A helyszín a Szovjetunió, Moszkva, időpont 1983. augusztus 9. Nem, Stirlitz nem volt ott. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága úgy határozott, hogy zöld utat ad a РТ-23УТТХ „Молодец” programnak. A fejlesztést a NATO az SS-24 „Sсаlреl” (szike) névvel illette és nem örültek neki.

A közel 24 méter hosszú, 2,4 méter átmérőjű, 104,5 tonna tömegű, tizenkétezer kilométer hatótávolságú SS–24 (más néven RT–23) interkontinentális ballisztikus rakéta az atomfegyverek legveszélyesebb csoportjába, a hadászati támadófegyverek közé tartozik; méretét és koncepcióját tekintve az amerikai LGM–118 Peacekeeperhez hasonlítható. Tíz, egyenként akár 550 kilotonnás robbanófej hordozására alkalmas, melyek mindegyike más-más célpontra irányítható. Az eszköznek silókba, vagy speciálisan átalakított vasúti kocsikra telepíthető változata is létezik, találati pontossága – nem hivatalos orosz becslések szerint – 500 méter. Háromfázisú, szilárd hajtóanyagú, startolása hidegindítással történik. Utóbbi azt jelenti, hogy a rakéta a kilövőállást sűrített gáz segítségével hagyja el, a hajtóműveket csak ezt követően kapcsolják be. forrás: honvedelem.hu: Magyarország „atomfegyvere”, szerző: Feith László

A BZHRK betűszó (БЖРК – Боевой Железнодорожный Ракетный Комплекс) a Katonai Vasúti Rakétakomplexum rövidítése. A fegyvert már 1969-ben elkezdték fejleszteni, és jó pár kudarcokkal telített év elteltével sikerült működő rakétákat prezentálniuk a mérnököknek. A rakétákat silóból és vonatról lehetett indítani, ez utóbbi rendszer komoly kihívásokat támasztott a rakétákkal szemben.

A vasúton a vonatkocsik hossza az pályaívek miatt korlátozott, csakúgy, mint a tengelyterhelésük is, ezen kívül a felső-vezetékbe gabalyodó rakéta ugyanúgy nem volt belátható opció, mint a rögtön maga mögött mindent felperzselő rakétahajtómű azonnali alkalmazása.

A megoldások a fenti problémákra látványosra sikerültek. A rakéta orrkúpja csak a kilövés után „fúvódott” fel (ez a lenti filmen, 1:10-nél látható). A tengelyterhelést egyfajta kocsik közötti súlymegosztással ellensúlyozták, és a felső-vezetéket egy speciális kar húzza el az útból (ez egy pillanatra 2:14-nél látható).

A rakétát a vetőcsőből először sűrített gázzal lövik ki, a hajtóművét az csak egy kicsit később indítja (2:06). A képek alapján azért így is rendesen odapörköl a vonatnak. A kilövés előtt a vonatkocsikat munkahengerek segítségével letámasztották.

A vonatot három M62-es sorozatú dízel-villamos mozdony („Szergej”) vontatta. Az első mozdonyban három tiszt teljesített szolgálatot, a további mozdonyokban is ketten-ketten felügyelték a rendet. A 17 (más forrás szerint 12) kocsiból álló vonatszerelvényben a kilenc, rakétákat hordozó kocsi mellett (minden rakétához három kocsi tartozott) helyet biztosítottak a generátoroknak, a személyzetnek és a rakéták irányításához szükséges berendezéseknek is – természetesen mindezt hűtőkocsik kinézetébe „csomagolva”.

Mivel egy szerelvény egyszerre maximum három rakétát mozgatott, és minden rakéta tíz önálló robbanófejet hordozott, egy vonatról 30 célpont ellen indíthattak támadást, egyenként akár 550 kilotonnás robbanótöltettel (összehasonlításként a hirosimai „Little boy” 16 kilotonnás volt, így egy robbanófej nagyjából 30-szoros pusztításra lett volna képes).

Egy 550 kilotonnás nukleáris töltet robbanásának hatása Budapestre (a képet a nuclearsecrecy.com-on generáltam). Ez csak egy töltet, egy rakéta akár 10 ilyen töltetet is hordozhatott, és csak ebből a rakéta-típusból 56 állt (mozgott) a szovjet vezetők rendelkezésére a halálvonatok fedélzetén.

A Szovjetunió megszűnése előtt 92 darab, RT–23-sal rendelkezett, ebből 56 volt vonatra telepítve. A spacedaily információja szerint 36 ilyen halálvonat cirkált a szovjetunióban, a „béketábor” legnagyobb megelégedésére.

A vonatok a NATO számára hatalmas fenyegetést jelentettek, mert bár létezésükről tudtak, azok bárhol úton lehettek a 145.000 kilométeres szovjet vasúton és naponta 1.600 kilométert tehettek meg rajta. Ráadásul sok hasonló, de kevésbé fenyegető tartalmú „civil” hűtővonat is rótta ugyanezeket a síneket. Mindenesetre a NATO 18 kémműholddal próbálta a vonatokat lekövetni.

Szerencsére ezeknek a fegyverek sem kerültek soha éles bevetésre, sorsukat nem is annyira leszerelési tárgyalások, mint inkább az elavulásuk pecsételte meg. Csak bízhatunk abban, hogy ezeket a halálvonatokat (utód nélkül) valóban véglegesen kivonták a forgalomból, de ne legyenek kétségeink affelől, hogy a világ továbbra sem maradt fenyegető(ző) nukleáris nagyhatalmak és játékszereik nélkül.

Bár a START II (Strategic Arms Reduction Treaty) kétoldalú szerződés az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között többek között ezeknek a támadó fegyvereknek a leszereléséről is rendelkezett (volna), a szerződést 2002-ben nem ratifikálták, nincs érvényben.

Helyette a SORT egyezmény lépett hatályba, mely a robbanófejek számát először 2200, majd 2012-ig 1700 példányban limitálja – ez a mennyiség továbbra is bőven elég bármely apokaliptikus film jóslatainak a beteljesítéséhez.

Egy ilyen (hatástalanított) SS-24-es a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum keceli haditechnikai parkjában is megtekinthető.

БЖРК - Боевой Железнодорожный Ракетный Комплекс

honvedelem.hu: Magyarország „atomfegyvere”, szerző: Feith László
spec-naz.org: Fórumbejegyzések (orosz)
wikipedia: RT-23 Molodets (angol)
vokrugsveta.ru: «Дубинки» межконтинентального значения
fishki.net: Экскурсия по боевому железнодорожному ракетному комплексу
spacedaily.com: Russia Scraps Nuclear Missile Trains

Bejegyzésmegtekintések száma: 2032