bolyongó

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!
====== A Berlinben lezuhant szovjet vadászrepülőgép története ======

Pont ötven éve történt. 1966-ot írtak a naptárak, **Berlin**t ekkor már öt éve fal osztotta ketté, és ez a fal lett a jelképe az egész világ megosztottságának is.

A szovjetek viszonylag új fejlesztésű Jakovlev **Jak-28P** elfogó vadászrepülőgépe (перехватчик Яковлев **Як-28П**) április 6-án 15.18-kor szállt fel a keletnémet **Finow**-ból, hogy egy nyugat-berlini demonstratív átrepülés után tovább folytassa útját a szintén az NDK-ban található **köthen**i támaszpontra. A személyzet két tagja rutinrepülésnek nézett elébe, de ez az út máshogy sikerült, mint ahogy azt eltervezték.

{{ passport:jak_28_5.png |Jakovlev Jak-28P, fotó: kamov.net}}

Nagyon máshogy.

> A Jak--28 különböző változatai elfogóvadász és vadászbombázó repülőgépek voltak, melyeket a Szovjetunióban fejlesztettek ki az 1950-es évekre, a korábbi Jak--25 továbbfejlesztésével. Nyilazott középszárnyas, tandemfutóműves konstrukció volt, hajtóműveit a szárnyak alatt helyezték el, törzsében az így felszabadult helyre bombateret, az elfogóvadász változatnál további tüzelőanyag-tartályokat helyeztek el. Nem exportálták, a repülőgépek nagy részét az 1980-as években vonták ki a hadrendből, a felderítő, rádióelektronikai zavaró és kiképzőváltozatok egészen a Szovjetunió felbomlásáig hadrendben maradtak. Wikipedia: [[https://hu.wikipedia.org/wiki/Jak%E2%80%9328|Jak-28]] 

Ahogy a lakótelepi helyijanik, akik egyetlen estét sem hagynának ki, hogy ne bőgessék végig motorjaikat vagy szakadt tragacsaikat a telepen a lakók legnagyobb örömére, úgy a szovjetek se nagyon hagytak ki alkalmat, hogy repülőikkel ne rezegtessék meg Nyugat-Berlin összes ablaküvegét. Nyilván ehhez viszonylag alacsonyan kellett áthúzni a város felett; nagy valószínűséggel ez alkalommal is így tettek.

Az akció ezúttal viszont tragédiába torkollott. A repülőgép hajtóművei az áthúzás alatt, 15 óra 30 perckor leálltak (más forrás szerint a gép vált irányíthatatlanná) Nyugat-Berlin felett.

A pilótának, **Borisz Kapusztin**-nak (Борис Капустин) és navigátorának, **Juri Janov**-nak (Юрий Янов) ekkor még lett volna lehetősége, hogy katapultálással elhagyják a zuhanó gépet, de ők ehelyett az utolsó pillanatig azon küzdöttek, hogy a zsúfolt városrészek -- //Pichelsberg// vagy //Pichelsdorf// -- helyett egy közeli tóba csapódjon a gép.

{{ passport:terkep.png |Térkép}}

Erőfeszítéseik sikerrel jártak, a hajtóművek leállása után 30 másodperccel a gépet a **Stößensee** nyelte el, mindkét hősi halottal együtt. Az eset után néhány nappal **Willy Brandt**, Berlin akkori polgármestere köszönte meg a két áldozatnak a hősies helytállást -- ez egyáltalán nem volt magától értetődő gesztus abban az időszakban, a részben megszállt városban, a hidegháború közepette.

{{ passport:jak_28.png |a roncsok kiemelése a Stößensee-ből, fotó: Allied Museum / BRIXMISov.net}} 

Ami ezután a ronccsal történt, a máig rejtélyes versenyfutás a szovjetek és a britek között, sokáig inkább csak egy városi legenda volt. Ennek az esetnek járt a végére **Bernd von Kostka** történész az ötven év után feloldott brit titkosszolgálati iratokban:

A nyugat-berlini rendőrség szinte azonnal búvárokat küldött a helyszínre, hogy felkutassák a repülőgép személyzetét, de a zavaros vízben nem láttak senkit a gépben, ezért továbbra is helikopterekkel kutattak a túlélők után.

Eközben igen gyorsan felbukkant egy fegyveres szovjet katonai küldöttség a baleset helyszínén, és követelték a kutatás leállítását, illetve hogy a hatóságok várják meg a szovjet búvárokat. A baleset Nyugat-Berlinben, a //brit szektor//ban történt, ezért az angolok azonnal elutasították a szovjetek követelését.

> A négyhatalmi megszállás a négy hatalom megszállási övezeteinek (zónáinak) kialakítását jelentette, amelyek viszont nem a frontvonalak találkozási vonala mentén, hanem az egyes német tartományok eredeti határait követve történt. (..) Noha Berlin mélyen a szovjet megszállási övezetben helyezkedett el, a szövetségesek döntése értelmében a várost külön négyhatalmi megszállási területre, ún. szektorokra osztották fel, az egyes kerületek határai mentén. Bővebben: Wikipedia: [[https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9metorsz%C3%A1g_sz%C3%B6vets%C3%A9ges_megsz%C3%A1ll%C3%A1sa|Németország szövetséges megszállása]] 

A szovjetek és a britek viszonya ekkor már egyáltalán nem volt felhőtlennek mondható. A 48-as blokád (amire a légihíd volt a válasz), illetve a 61-ben felhúzott berlini fal -- és csak a nagyobb konfliktusforrásokat említettem meg -- nem túl sokat lendítettek a szovjetek népszerűségén a nyugati városrészben.

{{ passport:jak_28_3.png |a roncsok kiemelése a Stößensee-ből, fotó: Allied Museum / BRIXMISov.net }}

Másnap a **Royal Navy** búvárai érkeztek Portsmouth-ból, és 22.30-kor a felszínre hozták a személyzet földi maradványait. Őket 3 és fél órával később -- katonai tiszteletadás mellett -- átadták a szovjeteknek.\\ //„Ezzel a művelet humanitárius oldala befejeződött,”// írta von Kostka //„és elkezdődött a titkosszolgálati rész.”//

Ekkor még a britek nem tudták -- habár az ideges szovjetek lévén sejthették -- hogy mi zuhant a tóba. A Navy búvárokat mindenesetre meglepte, és hatalmas szerencseként értékelték, hogy a szovjeteknél egy éve rendszeresített Jak-28P pottyant az ölükbe, illetve a tóba, ami a Vörös Hadsereg egy igazán új és eleddig ismeretlen fejlesztése volt.

Még a gépnél is sokkal értékesebb volt számukra a fedélzetre telepített **RP-11 Oryol-D** típusú radar, ami a szovjetek egyik legjobbjának számított. Az angol búvárok meglepetése csak fokozódott, amikor a gépen megtalálták a sértetlen **barát-ellenség felismerő rendszer**t.

Habár a készüléket ellátták önmegsemmisítő funkcióval, ezt a gép személyzetének már valószínűleg nem volt alkalma aktiválni. A baleset után egy héttel a szovjetek visszakapták a roncsot, illetve annak nagy részét -- azt a részt, ami az angolokat annyira nem érdekelte.

{{ passport:jak_28_4.png |RP-11 Oryol-D58}}

**RP-11 Oryol-D58** típusú radar a repülőgép orrkúpjában, \\ forrás: [[http://aerospace.boopidoo.com/philez/Su-15TM%20PICTURES%20&amp;%20DOCS/Overscan's%20guide%20to%20Russian%20Military%20Avionics.htm|aerospace.boopidoo.com]]

Ellenben például a repülőgép új fejlesztésű turbináival. Az első -- a gépről leszakadt turbinát -- csak április 18-án találták meg, és gyorsan el is küldték az angliai Gatow-ba, némi elemzésre. A másik hajtómű egy hét múlva került elő. Három nappal később a szétszerelt és pontosan dokumentált első turbinát is visszaszállították a helyszínre, és ismét elsüllyesztették a tóba, hogy ismét //„felfedezhessék”// azt.

Május 2-án végül mindkét turbinát átadták a szovjeteknek. Átadáskor a szovjetek nehezményezték, hogy pár fontos rész még hiányzik a gépből -- nyilván a barát-ellenség felismerő rendszerre gondoltak -- de ezt -- csakúgy, mint a radarrendszer nagy részét -- soha nem kapták vissza az angoloktól.

==== google.maps ====
A repülőgép lezuhanásának a helyszíne:

{{url>https://www.google.com/maps/embed?pb=!1m18!1m12!1m3!1d7158.792983932303!2d13.203109425608888!3d52.50765682540206!2m3!1f0!2f0!3f0!3m2!1i1024!2i768!4f13.1!3m3!1m2!1s0x47a857a705f28db7%3A0xf90ae25c85d33d8c!2zU3TDtsOfZW5zZWU!5e1!3m2!1sde!2sde!4v1590409842614!5m2!1sde!2sde" width="600" height="450" frameborder="0" style="border:0;" allowfullscreen="" aria-hidden="false" tabindex="0">}}

{{page>passport:lablec}}
==== Forrás ====
welt.de: [[http://www.welt.de/geschichte/article154005168/Sowjetischer-Superjet-stuerzte-ueber-West-Berlin-ab.html|Sowjetischer Superjet stürzte über West-Berlin ab]]

{{tag>2016 katasztrófa repülés történelem 1966 baleset radar kémkedés hidegháború Berlin NDK Szovjetunió Németország Royal_Navy Jak-28P Finow Köthen hősi_halál lezuhan MI6 Willy_Brandt RP-11 Oryol-D KGB osztalgia érdekes_történet}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}
bolyongó

Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen

Eszközök az oldalon
