====== A 23. emelet rejtélye ======

Észtország történelme nagyon sok fordulópontján párhuzamos a magyarral; ne szépítsük a dolgot, a huszadik században ők is, csakúgy, mint hazánk, rendesen szívóágra kerültek.

Először is amikor Sztálin és Hitler, még közvetlenül a második világháború előtt lepacsiztak egymással, a Molotov--Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában kiutalták az országot a Szovjetuniónak. A második világháború folyamán ugyan a németek visszafoglalták az országot, de abban az észteknek semmi köszönetük nem volt; csakúgy, mint a Vörös Hadsereg visszatértében sem.

Miután a németek véghezvitték a Holokausztot és lerabolták az országot, a szovjetek deportálásokkal kezdték regnálásukat. A teljes Baltikum felnőtt lakosságának mintegy 10 százalékát irányították málenkij robotra, közülük csak minden második ember térhetett vissza szülőföldjére a 60-as évektől. A többiek pedig eltűntek, de többnyire elhunytak, például [[passport:sztalin_elfeledett_vasutja|Sztálin agyament vasútjá]]nak az építése közben. Amikor a vörösök betagolták az országot a Szovjetunióba //„Észt Szovjet Szocialista Köztársaság”// néven, ez ellen már nem nagyon tiltakozott senki a kifosztott és porig alázott országban.

{{ passport:viru_hotel_5.png |a Viru Hotel még a szovjet időkből}}

A szovjetek militarizáció-fétisének gyakorlatilag az ország teljes északi partja áldozatul esett -- itt telepedett meg a Balti Flotta egy része. Például a tengerparti kisváros, Paldiski, a külvilágtól teljesen elzárt városok sorsára jutott tengeralattjáró támaszpontja miatt, ahol egy atom-tengeralattjáró 1:1 méretarányos és működőképes modelljét is felépítették a buzgó vörösök.

Bár ha a szovjeteken múlott volna, az egész országot elzárták volna a külvilágtól és betelepítették volna „hithű” oroszokkal, de szerencsére a birodalom mohó dolláréhsége felülírta ezeket a törekvéseket. Hagyniuk kellett, hogy Észtország legalább részben megnyissa a határait a vastag pénztárcákkal érkező külföldiek -- főleg finnek előtt. Hasonlóan a teljes keleti blokkban bevett stratégiákhoz, itt sem engedték a turistákat szabadjára, és itt is -- csakúgy, mint akkoriban Magyarországon is -- az idelátogatók csak az arra kijelölt hotelekben szállhattak meg.

Tallinn-ban, a fővárosban 1972-ben rohamtempóban húzták fel a célnak teljesen megfelelő **Viru hotel**t. Az épület kívülről nagyjából úgy néz ki napjainkban is, ahogy azt a szovjet esztéták fejlett szépérzéke diktálta; szarul. Na jó, miután egy finn hotellánc kezére került az épület, megpróbálták azt valamelyest felpimpelni, a legtöbbet kihozni a lehetőségekből, nem túl nagy sikerrel.

{{ passport:viru_hotel_4.png |balra: a lift is csak 22 emeletről "tud", jobbra: kilátás a KGB-től}}

Az épület eredetileg egy meglehetősen szürke, 22 emelet magas betontömbként tornyosult a város fölé.

Legalábbis szinte mindenki úgy ismerte, hogy az épület huszonkét emeletes, még a lift is csak 22 emeletről //„tudott”// az épületben. Pedig volt még egy emelete, amiről keveseknek volt tudomása, és a külső szemlélők elől a homlokzati feliratok jól elrejtették ezt a szintet.

A belső vezetékrendszer valószínűleg nagyobb része tartozott a különböző lehallgatókészülékekhez, mint mondjuk a világításhoz. A helyi fáma szerint az épület eleve mikrobetonból készült, ez az építőanyag a mikrofon és a beton keveréke.\\  \\ Az utolsó szovjet, illetve akkor már ismét orosz csapatok 1994. augusztus 31-én hagyták el az országot, a hotel legfelső -- a helyiektől szigorúan elzárt -- szintje is ekkor tárta fel, legalábbis részben a titkait. Az egyik itteni helységre volt kiakasztva egy cirill betűs cetli: **„Zgyesz' Nyicsevo Nyet”**, azaz nincs itt semmi. Pedig.

{{ passport:viru_hotel_2.png |egy láncdohányos KGB alkalmazott asztala, kép: Atlasobscura }}

A két, ezen az emeleten megbúvó helység ma már múzeumként tárja fel az erre kíváncsi nagyérdeműnek a 23. emelet titkát. A külső helységet sárgás linóleumpadló borítja, az asztalon az olcsó sárga műanyag írógépben még a papír is befűzve maradt. A belső helység falaihoz rögzített állványzatot rádió adó/vevő és lehallgatókészülékek borítják. Az asztalon a csikkekkel teli hamutartó és a gázmaszk jól megférnek egymással.

A helység egyszerűen egy pillanatfelvétel, vagy ha úgy tetszik, egy rendhagyó csendélet egy szerencsére már elhagyott korból.

{{ passport:viru_hotel_1.png |lehallgatókészülékek, kép: Lyhyt}}

//„Észtország már a 90-es évektől a szovjetektől való eltávolodásra törekedett”// -- meséli a hotel szóvivője, Peep Ehasalu.-- //„Moszkva urai lehetővé tették a finn komp újraindítását; de az ideözönlő évi 15.000 turista gyanakvással töltött el őket. A KGB a hotel hatvan szobáját teljes egészében bepoloskázta; jutott bőven mikrofon a falakba, telefonokba és a virágcserepekbe is.”//

Az étteremben a nehéz hamutartók és a kenyértartók is //„árulkodtak”//. A KGB buzgó ügynökei még a helyi specialitásokat is figyelembe vették; az északiaknál tradicionális és fontos közéleti szerepet betöltő szaunákat is külön lehallgatták. Az érzékeny rádiólehallgató készülékek 70 km-es körzetben Helsinkiig minden rádióadásba bele tudtak hallgatni.

{{ passport:viru_hotel_3.png |a KGB múzeum a 23.-on, kép: Atlasobscura}}

//„Amikor 1989-ben üzembe helyezték a hotelben az első faxkészüléket, annak kezelőjét két hétre Moszkvába küldték, tréningre. Minden, a készüléken átment lapról két példány készült, a másolat a KGB-t illette meg.”//

Nyilván az a tény, hogy a KGB (vagy bármely más titkosszolgálat) a hotelvendégeket lehallgatta, sem a világban és főleg a keleti blokkban egyáltalán nem volt egyedülálló esemény, elég csak a **budapesti Astoria szálló**ra gondolni (→[[http://hvg.hu/velemeny/20110311_ungvary_krisztian_szt|HVG cikk]]).\\  \\ Az innen kinyert információk további sorsa természetesen rejtve maradt az észtek előtt. A KGB pincéi sok titkot őriznek Moszkvában, és -- ne legyenek kétségeink -- az archívumok tartalma napjainkban is folyamatosan bővül.

{{page>passport:lablec}}

==== Források  ====
Atlasobsura: [[http://www.atlasobscura.com/places/kgb-museum|KGB-Museum]] \\ Wikipedia: [[https://en.wikipedia.org/wiki/Sokos_Hotel_Viru|Sokos Hotel Viru]] \\ smithsonian.com: [[http://www.smithsonianmag.com/history/pay-no-attention-to-the-spies-on-the-23rd-floor-17885145/|Pay No Attention to the Spies on the 23rd Floor]] 

{{tag>múzeum kémkedés hidegháború 2016 Észtország KGB Szovjetunió Tallinn lehallgatás elhagyatott szocializmus Viru_hotel tech a_szovjet_imperium_romjain osztalgia retró kém építészet történelem}}

~~NOCACHE~~
Bejegyzésmegtekintések száma: {{counter|total}}