Pörgessük meg ismét a képzeletbeli földgömbünket, csukott szemmel bökjünk egy helyre, és ha az a pont történetesen nem a végtelen óceánra mutat, már indulhatunk is.

A Föld legmagasabban fekvő vasútvonala Kínában, illetve a kínai fennhatóság alá tartozó Tibetben található, a Himalája lábainál. A vonal – a Lhasa-line – 2006-ban került átadásra, és ekkor orozta el a nevezetes elsőséget a perui, 4829 méter magas Ticlio, és a bolíviai 4786 méter magasan futó Rio Mulatos-Potosí vonalak elől.

A jelenlegi rekorder legmagasabb pontja 5072 méteren található, ami innen Magyarországról, ahol a „csúcs” pár méterrel haladja csak meg az egy kilométert, különösen lenyűgöző.

Akik nincsenek hozzászokva ezekhez a magasságokhoz – azaz a serpákon kívül mindenkinek – komoly problémákat, magashegyi betegséget eredményezhet az átgondolatlan hegymászás. Ennek tünetei lehetnek a hasmenés, hányás, kimerültség, szédülés vagy ájulás. A hegymászók ilyen csúcsok hódítása előtt pár hétre alacsonyabban fekvő alaptáborokba vonulnak el akklimatizálódni, de nyilván egy vonatút előtt sátrat ütni valami magasabb helyen kissé meglepő követelmény volna.

A vonatkocsik felépítése emiatt speciális, sokkal inkább hasonlít egy repülőgép zárt és nyomásszabályozott kabinjához, mint egy fapados BZ utasteréhez. A nyomásszabályozás mellett az utastérbe oxigént is adagolnak a nagy magasságokban, ennek köszönhetően (talán) az utasoknak nem kell végighányniuk az egész utat, mint Badárnak egykoron a japán hajóútját.

A vonal legmagasabb pontjától nem messze található a Föld legmagasabban fekvő vasútállomása is, Tanggula (5068 m). Az állomáson habár van személyzet, és a vonatok is megállnak ott, a le- és felszállás nem megengedett.

Egy vonatról írok, pedig szinte minden nagyobb kínai városból el lehet jutni ezen a vonalon Lhasa-be, Pekingből például 41 óra alatt. A vonatot kifejezetten turistáknak építették, ezért a berendezése gyakorlatilag egy sokcsillagos hotelével vetekszik – már ha valaki hajlandó megfizetni ezért a (kirakatba pakolt) minőségért az emelt árat.

A vonaton három osztály között lehet választani (itt), az első osztályon (soft sleeper) egy Peking – Lhasa jegy 220 dollártól indul, a másodosztályon (hard sleeper) már csak 155 dollártól, míg a nem hálókocsis, fapados jegy (hard seat 3rd class) már 65 dollárárt is kapható.

Míg az elsőosztályú kabin négy ágyas, a másodosztályon már hat alvóhelyet zsúfoltak be egy meglehetősen kis térbe. Lehet, hogy mert öregszem, de a normál ülésen 2-3 napig utazást azért már a kínzás-kategóriába sorolnám. A beszámolók szerint (TripAdvisor) az utazás tényleg lenyűgöző, de pár dologra érdemes figyelni:

• a vonaton a forró ivóvíz ingyen van, érdemes kávét és por-takarmányt magunkkal vinni, az étteremkocsiban sem a választék, sem a minőség nem túl meggyőző
• a kabinok meglehetősen szűkek, európai kényelmet csak az első osztály tud biztosítani, ha nem sorsolnak össze egy (vagy több) rettenetesen horkoló / folyamatosan lármázó kínaival (lásd még: kapszulahotel).
• a vonaton van ülős és guggolós wc is (zenélős nincs)
• aki úgy érzi, hogy a magashegyi betegség beüthet nála, lefekvés előtt készítsen be maga mellé nejlonzacskót, ezzel jelentős éjszakai programot spórolhat magának és kabintársainak

Diashow a vonalról:

Atlasobscura: Tanggula Railway Station
visittibet.org: Beijing to Lhasa Train
chinatibettrain.com: Tangula Luxury Train To Tibet

Bejegyzésmegtekintések száma: 391