A kiválasztott változat és az aktuális verzió közötti különbségek a következők.
Előző változat mindkét oldalon Előző változat Következő változat | Előző változat | ||
passport:japan_uzembehelyezes [2021/03/20 00:07] vamsan |
passport:japan_uzembehelyezes [2021/04/13 21:47] (aktuális) |
||
---|---|---|---|
Sor 1: | Sor 1: | ||
+ | ====== Japán üzembehelyezés ====== | ||
+ | {{ passport: | ||
+ | |||
+ | Ballagtunk egymás mellett Olivérrel a csomagkiadó pultok felől.Két kofferkocsit toltunk magunk előtt, mindenféle műszerekkel rogyásig megrakva. Szerencsére ezeknek az // | ||
+ | |||
+ | //„Ma este elhívtak minket a kollégák inni. Néha el szokott durvulni a helyzet, de persze nem itt, Japánban. Nagy gondod ugye nincs az ivással? | ||
+ | |||
+ | Megtorpant, a hátulról érkező figyelmetlen, | ||
+ | |||
+ | Miközben a hátulról érkezők elszédelegtek mellette, kissé gyűrött ábrázataikkal, | ||
+ | |||
+ | Én akkor voltam először Japánban, meg még vagy nyolcszor az azóta eltelt húsz évben -- az ottani árakkal szembesültem először a reptéren. A taxi a kisvárosig, | ||
+ | |||
+ | Az autópálya sokszintes volt, a látvány kétoldalt kissé monoton. Három-négy emeletes házak szürke tömege, néha egy-egy folyó. A háromsávos pályán mindenki száz körül araszolt fizetőkaputól fizetőkapuig. Akkor állt össze a kép számomra, hogy pár héttel azelőtt, amikor a japánok jöttek Stuttgartba átvenni a gyártósort, | ||
+ | |||
+ | Én meg vezettem, a 81-esen Rottenburg felé, úgy kétszáz és kétszázötven között, kiélvezve minden pillanatát annak, hogy a főnököm kölcsönadta a céges A8-asát, hogy etessem meg a csapatot. // | ||
+ | |||
+ | Először a gyárhoz mentünk, hogy kipakoljuk a műszereket, | ||
+ | |||
+ | A hotelben gyorsan zuhanyoztunk, | ||
+ | |||
+ | Komoly cégnek dolgoztunk, minden újabb ország meglátogatása előtt tanfolyam és vizsga is volt az adott országból. Az éttermi részt szemléltették is velünk, hogy a gyári (acélbetétes) bakancsainkat lerúgva törökülésben egy alacsony kis asztalka köré kellett jógáznunk magunkat. Aztán a zokninkból induló termik elérte az orrunkat, és az oktató rátért arra, hogy mielőtt tradicionális étterembe indulnánk Japánban, saját érdekünkben mindig fürödjünk és vegyünk tiszta zoknit. | ||
+ | |||
+ | Erre szerencsére ott nem volt szükség. Oli gyorsan elővezette az ötletét, hogy gyorsíthatnánk az // | ||
+ | |||
+ | Azért ez így is elég vicces volt, de ha valaki évekig nemzetközi üzembehelyezésben utazik, akkor már rutinból tolta ezt a dolgot. Az angolra visszatérve; | ||
+ | |||
+ | Csehországban a reggelimet kihozta a felszolgáló néni vastagon hagymával megborítva. A hagymás szájszag nem bizalomfokozó tényező a gyárakban, így másnap rendeléskor kértem, hogy hagyma nélkül, ha lehet. // | ||
+ | |||
+ | És -- visszatérve Japánba -- valóban, jellemzően aktivitivel tisztáztuk a nem túl egyszerű gyártósoron felmerülő problémákat is, meglehetősen magas hatásfokkal. A gyorsítást is rutinból azért kérte Oliver, mert túl mély eszmecserét ugye, a hiányzó közös nyelv híján -- nagyon nem folytathattunk. | ||
+ | |||
+ | Áthidaló megoldásként vendéglátóink az asztalhoz gurítottak egy karaoké szettet (mert a zene ugye összeköt, vagy mi), monitorral, mikrofonnal és erősítővel, | ||
+ | |||
+ | Oli lecsapott a mikrofonra, majd elbődülte az // | ||
+ | |||
+ | Vendéglátóink az idő múltával behúzódtak az asztal alá, ott folytatták egyre hamisabban csengő zártkörű karaoké partijukat, aztán lassan csak a halk szuszogás hallatszott ki onnan, mi meg eldumáltunk még, kikértünk pár további sör-szakét. Amikor a tulaj már láthatóan csak a mi asztalunk körül sepregetett és a többi asztal kiürült, ahelyett hogy éltünk volna a Bad Spenceres óra--visszaállítgatós technikával, | ||
+ | |||
+ | {{ : | ||
+ | |||
+ | Kettőt. Ugyanis nyilvánvaló volt (illetve a tulaj ráutaló magatartással egyértelművé tette), hogy a négy kolléga az asztal alatt is hozzánk tartozik. Kiértek a taxik, elővigyázatosan elléptünk előlük, mert az első még megállás előtt nyitotta is az ajtókat. Oli előre figyelmeztetett erre az akcióra, mármint, hogy ő egyszer erre nem figyelt, és akkor az ajtó sarka bizony biliárdozott. Igen, a golyókkal. | ||
+ | |||
+ | A második kocsiba bepakoltuk az elázott kollégákat, | ||
+ | |||
+ | Hamarosan megjelent Oli, azzal a londinerkocsival, | ||
+ | |||
+ | Másnap hajnali tíz órakor lekecmeregtem a recepcióra, | ||
+ | |||
+ | A gyár üres volt, a portáson kívül élő lelket nem láttam bent. Találtam egy létrát az egyik elülső géphez támasztva a csarnokban, elvittem hátra, mert a gépek tetejének az átnézésével kezdtük a munkánkat. Olira jutott az első tizenöt gép, rám a többi tizenöt. | ||
+ | |||
+ | Pár órával később már kicsit csodálkoztam, | ||
+ | |||
+ | Áááh, gyorsan leesett, hogy mi történt. Mégsem én voltam az első a csarnokban. Valószínűleg Olivér pár órával előttem érkezett, és ő is a gép tetején kezdett. De meleg is volt a csarnokban, a gépek monoton zúgása álmosító, | ||
+ | |||
+ | Aztán arra kelt, amire másnaposan szokás, hogy nagyon kellett pisilnie. Jött volna le, de valaki vicces kedvű észlény elvitte alóla a létrát. Még nagyjából nyolc évig dolgoztunk együtt, soha nem sikerült meggyőznöm, | ||
+ | |||
+ | Ebben speciel igaza is volt, ezt az esetet leszámítva. Visszagördítettem a létrát a gépéhez, és még volt úgy egy percem, hogy elhagyjam -- a rongyos életemet mentve -- a helyszínt, míg valahogy letornászta magát onnan fentről, négy méter magasból. | ||
+ | |||
+ | {{page> | ||
+ | |||
+ | {{tag> | ||
+ | |||
+ | ~~NOCACHE~~ | ||
+ | Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}} |