írt könyvében, a „A kakukktojás”-ban: „Karl Koch tragikus halála mélyen megdöbbentett. Nem akartam megölni senkit.” - lehet, hogy az egész történet lelkileg őt viselte meg a leginkább.

Ui1

Nem tudom, megfigyelték-e már, hogy nincs kémügy magyar szál nélkül, és ez az eset sem kivétel e szabály alól.

A filmben két magyarra is található utalás; egyrészt itt van a rejtélyes számítógépcsempész és vélhetően jó KGB kapcsolatokkal rendelkező pittsburgh-i Belló László. Róla semmi egyéb utalást nem találtam – talán ha valakit érdekelnek a rejtélyes sztorik, utána nyomozhatna.

A másik eset a – szintén a filmben említett – Werner Stiller-é. Róla fogok még írni, mert az ő története sem semmi. A DDR-ben a Hírszerzésnél (MfS) dolgozott, de már innen is a nyugatnémet szolgálatnak, a BND-nek kémkedett.

1979-ben lépett le nyugatra, rögtön egy rakás keletnémet ügynök bukását előidézve, akik közül páran szépen beépültek például az IBM-be - ez az eset kerül említésre a fenti filmben.

Persze az NDK-ban szinte azonnal halálra ítélték, ő pedig a nyugatnémet szolgálattól új identitást kapott, a budapesti születésű Klaus-Peter Fischer-ét. Fisher/Stiller aztán 1990-ben Budapestre költözött, és ott is élt 2016-ban bekövetkezett haláláig.

Ui2

A hatóságok hozzáállása a hacker szcénához az elmúlt húsz évben egy jottányit nem változott. Nem értik, alábecsülik, vagy éppen túlmisztifikálják ezt a világot. A hackerek pedig fontos szerepet töltenek be a rohamosan fejlődő számítástechnikában. A nagy rohanásban ugyanis a cégek többsége megfeledkezik a biztonságról, vagy legalábbis jelentősen alábecsüli annak a fontosságát.

Itt jönnek a képbe az etikus hackerek, akik a réseket, melyeket feltárnak, a cégek és az illetékes hatóságok felé jelzik, ahelyett, hogy – mint a fenti példa is mutatja – rögtön visszaélnének ezekkel, vagy eladnák jó pénzért. Éppen ezért súlyos tévedés a hatóságok részéről az egész szcénát kriminalizálni, és főleg agyatlan módon büntetni.

Továbbra is keresek megjelenési lehetőséget az írásaim számára. Ha esetleg van ötleted, ne késlekedj és osszd meg velem! Elérhetőségeim az Impresszumban találhatók.

A passport.blog jelenlegi egyetlen megjelenési lehetősége a Facebook. Ha értesülni szeretnél az új bejegyezésekről, kövesd a Passport Facebook oldalt.

Eddigi bejegyzések a bolyongó.hu-n

Az összes bejegyzés ABC-be rendezett indexe itt található.

A bejegyzések időrendben:

Bejegyzések: 175..151
Bejegyzések: 150..126
Bejegyzések: 125..101
Bejegyzések: 100..076
Bejegyzések: 075..051
Bejegyzések: 050..026
Bejegyzések: 025..001

A passport.blog tag-jei itt találhatók felhő fomában. A tag-ek a bejegyzésben felbukkanó kifejezések és szavak. Ezekkel több bejegyzés is összeköthető.

Az oldal látogatottsági adatai:
Ma: 1 / Tegnap: 1 / Összesen: 83

2021/07/07 13:05

Források

passport/nemet_hackerek_es_a_kgb.txt · Utolsó módosítás: 2021/04/13 21:47 (külső szerkesztés)